Bartis Attila alig egy hónapja megjelent nagy regénye, A vége talán az utóbbi idők leginkább várt kötete volt. A nyugalom után több mint egy évtizedet kellett várni Szabad András történetére, egy férfi őszinte vallomására: apáról, anyáról, az anya hiányáról, szerelemről, barátságról, Budapestről, fotográfiáról. A könyv lapjain ugyanaz a sodrás érezhető, mint amit ismerhetünk Bartis korábbi írásaiból. A rövidebb „fejezetekre" tagolt, közel hatszáz oldalas regényben a látásnak igen fontos szerep jut: nemcsak a főszereplőt, Szabad Andrást láthatjuk számtalan helyzetben, szerepben - hisz Bartis Attila láttat, látni enged, de általa és a fényképezőgép keresőjében kutató, figyelő szeme által - a '60-as évek Budapestjét, emberi viszonyait, féltést, kötődést, magányt. Sok mindent, amiket átemelhetünk és saját életünkre vetíthetünk.

Amellett, hogy Bartis Attila író-fotográfus, ahogy könyveinek fülszövegében szerepel, s önálló kötete is megjelent A csöndet úgy címmel mobiltelefonnal készített fotóiból, a festészethez is erősen kapcsolódik - feltételezhetjük ezt abból is, hogy A vége borítóján is egy Szűts Attila festményrészlet látható. Gondolhattuk, hogy erről a vizualitáshoz való viszonyról lesz szó az este.

Kieselbach Tamás galerista missziószerű munkája a magyar festészet és képzőművészet megismertetésére példaértékű, a 20 éves Galériában rendezett kísérőprogramok pedig új, értékes kiegészítést adnak a kiállítás képeinek befogadásához. Számos író, zenész, alkotó járt a galéria Kép / Hang / szó című programsorozata keretében.

Izgalmas és fontos feladat kortárs alkotókat, írókat, művészeket bevonni a kiállítási térbe és velük közösen gondolkodva nézni, látni, érteni képeket, a magyar képzőművészetet.

A november 19-i beszélgetés előre izgalmasnak tűnt. Irodalom, írás, festmények, fotográfia közös érdeklődési pontok, élet területek, és mégis, amit az este adott a közel kétszáz vendégnek, váratlan volt. Váratlan, mert máshogy volt kíváncsi, máshogy volt őszinte, máshogy volt „titok-kereső" - ahogy a sajtóanyagban olvashattuk -, mint amit hasonló bemutatókon megszokhattunk. Szokatlan nézőpontból közelített a beszélgetés: számtalan kivetített fotót láthattunk, de ezek nem Bartis Attila, hanem Kieselbach Tamás képei voltak, amiket Bartis lakásán tett látogatásán készített. Ezzel a felütéssel, azonnal a képek vetítésével kezdődött az este, és másfél órán keresztül végig a vezérfonala maradt a diskurzusnak.

Könyvek, képek, emlékmorzsák, tárgyak, egy revolver, egy pávatoll, halálfej és jávai tőr - Bartis Attilát soha ilyen személyes nézőpontból még nem láthatta közönség. Kieselbach szinte éhes kíváncsisággal kérdezett rá minden apró részletre, kérdései az íróhoz, az Erdélyből Budapestre költöző fiatalemberhez, a szerelmét fotózó férfihez szóltak. Szóba került a valóság leírása, A vége könyv kapcsán saját lakása és a könyvbéli Szabad András otthona közti párhuzam. Érzékiség és szexualitás, ragaszkodás és elengedés is témaként szolgált abban a nehéz levegőjű, sokszor pillanatokra megakadó beszélgetésben, amiben néha azt éreztük, maga az író is elmenekülne. Gondolván azért, mert egy kivetítőn keresztül, kétszáz ember előtt végignézni az élet-tereket, a tárgyakat, a félhomályban látszódó íróasztalt a sarkaira helyezett fényképezőgéppel és laptoppal, a sűrűséggel és az üres részletekkel - igencsak nehéz, embert próbáló feladat lehet. De Bartis Attila nem menekült el, ha egyáltalán akart, hanem felolvasott, elemzett, beszélt - így teremtve egészen páratlan diskurzust Kieselbach Tamással közösen.

A kérdések talán nem mindig voltak tisztán érthetőek, talán nem is kérdések voltak, hanem egy világot érteni és látni akaró ember gondolatai (aki sajnos félig háttal ült a közönségnek, így nem láthattuk arcát az est folyamán) egy másik emberhez, akire kíváncsi. Ennek a kíváncsiságnak és közös gondolkodásnak volt ez az estéje. Semmiben sem megszokott, semmiben sem szokványos, nehéz és sűrű, mégis felejthetetlen.

Juhász Anna, a beszélgetések rendszeres háziasszonya, a költő (Juhász Ferenc) lánya egy-egy jól időzített helyen megszakította a mondatokat, terelte a beszélgetést vagy felolvasást készített elő, de a hangsúly ezen az estén a két férfin volt: akik valamit megmutattak magukból, egyszer, közösen, egy Galériában, egy lakás képein keresztül.

Köszönjük ezt az estét.