Fénybenülős lélekképek – Csík zenekar koncert az Agorában

Képgaléria megtekintése2015.11.08. - 11:00 | Boros Ferenc - Fotók: Herczeg Ákos

Fénybenülős lélekképek – Csík zenekar koncert az Agorában

Péntek este szinte telt ház előtt koncertezett az 1988-ban alapított Csík zenekar, hazánk egyik legnépszerűbb autentikus népzenét játszó csapata a felújított AGORA-Művelődési és Sportház színháztermében. A szívvel zenélés és a kiváló zenei ötvözet ezúttal is a magasba emelte az estét.

Ezen az előadáson 25 év termésének legjavából válogatott a zenekar. Felcsendültek az autentikus népi muzsika legszebb darabjai mellett a népzenébe oltott, népszerű könnyűzenei dalok is. Számomra egyrészt ebben rejlik a Csík zenekar ereje, hisz mindegy, hogy mit játszik a csapat, bármihez nyúlnak, az elemelkedik, átlényegül, mélyen bevésődik. A feldolgozott számaikban a népzene öleli magához a pop és rockzenét - így jutva el immár tömegekhez -, szépen lassan bekúszva a lelkünkben, hogy ott széttódulva, majd idővel megszilárdulva örökre bevésődjön zenei világunkba. Ily módon számos saját daluk és feldolgozásuk - Zár az égbolt, Senki nem ért semmit, De szeretnék, Viharban születtem, Te majd kézen fogsz és hazavezetsz, vagy a ráadásban játszott záró darab, a Csillag vagy fecske - vált kitörölhetetlen emlékké. Finomra szőtt, életre kelt s megnemesedett lélekképek. Egy remek ötvözet, mely egy új műfajt eredményez. Érzelmileg, gondolatilag behúz és sokáig nem ereszt.

A másik erő pedig az egymásra kacsintó hangszeresek - brácsa, hegedű, cimbalom, gitár - közötti alázat és kíséret, külön is domináló, de igazán egyben kiteljesedő erőteljes játéka. Ahogy mindez összezeng, egymásba fonódik, úgy érződik most is a teljes szívvel zenélés, és ettől könnyezik a szem, sajdul a szív, moccan a láb, még akkor is, ha nem is tudja a pontos lépést. A Csík zenekar fantasztikusan tálalja elénk, újra meg újra ezt a csodát.

A hangszerek gyönyörűen szóltak külön-kölün és együtt is, megfelelően tökéletes hangerőn, mindössze egyetlen megjegyzendő hiányérzetem volt, amely egy apró darabot jelentett az egész estéből: 1-2 számnál a vokálok hangosítása nem mindig nőtt fel az akusztikusokhoz. Mindezzel együtt így is fantasztikus élményben volt részünk.

Egy igazán szép zenei, színházi produkciót ültünk fegyelmezetten végig, számvégenként zúgó tapssal, akárcsak egy jó kisgyerek az iskolában. De a zenéket hallva belül ott mozgott a kitörni akaró „rosszaság", a lábam folyamatos ütemszerű rázása, a kezem csillapíthatatlan játéka, a széktől való elemelkedés gondolata. Hisz a népzene táncolva, testközelből él, ott lüktet igazán.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás