Bloomsday - az időjárás ír, a látogató magyar (és olvas)
Képgaléria megtekintése2009.06.17. - 15:00 | vaskarika.hu - Fotók: Moór Ferenc, Büki László
A borongós, esős idő ellenére is remek hangulatban telt James Joyce: Ulysses című regényének felelevenítése a Bloom-napon. Szombathelyen 1994-től rendeznek Bloomsday-t, ugyanis Leopold Bloom édesapja, Virág Rudolf Szombathelyről kivándorolt magyar zsidó volt.
Az idei Dáblin kiállítás témája a „Tükör", melyet a közönség még két hétig tekinthet meg a Bloom-ház előtt kifeszített molinókon. A szabadtéri tárlatot dr. Ipkovich György polgármester és Dermot McGauran, a magyarországi Ír Nagykövetség első titkára nyitotta meg. A további szabadtéri programok az időjárás miatt megcsúsztak ugyan, de a szokásos útvonal-pecsételés már a megadott időpontban kezdődhetett. A Fő tértől az Irokéz Galériáig vezettek a "pecsétnyomok", ahol a Bloom-napi kultúrfolyam részeként Ipacs Géza iparművész kiállításán "zekkenhetett" meg a közönség.
„Ezen a kivégzésen tíz évet öregedtem"
„Én azt a nézetet vallom, hogy nem is lehet olyan unalmas és szomorú város, melyben az okos, képzett ember felesleges volna. Ezért kell mindig többet látnunk és tudnunk. Úgy döntöttem, itt maradok ebédre" - mondta Zekk.
Ahogy mondta úgy is lett. Ha nem is ebédre, de egy rögtönzött vacsora- és megnyitóünnepségre benézett hozzánk megálmodójával, Ipacs Gézával együtt, majd az Irokéz Galériában hagyta az életéből elcsípett történéseket és képeket.
A szombathelyi programokat valahogy sosem kedvelte az időjárás... az eső elöl menekülve és a megnyitóra igyekezvén követtük Leopold Bloom nyomait. A galéria lépcsőjén haladva reménykedtünk abban, hogy a meghívóról ismert nyúl - vagy ahogy Lévai Balázs a nyitóbeszédében mondta: „nyúlvány" - életébe bepillantást nyerhetünk.
A galériában az egyébként családias létszámú érdeklődő és művészetkedvelő közönség helyett kisebb tömeggel futottunk össze a sajtos pult és a boros asztal előtt, merthogy Zekkünk késői ebédje nem maradt el. Falatozás közben felfigyeltünk Lévai Balázs (sokak által a Dob + basszus című műsorból ismert) hangjára, aki szembesített bennünket azzal a ténnyel, hogy már fél öt van, de még nem mondott semmit sem (Ipacs Géza tárlata az Istenit, már fél öt van címet viseli). A nyitóbeszéd igazán frappánsra sikeredett, Zekk karakterét, életét és helyét kereste a világban, néhol belecsempészve egy kis irodalmat.
 |
| Lévai Balázs nyitóbeszéde az Irokéz Galériában - Ipacs Géza iparművész (jobbra) és Pados Gábor |
A nyúl képében megjelenő, örök dohányos főhősünk, az elsősorban grafikusként és számtalan boroscimke tervezőjeként ismert Ipacs Géza alteregója. A művész saját, néhol kimondottan abszurd élethelyzetéből merítkezve készítette el közel egy év alatt Zekk életéről szóló könyvét. Zekk sok mindenhez és sok mindenkinek adta arcát, ami lassan védjegyévé is válhat Ipacs Gézának és grafikai stúdiójának. A terem posztamensén lapozgatható könyv fontosabb oldalainak nagyított, printelt képét aranykeretbe foglalva tekinthettük meg a kiállítótérben.
