A vaddisznó, a róka és az elcsent szendó

A helyszínnel zéró problémája sem lehetett előzetesen senkinek, hisz mindamellett, hogy eleve a Balaton partján található, még az a szerencsés helyzet is fennáll a valamikori úttörőtáborral, hogy senkit nem zavar a hangos zene, a lakott területektől messze esik. Az óriási - gyakorlatilag gyalogtúrázni is alkalmas - ifjúsági tábor vízparti részén, a strandsáv mellett lett leválasztva mobilkerítésekkel a fesztiválnak helyt adó, többhektárnyi belakható placc. Szerda esti beköltözésünkkor egyből egy nem mindennapi élményben részesülhettünk - az alkonyi félhomályban egy róka koma sertepertélt közénk, egyikünk szendvicsét villámgyorsan le is nyúlva hátizsákjából. Elsőre mindenki azt hitte, hogy biztosan veszett őkelme, de a helyi parkőrök megnyugtattak bennünk, hogy ő ott lakik, teljesen barátságos és ártalmatlan. Vigyáznunk csak a néha felbukkanó tizenhat tagú vaddisznócsordával kell, mert a kicsiket még túlontúl féltő anyakoca megmérgesedhet, ha túl közel merészkedünk a kölykökhöz. Mondhatjuk tehát, hogy idilli környezetben várhattuk a másnapi fesztiválnyitó napot, ami azért nem kevés bosszúságot tartogatott a vendégek számára.

Csütörtököt mondtak

Elsőként a hőmérséklet és a csapadékviszonyok együtthatója lombozta le rockerlelkünk valamelyest, aztán jöttek sorban a rosszhírek. Kiderült, hogy a strandra meghirdetett helyszínt a területért felelősök nem biztosítják a feszt számára, ergo ez a platform nem fog működni. Majd szép sorban szembesülhettünk - miután iziben oknyomozásba kezdtünk - azzal, hogy a majd ezer négyzetméteres partisátorba nem érkezik meg sem a hangcucc, sem a beharangozott Dj Paplan. A VIP rész berendezése is elkallódott valamerre, sőt a lekerített részen kívülre rakták le a mobiltoiletteket. Természetesen megígértek a szervezők mindent, és természetesen ebből nem valósult meg szinte semmi. A közönség is csak szórványosan érkezett, a Tankcsapda esti fellépésére is felső hangon maximum ezerfős publikum volt kíváncsi. Ez pedig egy laikus számára is nyilvánvalóvá tette, hogy sokkal több emberre már a hétvégén sem számíthatnak a „szervezők". Mind a délutáni Subscribe, és a TCS is úgy szólt, ahogy kell, a technika a magyar viszonyokhoz képest kitűnőnek mondhatóan teljesített mindvégig. Lukács Laci és csapata az első albumokról válogatott jobbára, és ez egyből meghozta a kellő hangulatot. A kitűnő hangzás is megerősítette azt a benyomásunkat, hogy bizony „Agyarország" legnépszerűbb rock-torka megsínylette már a huszonötéves dalolászást, a jól ismert rekedtes orgánum már finoman szólva sem nem tündököl régi fényében, de hát nem is igazán ezért szeretjük és tiszteljük őt. A nagyszínpad zárása után a publikum gyorsan szétszéledt, egyesek a rock, mások a világzenei színpad, páran pedig az ominózus partisátor felé vették az irányt - ahol a Garlando csocsóasztalain küzdhettek meg -, vagy épp az etető vagy itató objektumokat részesítették előnyben. Itt jegyeznénk meg, hogy teljesen barátságos étel- és italárakkal találkozhattunk a pultoknál, a korsó sör 350, míg egy korrekt menü 480 forintba került. Mi magunk nem erőltettük az éjszakát tovább, pláne, mivel fogvacogtató hideg kerekedett.

Egy raklap feldolgozással nagyszínpadra állni

A sátrunk tetejét géppuskaként sorozó eső hangjára ébredtünk, amely megszakítás nélkül kitartott késő délutánig. Július közepén ezt a hideggel egy csomagban kapni, már személyes sértésként fogtuk fel páran, még szerencse, hogy a csocsóasztalok fedett helyen voltak, így kezdetét vette egy monstre adok-kapok, a lassan ébredező táborlakók asszisztálásával. Valamennyi izgalmat csak az hozott az események folyásába, hogy kora délután a nagyszínpad technikusai komótosan bontani kezdték a monitor-rendszert. Nem kellett hozzá öt perc, - jó magyar szokás szerint - a „legjólinformáltabbak" már tudták is, hogy elmarad a fesztivál további része, mivel az előző napi fellépők nem kapták meg a gázsijukat, és ezért az aznapi fellépők el sem fognak jönni. Az, hogy ebből mi igaz vagy mi sem, nem tudjuk, de kétórás tanácskozás után a ládák szépen visszakerültek a helyükre. Az egész számunkra erődemonstrációnak tűnt, amellyel a hangcucc gazdái biztosították maguknak a kialkudott bért. Az aznapi nagyszínpados program délutáni részében akadtak figyelemreméltó zenekarok, de az egyetlen kakukktojást is ez a nap tartogatta. A Cool Garden formáció személyében a színpadra vonult vagy egy tucat emberke, köztük jópár táncoslány is, mi pedig a megszeppenten sandítgató rockersereggel együtt kíváncsian vártuk, mi fog ebből kisülni. Az mc-vel, hangszeresekkel, és énekesnőkkel felálló funk-disco-latin kombót teljesen eklektikusan adagoló csapat annyira középszerű zenét csinált, amennyire ez csak lehetséges. Egy raklap feldolgozással nagyszínpadra állni, főleg egy rockügyi találkozón, szinte a lehető legnagyobb mellényúlásnak nevezhető.

Utánajárásunk eredményeképp azzal a meghökkentő információval gazdagodtunk, hogy ez a csapat az egyik főszervező, Varga Zsolt felfedezettje. Nevezett személy - most kérünk mindenkit megkapaszkodni -, a valamikori UFO popformáció vezetőjeként vált ismertté. Most pedig rockfesztivált szervez. Innentől kezdve már nem is csodálkoztunk semmin sem. Az őket követő, két énekesnővel felálló Honeybeat szerencsére kellemes középutas szalonrockjával, kitűnő dalokkal, és profi hangszereléssel feledtette a hallójárat-támadást, igaz ők is beraktak egy feldolgozást - a RATM egyik klasszikusával ékeskedtek. A Magna Cum Laude és a Hooligans koncertjét kihagytuk - belehallgattunk mindkettőbe kicsit -, mivel egyikük sem csigázta fel soha érdeklődésünket. A Hooligans és a rock fogalma - a hallottak alapján azt kell mondjuk - nem összeegyeztethetőek. Távolból hallgattuk meg a Necksprain irgalmatlan zúzását, amely mint mindig, lehengerlő volt. Éjjelre egy koncertet iktattunk be, a világzenei színpadon a Folkfree adott egy családias hangulatú és minőségi műsort, a minden tekintetben elázott publikumnak. Utánuk valamikor még helyi hőseink, az fmZerO is zúzott egy hatalmasat, de azt mi már hálózsákunk jótékony melegében forgolódva szalasztottuk el.

Hanyagolják a műmájereket

Az utolsó napra maradt zenekarok közül többen nem jöttek el, a legnagyobb nemtetszést kiváltó veszteséget a Depresszió elmaradása okozta. A Korn és Tankcsapda receptet összefőző, és abból vígan elélő bandát mi magunk egy cseppet sem hiányoltuk. Az Alcohol névre hallgató TCS-utánzattól sem dobtunk hátast, ugyanúgy a szimfonikus gothmetál-alter-skandináv Ideas sem győzött meg semmiről sem bennünk. A világzenei színpadon tizedmagunkkal belehallgattunk a Club Era műsorába, majd következett a három nap legnagyobb neve, a hollandföldi Epika. Megelőlegezhetjük azt, hogy az idei év legjobb hazai heavy metal koncertjébe csöppentünk bele, teljesen váratlanul. Mindamellett, hogy nem gerjedünk erre a vonalra, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ha összeadjuk az egész ottani nagyszínpados mezőnyt, összesen nem értek annyit, mint ez a tradicionális, enyhén szimfonikus felhangokkal operáló csapat. Mind hangzásban, mind színpadképben odavertek olyat, hogy öröm volt nézni és hallgatni. Kristálytiszta hangzás, halálpontos kétlábgépes középtempók, hatásvadász headbanger, és minden olyan stílusjegy megtalálható volt műsorukban, amitől az ember kijelentheti, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan. A három nap legnagyobb közönsége előtt - ami így sem érte el az ezerötszáz főt -, úgy játszottak, hogy nem maradt kétségünk afelől, hogy nekik ez egy nagyon fontos fellépés volt. Kár, hogy a magyar közönség ezt nem így gondolta, és otthon maradt.

Nyilvánvaló, hogy a rocker nem egy strandra járó közönség, az is világos, hogy a késői „píár" nem kedvezett az esemény megismertetésében, de a zseniális helyszín, a jegyárak és a line-up azért mindenképp többet ígért annál, mint ami lett belőle. Ennyi ember egy falusi focipályán is össze szokott gyűlni egy kisfesztre, és annak tükrében, hogy a szigetről elég keményen kiírták a rockot - pláne a hazait -, és a Hegyalján kívül említésre méltó gitárcentrikus rendezvény nem nagyon van az idén, ez a nézőszám felettébb elszomorító. A szervezőknek innen üzenjük, hogy ha el akarnak jutni célközönségükhöz, jövőre ne a BMW, hanem mondjuk Balaton Rocks névvel próbálkozzanak, és hanyagolják a műmájereket!