Egy szeles éjszaka Bohémiában – Vad Fruttik és Copy Con a Nádasdy-vár udvarán

Képgaléria megtekintése2009.06.23. - 00:20 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin', Makrai Tamás

Egy szeles éjszaka Bohémiában – Vad Fruttik és Copy Con a Nádasdy-vár udvarán

Nem akarunk egy rókáról két bőrt lehúzni, de ha már beígértük az írást, akkor az legyen hiteles, legalább annyira, mint amilyen a sárvári vár udvarán lezajlott négyzenekaros minifesztivált volt. A két „főbanda”, a Vad Fruttik és Copy Con & Freedom Fighters is masszívat alkotott, ugyanúgy mint az Impact Pulse és az Anonym Project. Annak ellenére, hogy a látogatottság finoman szólva is alulmúlta a várakozásokat, a hallottakról bőséges elemzésbe fogunk.

HIRDETÉS

Az utóbbi két évben észrevehető az az időjárási „magatartás", amin már nem csak a szabadtéri szórakoztatásban tevékenykedők vagy kiránduláskedvelők akadnak fenn, hanem bárki, aki szabadban akarja tölteni hétvégéjét. Nem a meteorológia mélységeibe akarunk alászállni, de kezd már bosszantó lenni az a tendencia, hogy ha van is meleg pár napig, az tuti, hogy mindig hétköznapra esik, amikor meg tudnánk is élvezni, leesik a hőmérséklet. Péntekre is beígérték az erős lehűlést, tehát a vihart esővel, de ennek csak a fele talált be aznap szerencsére. Körülbelül a széllel egyidőben érkeztünk környékünk egyik legjobb adottságokkal rendelkező helyszínére, és újfent szomorúan konstatálhattuk, hogy a szerintünk háromezer főt kényelmesen elnyelő udvaron csak lézengőket látni. Természetesen, nem foghatjuk ezt csak az időjárásra, de biztos többen lettek volna, ha nem ijednek meg a baljós előjelektől. Az időjárás tehát hiteles volt sajnos.


Nádasdy-vár, mint ideális koncerthelyszín

Pár szót kell ejtenünk a várudvarról, mint agoráról. Nem véletlen, hogy évszázadokon át minden nagyobb esemény a védművek udvarain zajlott, hisz biztonságosak és kellőképp nagy méretűek voltak a vásárokhoz, lakomákhoz, kivégzésekhez és egyéb érdekes úri szórakozásokhoz. Nagy helyre nagy színpadot lehet állítani, és ezzel itt nincs is gond. Az a jó pódium, amit úgy kell belakni, tehát legalább tíz méter széles, plusz hangfalállás, öt méter mély, két feljárata van legalább, és minimum egy méter magas. A Nádasdy-vár színpada ezekkel a mutatókkal rendelkezik, sőt mélységi és magassági mutatókban meg is haladja ezt, egyszóval ideális építmény. Mint ahogy az udvar maga is ideálisnak mondható mind vizuális, mind hangzás tekintetében. A ránézésre középerős - frekvenciailag természetesen - udvar - mivel szinte kör alakú -, nem veri vissza a hangokat olyan mértékben, mint ha egyenes falai lennének, és amennyit visszaver, azokat jótékonyan lecsillapítja a mértani középpontban terebélyesedő óriási fa. Kíváncsiak lennénk, hogy vajon mi mindent nyelt már el eddig is. Ha szereti a zenét, jól érezhette volna magát. Ezen az estén azonban más köthette le a figyelmét jobban, mivel a légnyomásváltozás okán orkánerejű lökéseket kapott, melyeket kisebb erőfeszítéssel simán csillapított. A körülmények nagyon ideálisak zenei rendezvényekhez, tehát a helyszín jól eltalált, amennyiben olyan eseményt tudunk tető alá hozni, ami legalább nyolcszáz embert megmozgat. A nyárindító jamboree line-upja - ami a lehető legszínesebbre sikeredett -, a szabadtér varázsa, és az időpont is arra engedett következtetni, hogy optimális esetben ennyien alaphangon összejöhetnek. A szervezők nem hibáztak, hacsak nem a promóció tekintetében - manapság szájba kell rágni úgy látszik mindent.


