Csányi Vilmos, a tudós-Superman 80 éves

Képgaléria megtekintése2015.05.25. - 12:30 | Tóth Éva - Fotók: Mernyó Ferenc

Csányi Vilmos, a tudós-Superman 80 éves

Csányi Vilmos egy superman! – a felkiáltást több helyről is hallani lehetett a New York Palota Róma termében, ahol a New York Művész Páholy a Libri Kiadóval összefogva a híres etológus, tudós, író születésnapi ünnepségét rendezte meg. Beszámoló

HIRDETÉS

A New York Palotában már jóval az esti kezdés előtt elkezdett gyűrűzni a tömeg - az ünnepelni vágyó közönség. Könyvek, pezsgő, koccintás, várakozás - a Róma terem ajtaja háromnegyed hétkor nyílt ki, addig a várakozó sokaságban számtalan személyes történetet, kutyás kalandot, olvasott élményt, személyes hangot hallhattunk - mind-mind Csányi Vilmoshoz kapcsolódóan. Hogy valóban Superman-e hazánk kedvenc etológusa? Az este végére leginkább a fellépők - művészek, munkatársak, alkotók tükréből kiderült, igen: egy igazi sokarcú, sokaknak meglepetést is okozó személyiségről van szó. Csányi Vilmos ezerarcú világába ugyanis úgy tekinthettünk be egy majdnem kétórás esten, hogy ő alig pár mondatott szólt. Mégis vele lepődtünk meg, vele örültünk, vele éltünk át meghatódást és mosolyt: vele ünnepeltünk.

De kezdjük az elejéről: a kétéves New York Művész Páholy tavaszi évadában számtalan izgalmas, nagyszabású estet tartottak a szervezők, Juhász Anna vezetésével. Februárban a csábítás művészetéről és a férfi-női-emberi és állati szerepekről beszélgettek a vendégek, Csányi Vilmos etológus itt is meghívott beszélgetőpartner volt. Áprilistól akkora érdeklődés volt a programokra, hogy a Művész Páholy esteket folyamatosan a nagyteremben, közel ötszáz látogató előtt tartották meg. Mind közül valahogy számomra mégis a leginkább várt és legemberibb egy állatokkal foglalkozó tudós ünnepsége lett: azé az emberé, aki a maga szarkazmusával, szavaival, tudásával, élet-kíváncsiságával és csendével az eddigi leghangosabb ovációt váltotta ki a közönségből. Ahogy belépett május 18-án, hétfő este a New York Palotába, máris felzúgott a taps - és a tizedik sorból ülve, őt figyelve belegondoltam: ez is lehet egyfajta megérkezés, jól eshet a szeretet visszaigazolása.

Az est elején - mi, a közönség soraiban ülők jól tudtuk -, nagy dobásra számíthatunk, de sokakat meglepett: videóüzenet helyett élőben berobbant a terembe a Bëlga, hazánk egyik legnépszerűbb, a társadalomra legélesebben reagáló zenekara. Ez az, ami Csányit is megfogta, ugyanis a Bëlga a kedvenc együttese. Nagy ölelés után egymásba fonódtak tudós és művészeti köszöntők, a legviccesebb Dolák-Saly Róbert volt, aki az első poént a színpadra lépéskor véletlenül elrontotta, de ebből is viccet csinálva verssel, majd dallal köszöntötte az ünnepeltet. A legszebb Udvaros Dorottya Marilyn Monroe dalválasztása és kettőjük kézfogása volt, térdelve, közel egymáshoz. A legemberibb Alexander Brody köszöntése, aki bevallotta, ha nő nem lenne, ő bizony Csányi Vilmost vinné egyedüli emberként magával egy lakatlan szigetre. A legmeghatóbb pedig a szemműtéte után lábadozó, elfúló hangú költő-barát, Juhász Ferenc köszöntője, amiben több volt, mint szó, a szövegben és a felolvasásban benne volt minden, amivel egy idős, mindent látott költő ünnepelheti a tisztelt barátot.

Jó, hogy új könyvet is kapott Csányi Vilmos (Íme, az ember) és általa mi, olvasók - ezt a színpadon kiadója, a Libri Kiadó két igazgatója adta át. Jó volt hallani mindenki mást, jó volt részese lenni a gazdagságnak és látni ezeken az esteken, milyen izgalmas barátságok, egymásra hatások léteznek alkotóink között. Jó volt kiszakadni a rohanásból, jó volt együtt lenni és örömöt adni. Hisz Csányi Vilmos 80 éves lett - és mi ezt megünnepeltük a New York Palotában.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Charles 2015.05.25. - 18:11


Dolák-Saly Róbert: Etológus kutyájának

Etológus kutyájának lenni nagyon jó dolog,

Evés-ivás után alszom, közben kicsit horkolok,

Jól bánik a gazdám velem, figyel rám és kényeztet,

Ugyanakkor fárasztó, hogy rosszalkodni nem merek,

Nem azért, mert félek attól, hogy a gazda bosszút áll,

Hanem érte aggódom, hogy miattam majd pórul jár,

Gondolják el, milyen lenne, hogyha mindig ugatnék,

S a világnak engedetlen kutyaképet mutatnék,

Mit szólnának az emberek, milyen gazdám van nekem,

Amatőr, ki nem ért hozzám, nem bír el velem?

Kirúgnák az állásából, mert nem lenne hiteles,

Hisz egy ilyen etológus a szakmában mit keres?

Fizetést se kapna, aztán én innám meg a levét,

Bár nem ennék semmit, mert nem lenne már ebéd.

Így hát inkább szót fogadok, és a számat befogom,

Nehogy kegyvesztetté váljon a kedvenc professzorom.