Múzeumba járni jó. Sokaknak azonban eszébe sem jutna egy borús hétvégén, vagy egy ráérős hétköznapon, hogy ilyen keretek között kapcsolódjon ki. Pedig szükség van olyan alkalmakra, amikor a hétköznapok szürkeségéből néhány órára kibújhatunk, elfelejtkezhetünk gondjainkról, bajainkról, és az önfeledt szórakozás mellett új ismereteket sajátíthatunk el. Szerencsére a rendhagyó napok - mint például a Múzeumok Éjszakájának napja is -, felhívta a figyelmet az amúgy cseppet sem virágkorát élő múzeumpedagógiára.

A programok összefüggtek egymással, hisz aki az egyik helyen megváltotta belépőjegyét, az a másik két múzeum megtekintésére is jogosultságot szerzett. A szervezők játékos vetélkedővel próbálták az embereket aktív részvételre bírni. A 13+1 rejtély elnevezésű rejtvénylapon a három múzeumban található tárgyakkal kapcsolatos kérdések szerepeltek. Ahhoz, hogy ezekre válaszolni tudjunk, meg kellett tekintenünk a kiállításokon bizonyos tárlókat, feliratokat vagy festményeket. Lelkes fiatalok, kisgyermekes családok vonultak teremről teremre kezükben papírral, és vadásztak a válaszokra. Amikor megtaláltak egy-egy kincset, elégedetten pipálták ki a megfelelő négyzetet. A játék természetesen nem zajlott tét nélkül, értékes nyereményeket sorsoltak ki a résztvevők között.

Első állomásunk a Savaria Múzeum volt, ahol - ha időnk engedte volna - eltölthettünk volna egy egész napot, hiszen be lehetett járni az intézményt a pincétől a padlásig. Először megtekintettük az 1982-ben alapított állandó kiállítást, amit azonban sokan még a mai napig nem ismernek. Ennek orvoslásaképpen a Múzeum fennállásának 100. évfordulója alkalmából alakult Vasi Múzeumbogár Klub tagjai kalauzolták a látogatókat az intézmény falai közt. A fiatalok felkészült múzeumbogarakként meséltek az immár 5000 éves Borostyánútról, a Római korról, vagy éppen a régészek belső munkájába engedtek bepillantást nyerni.

Az érdeklődők megtekinthették a preparátorok és restaurátorok munkáját, bepillantást nyerhettek a régészeti tárba illetve a könyvtárba is. „Mit csinál a régész két ásatás között" felirat vezetett a régészeti nyilvántartóba, ahol szakemberek vezettek be a leletek feldolgozásának rejtelmeibe. A természettudományi tárban állat- és növénypreparálással ismerkedhettek az ehhez kedvet érzők. A kőtárban a természettudomány kedvelői hallhattak előadást a tudományos igényű gombagyűjtésről, melyet Carolus Clusius, a gombavilág első kutatója halálának 400. évfordulója alkalmából tartott Dr. Vasas Gizella. A nagy érdeklődést kiváltó program során megtudtuk, hogy egy különös eljárással, a liofilizálással tartósítják a gombákat. Ez azt jelenti, hogy lefagyasztják, és úgy szárad ki, hogy az állaga és az illata is megmarad. Ezzel egyidőben, a díszteremben régi filmeket vetítettek Váradi Gábor, és a regionális tévé képviselője, Szekeres Kriszta jóvoltából. Az előadással egyidőben, élénk érdeklődés kíséretében kezdődött a Jazzkávéház, melynek műsorán a fúziós jazz skatulyából kinövő Transzfúzió Csoport adott koncertet. A zenekar kifinomult ízléssel ötvözte a hagyományos értelemben vett archaikus jazz és swing, a modern drum 'n' bass és jazz rock, a népzene és a komolyzene különböző hangzásvilágait. Saját meghatározásuk szerint improvizatív-elektroakusztikus-kortárs-kamarazene az, amiből kétórányi zenei vérfrissítést kaptunk.

Ezt követően bekukkantottunk a kb. 60000 kötetet felölelő szakkönyvtárba is, ahol most gyerekek családfát rajzolhattak, illetve címert készíthettek. Ezenkívül kiállítottak néhány nagyon régi, értékes könyvet is. Ilyen volt például egy 1665-ből származó, Magyarország történelmét feldolgozó kiadvány, vagy a Nagy Francia Enciklopédia egyik kötete, melyet Livornóban adtak ki 1771-ben. Az amúgy csak kutatóknak ajtót nyitó könyvtár ezen az éjszakán bárkit szívesen fogadott, hogy eláruljon, megmutasson néhány rejtélyt a sok közül.

A kőtárban kapott helyet Botta-Dukát Zoltán és Balogh Lajos: Magyarország legfontosabb inváziós növényei című tanulmánykötetének bemutatója. Egy ehhez a témához kapcsolódó filmet is megtekinthetett a közönség, Zsóka Zoltán, Balogh Lajos és munkatársainak Özönnövények című filmjét. Megtudhattuk, hogy melyek azok a növények, amelyek idegen kontinensekről kerültek hazánkba, és - kártevő híján - agresszíven elszaporodtak. Ilyen például a kanadai aranyvessző, a japán keserűfű vagy a bálványfa. Csergával és az olajmécsesekkel pedig rendhagyó tárlatlátogatásra indulhattak az erre vállalkozók. A kőtár máskor szinte üresen kongó falai - ha csak egy éjszakára is -, élettel teltek meg.