Ipacs Géza érzelmeit és a világ rá gyakorolt hatását egyfajta szűrőn, Zekken keresztül tárja elénk. „Mi sem jellemzőbb a művész radikalitására, mint az a gátlástalan idézési vágy, ahogy a popkultúrától a tudományos ismeretterjesztő irodalmon át a szépirodalom emblematikus szövegtöredékeiig mindent képes beolvasztani zekk-fikciójába. Ebben az olvasztótégelyben azután az eltévedt identitások egymásban tükröződve előbb atomjaikra esnek, majd újjászerveződve és alakot váltva támadnak fel. A feltámadás-történet Ipacs Gézát különösen érdekli; magánmitológiájában rendre hullnak a fejek, majd idővel az elveszettnek vélt alakok ismételten felbukkannak." Fenti sorok attól a Szűcs Attilától származnak, akinek a következő alkalommal nyílik tárlata az Irokéz Galériában.
 |
| Zekk in Time - Bloomsday 2009, Irokéz Galéria |
Ipacs Géza Zekkje örök álmot alszik és küzd a sohasem szó második betűjével, hiszen számára az a halált jelenti. Életében felbukkan egy szarvasbőrbe bújt jó barát is, Yesterday és még megannyi kép, és idézet. Egyszóval Ipacs Géza kiállítása és a megnyitó is nagyon jól sikeredett. Az elégedett látogatók egy nem túl bonyolult mondattal a kezükön és egy kivégzési jelenetet megidéző plakáttal a hónuk alatt, a különleges sajtok és borok ízegyvelegétől vezérelve csakis arra gondolhattak, hogy nem is olyan unalmas és szomorú ez a város...
„EZ EGY SZÉP ESTE VLT, REMÉLEM, AZÉRT
MÉG LESZ FLYTATÁSA, PNTSABBAN NAGYN REMÉLEM -
MONDTA ZEKK, AKI SOHASEM MONDTA KI A SOHASEM
SZÓ MÁSODIK BETŰJÉT."
"Igen, itt mindenki ír"
Eljött az este és a Bloomsday hangulatát tovább lendítő Bloomsnight egy igazán testes zenei csemegét töltött mindenki poharába. Kilenc órakor kezdődött a Firkin zenekar koncertje, ami az újból megeredő esőnek köszönhetően zárthelyű rendezvénnyé alakult át.
Igen, itt mindenki ír - válaszoltuk a Firkin zenekar énekes-gitárosának arra a kérdésére, ami a helyi sajtó prominenseit firtatta. A klasszikus ír kocsmazenét a klaszikus punkkal összeöntő budapesti banda az esőt nem tudta leitatni, - bár annak mindenki jobban örült volna, ha tegnap este jófajta barna sör vagy whisky-eső áztatja el, és nemcsak a kabátját -, ezért az Agora Pincegalériájába menekültünk, amiből aztán egy hangulatos, pubjellegű este kerekedett ki. A zenekar célja egyértelműen az volt első albumuk, a Firkinful Of Beer bemutatásával, hogy a zöldellő fűben, a hegyormok oldalán legelésző birkák és szaladgáló ír sz(v)etterek között érezzük magunkat - természetesen másnaposan.
 |
| A Firkin zenekar koncertje a Pincegalériában |
Mindenki beleadott apait-anyait, és a zenéből, valamint a tagokból áradó felszabadult jókedvet csak úgy vedelte magába a közönség. A klasszikus falkibontó feldolgozások, mint a mindig időszerű Whisky In The Jar, a teljesen hétköznapi állapotot bemutató Drunken Sailor, vagy a nyers erejében is könnyfakasztó The Galway Races mellett a saját szerzemények közül a Firkinful Of Beer tetszett nekünk a legjobban, amiben a 9 gallonnyi (a firkin magyarul, nem meglepő módon bödönt jelent) tömény hullámvasút mellett a Kán-Kán dallamait is belepárolták az örömittas zenészek. Egy ivásnyi időre megtapasztalhattuk, hogy milyen vicces is az antirasszizmus, hiszen hirtelen kialudtak a lámpák, afro-amerikaiba borult mindenki, de így is örültek a másiknak. Inni nagyon tudó és szerető olvasóink számára úgy is fogalmazhattunk volna, hogy ilyen formában megtudtuk, hogy a nagy bádogtartályban így viselkednek a maláták egy maláta-Firkin koncert után. Miután a zenekar kiöntötte magából, mi pedig a magas alkoholfokban felittuk jókedvüket és derűjüket, a fejünkbe szállt este után a többiekkel együtt elpárologtunk hazafelé.
 |
| A Firkin zenekar koncertje a Pincegalériában |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás