A szegedi születésű, de a fővárosban élő Szögi Csaba néptáncos, amikor megtudta, hogy a néhány hónapja a Magyar Értéktárba is bekerült szegedi papucs készítését befejezik, azonnal létrehozott egy Facebook-csoportot a „Mentsük meg a szögedi papucsot" elnevezéssel, amely a gyertyás megemlékezést is szervezte a szegedi papucskészítő és látványműhely utolsó munkanapján.


Fotó: Szögi Csaba

A szalagos papucs a 16. századi török időkben terjedt el Szegeden és környékén. Később, a nagy árvíz után élte második virágkorát a lábbeli, immáron a bojtos változatban. Sallay Tibor cipészmester 2009-ben vette át a papucskészítést az utolsó szegedi papucsosként emlegetett Rátkai Sándortól.

Sallayné Tibor a pénteki Hajnaltájban elmondta, bérleti szerződésük lejárt az Ifjúsági Házzal, és nem hosszabbították meg, mert nem tudták fizetni a díjat, így egyelőre bizonytalan, hogyan tovább. Most ugyan egy kicsit megpezsdült az érdeklődés, főleg a facebookos csoport megalakulása óta, mert sokan szeretnének még utoljára egy szép, egylábas Sallay-féle szegedi papucsot, amelynek egyébként azért nincs párja, mert nincs külön jobbos, meg balos. A mester elmondta azt is, hat éve küzdenek, és már jóval korábban felhívták a figyelmet a nehézségeikre, de sehonnan nem jött segítség.

A szegediek is döbbenten fogadták egyébként a hírt, mert szerintük a papucs a szegedi kulturális örökség szerves része. Azt mondták, ha korábban tudnak arról, hogy a műhely milyen gondokkal küzd, talán még segíthettek volna. Szögi Csaba azonban még most is reménykedik, azt mondta, abban bízik, sikerülhet felkelteni a magánemberek és főleg a cégek, hivatalok figyelmét, hogy érdemes megőrizni a látványműhelyt, amely nagyon népszerű volt a magyar és külföldi a turisták körében.