A restaurátorműhelyben a több kiló cukron kívül Kustor Gergely várt bennünket, aki éppen a sárvári 88-as út mellett megtalált római kori koponyáról, illetve annak meglékeléséről mesélt. Megtudtuk azt is, hogy azért a több zsák cukor, mert azt használják tartósításra. Végül egy elemlámpa segítségével a padlás dobozai között is keringtünk egyet, mely állandó 24 fok mellett rengeteg, egyenként bezacskózott leletet rejtett.

Ettől a naptól kezdve a Vasi Múzeumbarát Egylet új projektbe fogott, melynek kereteiben Szombathelyt szeretnék bemutatni régi, amatőr képeken keresztül. A Szombathely mindenkép(p)en című pályázatra bárki jelentkezhet, akinek fiókjában archív fotó lapul a városról. A beküldött fotókat digitalizálják, és kiállítást rendeznek belőlük, melyre várhatóan ősszel kerül sor.

Egy régiségek iránt érdeklődő orvos kincsei - Smidt Múzeum

Rövid látogatást tettünk a Smidt Múzeumban is, mely előtt most egy kisebb színpadot is felállítottak. Zenés műsorokat hallgathattak, tárlatvezetésen, interaktív foglalkozáson vehettek részt az érdeklődők, akik a saját kezűleg készített alkotásokat magukkal is vihették.

Először a Vonós Trió zsongó nyári harmóniái dacoltak az időjárással, majd a Homo Ludens Zenés Színpad empire stílus jegyében született táncelőadását, a Nocturne-t láthatta a közönség, de lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a múzeumpártoló diákok is. Itt is külön gondoltak a kisgyermekekre, hisz felmászhattak a múzeum előtt álló régi villamosra, illetve tovább folytatódott a kincsvadászat.

A régiségek között Bíró Gergely kalauzolt bennünket, hosszasan elidőzve egy-egy kincsnél. Az 1930-ban idetelepült Smidt Lajos régiségtára egyébként nem túl nagy, ám annál inkább árulkodik az egykori orvos régészet iránti szeretetéről. Három nagyobb részre osztható a tárlat: az első „Anyagi kultúránk állandó változásainak leleteit" mutatja be, a második „Savaria ipari műhelyeinek termékeivel" foglalkozik, míg a harmadik „ Savaria szentélyeinek és temetőinek emlékeit" őrzi.

Smidt Lajos számtalan dolgot összegyűjtött pályafutása során, a különböző igazolványokon, harci fegyvereken, fotókon kívül találkozhatunk mécsesekkel, arcos edénnyel, megnézhetjük Kossuth hírlapját, illetve egy fából készült makett a néhai Vasvármegyei Múzeum őrének gyermeki világáról árulkodik.

Az iratok lelőhelyén - Vas Megyei Levéltár

Harmadik látogatóhelyünk a Vas Megyei Levéltár volt, ahol 18 órától programokkal várták a kíváncsiskodókat. A legnagyobb érdeklődés a levéltár régi épületének, az egykori vármegyei börtön celláinak megtekintése iránt volt, ezért a tervezettnél is többször ismételték meg a programot. Körbevezettek bennünket a jelenlegi épületben is, majd meghallgattuk Benczik Gyula családfakutatásról és a nemesi címerekről szóló előadását. Megtudtuk, hogy mi magunk is elkészíthetjük családfánkat, hisz a kutatás nemcsak hogy ingyenes, de a levéltár dolgozói szívesen segítenek elindulni az úton. Az előadásban elhangzott, hogy néhányan azért kutatnak a család gyökerei után, hogy megtudják, bizonyos típusú betegségek kinél, mikor fordultak elő. Megismertettek velünk néhány családtörténeti fogalmat is, majd az anyakönyv kialakulásának három stációjáról hullt le a lepel. Ha az 1700-as évek elejéről akarunk megtudni adatot, akkor mikrofilmen kell keresnünk, míg 1828-tól már másodpéldányt őriz a levéltár az anyakönyvekről. Az utolsó nagy fordulat 1895-re tehető, hisz innentől datálják a polgári anyakönyv használatát.

Az előadás következő részében Benczik Gyula elmondta, nagyon fontosnak tartja a nemesség kérdését, már csak azért is, mert Vas megyében sok nemesi származású egyén található. Szerencsére ezekről rengeteg adat, irat, nyom fennmaradt, bárki utánanézhet, van-e nemesi származású felmenője. Kiindulópontnak Balogh Gyula betűrendes könyvét ajánlotta, de a levéltárosok természetesen további segítséget nyújtanak, ha valaki igényli. Néhány címert, családfát a levéltár aulájában meg is nézhettünk. Példának okáért a Sághy-családfát, vagy Chernel Viktor őstábláját, címerképekkel. Végül, de nem utolsó sorban a Levéltár adott otthont a 13+1 rejtély című feladvány eredményhirdetésének is, melyen különböző értékes nyeremények találtak gazdára.

Utunk itt véget is ért, de reméljük, nem véglegesen. Bármikor, önszorgalomból is nekivághatunk a fenti látnivalók felfedezésének, és az állandó kiállítások mellet újabbnál-újabb érdekességekre lelhetünk. Az év leghosszabb napja talán nemcsak hosszabb nyitvatartást, de több, és újabb múzeumlátogatót is hozott az intézményeknek, hiszen ez az éjszaka bebizonyította, hogy a kultúra nem halott, hanem igenis él. Sokan éltek a lehetőséggel, hogy a nyári napforduló éjszakáját kulturáltan, maradandó élményekkel gazdagodva töltsék el.