Impact Pulse

A koncertfolyamot a szombathelyi zenekar nyitotta meg 20 óra tájt. A soha ki nem mondott hierarchikus - ergo presztízs - oldaláról nézve a dolgot teljesen rendben valónak is mondhatnánk ezt, ha hasonló stílusú zenekarokról lett volna szó. Az IP az elektronikus pop, annak is az indusztriális darkosabb vonalán mozgó, háromfős szombathelyi csapat. A stílus a zenei kérdéseken felül is megkövetel bizonyos dolgokat, mint például atmoszféra. Nem véletlen, hogy normális helyeken nem strandidőben, és világosban rendezik az ilyen hangulatú partikat és koncerteket. Ehhez a zenéhez járnak az erős, hangsúlyos fények, stroboszkóp, sok füst, és nem utolsósorban egy ütős vizuál. Mivel majdnem az év leghosszabb nappalára esett a választás, ebben az időpontban még délutáni fényviszonyokkal kellett megbirkózniuk. Talán szerencsésebb lett volna, ha ők zárják a műsort, annál is inkább mivel mindössze húsz percnyire laknak, szemben az utolsóként fellépő Freedom Fighterz raggahőseivel. Ők az Alföld "lankás, sík vidékin". A koncert ezért számunkra csak ötven százalékosan indulhatott, és csak egy kicsit tudott ettől felfele billenni ebből az állapotból. A srácok hűek maradtak gyökereikhez, és töretlenül viszik előre az electro-dark zászlótengerének egyik lobogóját. A stíluson belül tág vonalon mozognak, a Depeche Mode korai időszaka érződik ki konkrétan náluk, keveredve a Front 242 kilencvenes évek közepi sodrós, néhol trances vonalával, és még vélhetően sok mindennel. A három fős felállás eleve nehezen terít be egy ekkora színpadot, és így fények nélkül kicsit nyilvános próba jelleget öltött a negyvenperces előadás. Szimpatikus, hogy ugyanaz a poszt-punk szellemiség sugárzik róluk, mint a DM-ről az első években. A stílusalapító - szerény meglátásunk szerint -, egy olyan punk zenekar volt ugyanis, akinek tagjai - a sors furcsa játékának köszönhetően - Karácsonyra szintiket kaptak ajándékba, és ráadásul találkoztak is mindannyian. Ez teljesen rendben is van így, a szellemiség töretlenül él, bár a zöm most is azt hiszi, hogy a DM és Tiesto ugyanaz a stílus, és hogy a Kraftwerk egy nemrég alakult zenekar. Az IP koncertje élőben zenei szempontból is lehetne sokkal jobb, gondolunk itt egy olyan keverős felhajtására, aki nagyon érzi a stílust, szereti a súlytós-rozsos modern gitárhangzást, jól tud bánni az effektekkel, és a bálnaszív basszusok tudója is. A színpadképességgel nincs baj, már „csak" a megfelelő kísérő körülmények optimalizálását kell megoldani. Mi szurkolunk.
http://www.myspace.com/impactpulse

Anonym Project

Másodikként a mosonmagyaróvári mélységi punkrockot játszó "névtelenek" tették magukévá hangszereiket, a szó legszorosabb értelmében. Ugyanis ők egy jó kis gitárnyúzós koncertbanda, bár szövegeik nem túl kiforrottak és konszolidáltak. Tisztában vagyunk vele, hogy a punk és a visszafogottság nem áll közeli rokonságban egymással, de ha valakik ilyen zenei összhangban, ennyire kidolgozott témákat játszanak, és ráadásul ennyire élvezhető módon, elvárható lenne a mindehhez felnövő szövegvilág is. A gitáros-énekes hangja és játéka rendben van, a basszus szintúgy jófajta kézben tartódik, de minket a dobos játéka győzött meg leginkább. Jól kidolgozott, nem magamutogatós témák, tökéletes dinamikával és pont annyira koszosan leütve, ahogy kell. Stílusuk valahol a dark-wawe legszenvedősebb, nyúlós, elborult vontatásaiból, és a kilencvenes évek eleji, szigetországi neo-punk gitárzenék agressziós vonalából tevődik össze. Egy Cure és New Model Army hibrid, ha mindenképp nevekkel akarunk szemléltetni - természetesen mai felfogásban, és hangzással előadva. Nagyon kár az enyhén nőgyűlölős és öncélúan káromkodós nyelvezetért, mindettől függetlenül biztos nem kerüljük el legközelebb sem, ha ők műsoroznak. http://www.myspace.com/anonymproject


Vad Fruttik

A várpalotai gyökerű, mára már Veszprémben próbáló zenekarról mindent leírtunk már, amit csak lehetett: koncertbeszámolót, lemezkritikát, sőt, volt velük interjú is lapunk hasábjain. A kezdésükre saccra két-háromszáz főre duzzadó nagyérdemű szinte kivétel nélkül a színpad előtti térre orientálódott, s még ha kicsit lassabban is, a jól ismert dalok hatására - melyeket korosztálytól és stílustól függetlenül énekelt mindenki - azért beindult az össznépi tánc. Mindkét előző zenekar jól szólt, de a pálmát aznap este is Marcellék vitték el - gyönyörűen szólt az egész udvar. Mostanában ők is technikai személyzettel járnak, akik ráadásul kitűnően látják el feladataikat. A kicsit hosszúra nyúlt technikai beállásnál tudatosult bennünk, hogy komolyabban kellett volna vennünk a lehűlési mutatókkal ágálókat, az átmeneti szél-jackett és rövidgatya kombó egyszerűen az érthetetlen kategóriába degradálódott. A bő egy óra alatt halhattunk mindent, amit vártunk, új számot még nem, de állítólag nemsokára, - talán már a fesztiválokon - lehet ízelítőt hallani az új anyagból is. Ha lesz nyár, akkor valószínűleg a Balaton, vagy bármely más természetes vizünk mellett egy kisebb volumenű baráti tábort szeretne összehozni a zenekar, amire jelentkezni a csapat honlapján lehet.


Freedom Fighterz

Nem véletlenül nem írtuk ki a nagyvezír nevét, számunkra ez a produkció ugyanis nem Copy Con-ról szól leginkább, hanem vérprofi zenekaráról, aminek ő az emblematikus figurája, egyben tartója és nem mellesleg vezérénekese. Nem minden bokor alatt találni hazánkban élőben dancehallt játszó csapatot, ilyet pedig biztos, hogy szinte lehetetlen. Egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire ütősen jönnek le a számok. A legutóbbi mozis koncertbeszámolóban írtakat megismételhetnénk itt is, annyi különbséggel, hogy Vera, a szexis vokalista hallhatóan asszimilálódott azóta, kitűnően teljesítve hozzátett a produkcióhoz. Fenntartjuk tehát azt a véleményünk, miszerint Copy Con és a Freedom Fighterz egy kitűnő koncertélményt nyújtó, hazánkban unikumnak számító produkcióval előálló zenekar, akit imád a közönsége. Az egyetlen negatívum, hogy mindamellett, hogy nekik ott fenn jól áll ez az arcoskodó-fikázós attitűd, kicsit túlzásnak tartjuk. Pláne, ha a közönségnél nem is ül minden poén (bár ez nem az ő hiányosságuk).
http://www.myspace.com/copyconbaby


Kíváncsian várjuk, hogy az utóbbi pár hónap koncertlátogatói mutatóinak tükrében, hogy fognak elsülni a nagy fesztiválok. A várban megjelentek száma még egy teremben is kevésnek tűnt volna, mi bízunk azonban a szervezők kitartásában és reméljük, hogy ez a fiaskó nem veszi el kedvük a további akcióktól. A zenekarok kitettek magukért, és ha másban nem is, abban mindenképp hasonlítottak egymásra, hogy láthatóan kivétel nélkül azt csinálják amit szeretnek, tehát hitelesek. Sajnos manapság már ez is nagy szó.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás