IROKÉZ GYŰJTEMÉNY

Az Irokéz Gyűjtemény a magyar kortárs műveket tartalmazó kollekciók közül a gyűjtött műalkotások és a gyűjteményben szereplő alkotók körének szempontjából egyedülálló.

Pados Gábor és Pajor Zsolt szombathelyi, de Budapesten is élő és dolgozó üzletemberek a szintén szombathelyi Szarka Péter közvetítésével ismerkedtek meg a 90-es évek elején azzal a nemzedékkel, amely a 80-as évek második felében járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, pontosabban azokkal, akik megalakították az Újlak csoportot. Azokkal, akik tanulmányaik idején a 80-as évek budapesti szubkultúrájához kötődtek és a rendszerváltás előtti időszakban szocializálódtak, de az évtized fordulóján elkezdődött társadalmi-gazdasági átmenet hatására megváltozott kulturális kontextusban kezdték el művészi pályafutásukat.

Az 1989-ben alakult Újlak csoport az elhagyott épületekben (a budapesti Hungária fürdőben, az Újlak moziban, a Tűzoltó utca 72-ben található volt gyárban) rendezett kiállításokkal - ahol közös és egyéni munkaként helyspecifikus installációkat készítettek -, egyfelől zavarba hozta a kritikusokat, másfelől rámutatott arra, hogy Budapesten évtizedek óta óriási az igény egy angol típusú kortárs művészeti központra. A csoport elindította a hazai installációművészet hullámát, továbbá bemutatkozási lehetőséget biztosított olyan magyar és külföldi alkotóknak, illetve kurátoroknak, akik inspirációt merítettek a hagyományos galériáktól különböző terek és a csoport által képviselt nyitott szellemi tér nyújtotta kihívásokból. Az Újlakosok tevékenysége a 90-es évek első felének meghatározó tendenciájává vált, különös tekintettel nemzedéktársaikra és a náluk fiatalabb alkotók művészetére.

Kezdetben Pados Gábor és Pajor Zsolt nem egy gyűjtemény megalapozásának céljából vásárolták az alkotásokat. Egy-egy kép megvétele inkább az adott művész támogatását jelentette. A 90-es évek végére azonban a megvásárolt művek gyűjteménnyé, az Irokéz Gyűjteménnyé álltak össze, amely akkor még csupán nyolcvan művet tartalmazott, de már első, 2001-es bemutatkozásainál (Irokéz Galéria, Műcsarnok) bebizonyította, hogy a nyilvánosságra kerülve kiegészíti a nonprofit kiállítótermek, a közgyűjtemények és a műkereskedelem által alkotott intézményes keretet, majd évről évre egyre aktívabb szerepet játszott a hazai kortárs képzőművészetben.

A 2000-es évektől aztán a gyűjtés iránya - a gyűjtemény arculatát a kezdetektől meghatározó, s mára annak egyedüli tulajdonosává vált Pados Gábor ízlésével összhangban - a magyar művészet tendenciáinak változását is követve, a konceptuálisabb művek felé fordult, és a fiatal, feltörekvő művészek alkotásain kívül a már számottevő életművel rendelkező alkotóktól származó munkákkal bővült, illetve néhány művész esetében az életmű következetes nyomon követésére is vállalkozik. A változatos új médiumok mellett az ezredfordulót követően egyre jelentősebben reprezentáltak a festészet és szobrászat hagyományos műfajai is, melyek tekintetében a gyűjtői preferenciák elsősorban a formai vagy tematikai progresszivitást részesítik előnyben.

A mára több mint 1200 műből álló szombathelyi Irokéz Gyűjtemény számos lehetőséget kínál a kurátoroknak arra, hogy többféle tartalmi vonalon elindulva képet rajzoljanak az elmúlt húsz év magyar művészetéről. A gyűjteményt 2008-ban Az idő legújabb cáfolata címmel a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be, 2009-ben a Szombathelyi Képtár, 2011-ben a Párizsi Magyar Intézet, illetve Hibriditás a Kárpátok között címmel a debreceni MODEM rendezett kiállítást a gyűjtemény anyagából.

ÚJ IROKÉZ GALÉRIA

A gyűjtemény szellemiségének és tevékenységének szerves részeként rendezik a szombathelyi Irokéz Galéria kiállításait is. A galéria első kiállításán maga az Irokéz Gyűjtemény mutatkozott be 2001-ben. Ennek sikere nem csak a kollekció kedvező szakmai és közönségfogadtatása volt, de a Thököly utcai tetőtér is bebizonyította, hogy kiválóan alkalmas kortárs képzőművészeti kiállítások és zenei események rendezésére.

Az Irokéz Galéria magántulajdonban lévő, nonprofit, közhasznú programot lebonyolító intézmény, amelynek célja az ingyenes, de magas szintű kulturális szolgáltatás, közművelődés. Mára nemzetközileg is elismert, a magyar kortárs képzőművészek kedvelt kiállító helyévé vált, ugyanakkor a város közép- és általános iskolásainak, illetve főiskolásainak is lehetőséget biztosított a bemutatkozásra. Több éven át maga is tehetségkutató pályázatot hirdetett a Szombathelyen tanuló diákok számára. A galéria a szombathelyi Bloomsday állandó kiállítóhelye, de bekapcsolódott már a Bartók Fesztivál, a Lamantin Jazz Fesztivál és a Mediawave Fesztivál programsorozatába is.

A galériát fenntartó és működtető cég tulajdonosai tevékenységük elismeréseként 2008-ban kis- és középvállalkozások kategóriában átvehették a Summa Artium Díjat, amelyet a kultúrával és a művészetekkel együttműködő, azokat kiemelkedő módon támogató vállalatok és magánszemélyek kaphatnak meg.

2011 tavaszán azonban a galéria tíz éves működés és közel 50 sikeresen megrendezett kiállítás után bezárásra kényszerült. Most, 2015 májusában nyitotta ki újra kapuit az országos OFF Biennálé kedvéért, majd rá egy hónapra Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeumnak és a Szombathelyi Képtárnak köszönhetően költözhetett új helyére, a Szombathelyi Képtár alagsorába, ahol újra várja a kortárs képzőművészet iránt érdeklődőket.