Az utóbbi idők filmtermése sci-fik terén elég változó volt. Volt pár remek darab (Gravitáció, Csillagok között, A nő), valamint pár kisebb film, de olyan, ami színt vitt volna a tudományos-fantasztikus filmek világába, sajnos nem. Az Ex Machina megtörte a jeget. Alex Garlandnak ez az első rendezése, de korábban a 28 nappal később, a Napfény, a 28 héttel később és a Dredd munkálataiban már bizonyított forgatókönyvíróként.

De miért is olyan jó? A történet elején megismerjük Calebet, aki kódolóként dolgozik egy fiktív cégnél és váratlanul nyer egy utazást, ami során megismerkedhet főnökével, Nathannel. Mikor Caleb megérkezik a birtokra, elképesztő pompa fogadja. Az otthon ugyanis egy luxusvilla és kutatóbázis is egyben. Kiderül, hogy Caleb egy Turing-tesztet kell, hogy elvégezzen felettese teremtményén, egy Ava nevű roboton. A teszt lényege, hogy megtudják, hogy Ava egy érző-gondolkodó, mesterséges intelligenciával rendelkező robot vagy csak egy gép, ami előre beprogramozott műveletek szerint cselekszik. És ezzel el is érkeztünk a film központi eleméhez.

Innentől kezdve a tesztek és az azokat megszakító rövidebb idősíkok veszik át a cselekmény fonalát. Érdekes, hogy bár Caleb látja és hallja Ava hangját, mégis már az első pillanattól kezdve vonzódnak egymáshoz. A második teszt előtt kiderül, hogy Ava valóban képes érezni. Eközben a rendező folyamatosan váltogatja a szimpátiánkat a három főszereplő között. Nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. A házigazda nem az, akinek látszik.

A feltett kérdések során megtudjuk, hogy Caleb árva és nincs barátnője, a robotlány pedig szívesen randizna kérdezőjével. Az egyik legváratlanabb pillanat az, amikor már-már valódi nő látszatát keltő külsőt ölt magára és feltesz egy kritikus kérdést, hogy vonzónak találja-e őt. Ennél a pontnál kell feltennünk magunknak azt a kérdést, hogy létrejöhet-e kapcsolat ember és gép között. Egyáltalán tudunk úgy szeretni egy robotot, mint egy igazi embert?  Elég csak annyi, hogy az ellentétes nem tulajdonságaival ruházzák fel? Ezek szerint igen. Továbbá beigazolódik az is, hogy itt nincs valami rendben, mert amint véget ér a 7 nap, egy újabb és jobb robot váltja fel a jelenlegit. Ugyanis már több hibás prototípus pihen teremtőjük szekrényében. Ráadásul még a szolgáló, Kyoko is egy robot. Mindenki mű. Csak a két férfi nem. Pár nappal a háta mögött főszereplőnk érthetően megkérdőjelezi emberi mivoltát. Tényleg ember? Vagy ő is egy robot és egy manipulációs játékba került? A drasztikus kísérlet, hogy ezt kiderítse az egyik legelgondolkodtatóbb momentum. Ha hosszabb ideje élünk egy olyan közegben, ahol hús-vér embernek nyoma sincs, és mindenki tökéletesen viselkedik, akkor mi mit tennénk? Valószínűleg megőrülnénk és mi is megkérdeznénk magunktól, hogy akkor mik is vagyunk igazából. Mert ha belegondolunk, embertársaink tudatosítják bennünk azt, hogy mi emberek vagyunk. Beszélgetünk velük és ők is hasonlóan viselkednek, mint mi. Ez ad egy biztonságtudatot, hogy nem lógunk ki a sorból. Na, de térjünk vissza a filmhez!

Az 6. napon eltervezik, hogy megszöknek. Elhagyják a birtokot és boldogan élnek. Azonban hiba csúszik a számításukba, mert a napi áramszünetek alatti titkok mégsem maradtak rejtve. Nem elég, hogy folyamatos megfigyelés alatt voltak, de még titokban egy másik kamera is rögzítette ezeket a rövid csevejeket. Csakhogy: egy kellemesnek indult italozás során a terv már részben meg is valósult. A már említett kimaradások során kiiktatásra került a biztonsági protokoll, így nem bezárulnak, hanem kinyitódnak az ajtók. Ava kiszabadul. Kyokoval együtt alkotójuk életére törnek, mivel az rabszolgaként bánt velük. Az utolsó jelenetek egyikében Ava felépíti magát, amihez anyagot a korábbi prototípusok egyikéről szerez. A főnöke átveréséért kapott pofontól még mindig kótyagos Caleb pedig hoppon marad.

Teljesen jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy akkor mégis mi értelme volt a tesztnek. Ki tesztelt kit? Mert azt megtudtuk, hogy egy rendkívüli mesterséges intelligenciával van dolgunk, de ha tényleg kialakult volna a kapcsolat kettejük között, akkor nem csak egy valaki hagyta volna el az épületet. Ez az igazi csavar a történetben. Mert itt Caleb volt tesztelve. Az alibi teszten Ava át is ment. Sőt! Még túl is szárnyalta azt, mert felismerte, hogy az adottságait feltudja használni álma beteljesítésére. Végsősoron kijelenthetjük, hogy kapcsolat nem csak két ember között alakulhat ki. Elég, ha egy ellentétes nemű robottal beszélgetünk. De nem árt figyelni, mert a végén még a mesterséges intelligencia könnyen fölénk kerekedhet. Ez azonban még messze van. Tehát a robot randiról még egy jó ideig fantáziálgathatunk.