Hogyan találkoztatok és hol ismertétek meg egymást? Régebbi már ez az ismeretség vagy csak a zenekar miatt alakult ki?

Mi négyen (Bebi, Pogi, Gabesz, Józsi), hangszeresek már ismertük egymást, együtt játszottunk egy korábbi zenekarban, a Re-akcióban.  Persze az Andrist is ismertük már. Aztán kipróbáltunk több énekest és az egyik próbán jutott eszünkbe, hogy meg kellene kérdezni az Andrist. Ez március végén volt és már az első próba alkalmával éreztük, hogy ez működni fog. Nagyon gyorsan, pörgősen tudtunk haladni, egy hete már meg is volt a debütáló koncertünk, szinte csak saját számokkal léptünk fel. Vittünk néhány feldolgozást is, de csak pont annyit, amennyi ilyenkor kell, de akár azt is ki tudtuk volna tölteni saját számokkal.

A csapaton belül egyértelműen fontosak az emberi kapcsolatok, de mi még nagyon az elején vagyunk. Persze négyen egy zenekarból váltunk ki, de ott nem igazán tudtuk megismerni egymást. Mind más háttérrel érkeztünk most ebbe a zenekarba, de jó esély van rá, hogy most szorosabb kötelék is kialakul köztünk.

Hogyan alakult ki ez a zenei stílus, amiben mozogtok, amit képviseltek?

Nehezen megfogalmazható a konkrét stílus: káosz. De nem is kell feltétlenül meghatározni a zenénk stílusát, egyszerűen szeretnék, ha majd az emberek ezt a zenei világot egy név alatt emlegetnék a Manuphanktúrával. Próbálunk nem túl sokszínű lenni, mert egy idő után fejvesztés lehet belőle, inkább a hangulat, az érzés az, ami fontos. Szeretnénk, ha a dinamika dominálna a zenénkben.

Honnan jött a név?

Hosszas gondolkodás útján sikerült a Manuphanktúra névnél kilyukadnunk, de mint sok más zenekarnál, nálunk is előfordult előtte több ötlet, amit aztán elvetettünk. Mikor a Káosz című számunkat raktuk össze, ami stílusát, zenei világát tekintve tényleg mindent felsorakoztat, aközben történt egy ilyen felkiáltás hogy Manupanktúra, ott még más kontextus miatt h betű nélkül. De utólagos belemagyarázás engedélyezett, hiszen egy manufaktúrában mindenki egyedisége kibontakozik, így ez is egy nagyszerű szimbóluma lehet a névnek. Tulajdonképpen előbb lett a név, majd utána alakult ki a történet, de igazából ez maradjon rejtély.

Eddig hány számnál tartotok? Az első koncerten majdnem csak saját számokat sorakoztattatok fel.

Eddig nyolc, most készül a kilencedik, ha jobban belegondolunk, a tízedik is készül. De ez is nagyon gyorsan megy, van, hogy egy próba alkalmával 2-3 számot is összerakunk, és nem lehet azt mondani, hogy bármelyik gyengébb lenne a másiknál. Azt a színvonalat, amilyen színvonalon mi zenélünk, nem adjuk lejjebb és nem számít, hogy mennyi idő alatt készül el egy adott szám.

Mesélnétek nekem az előző zenekarotokról?

A Re-akció zenekarban zenéltük együtt, Józsi és Bebi kezdtek a zenekarban, aztán csöppent be Pogi (Paukovics Gergő), akinek akkor volt a kezében először basszusgitár, majd egy akusztikus koncertjével Gabeszt is felfedezték. Épp egy Re-akció koncert előtt lépett fel egyszálgitáros akusztikus estjével, így kiderült énekelni is nagyon jól tud, ami vokál szempontjából sem utolsó. Ebben a formációban három trombitás is megfordult különböző felállásban. Trombitásra most is számít a zenekar, de ő jelenleg a továbbtanulással van elfoglalva, viszont amint visszatér, a csapat végre hat tagból áll majd és az az igazi.

Bebi, mint egyedüli női tag, hogy viseled a helyzeted? Nehéz négy férfivel? Dobosként milyen érzés, ha kiemelnek, mint nőt?

Nem tartom különösebben furcsának. Számomra ez már megszokott. Azt főleg nem szeretem, ha kiemelnek, mint női dobost, mert ez nem kortól és nemtől függ. Azt gondoltam, hogy nőként egyedül lenni egy zenekarban könnyebb, mintha ketten vagyunk. Tévedtem. Sokszor rájuk kell szólnom, de nagyon jól kialakult most ez a csapat, csak kár, hogy a munka miatt keveset találkozunk.

Kaptatok visszajelzést a debütáló koncertetek után?

Igen, többen mondták, hogy rádió- és fesztiválbarát zene. Ezt nagyon jó hallani, mert mi ennek is szántuk. Az elején nagyon nem tudtuk mit csinálunk, talán most sem tudjuk igazán, de úgy érezzük, nagyon jó most is, de alakulni fog ez még.

Mik a további terveitek?

Csinálni, csinálni és csinálni. Alkotni valami maradandót. Az nagyon fontos, hogy senki ne tudjon ülve maradni a koncertjeinken. Szeretnénk mindenkit megmozgatni a zenénkkel, fergeteges bulikat csapni mindenfelé. A számainkat akusztikus feldolgozásban is elkészítjük, hogy kisebb klubokban is hangulatos koncerteket adhassunk. Nagyobb tereket pedig könnyedén betöltünk.

Eleinte zenészt gyönyörködtető figurákat hoztunk össze a hangszereken és most már sikerült félretennünk a zene bonyolultságának dominanciáját.  Rá kellett jönnünk, hogy a zene nem erről szól. Hanem a közönségről. Mert abban a pillanatban, hogy a zene nem arról szól, hogy emberek játszanak emberekkel embernek, attól kezdve megszűnik zenének lenni.  Mi attól érezzük magunkat zenésznek, hogy a közönség ott van velünk. Egy koncerten csak ez számít.