Sírversek újraírva - Ingyenesen letölthető Nógrádi Gábor könyve

2015.11.26. - 12:12 | vaskarika.hu

Sírversek újraírva - Ingyenesen letölthető Nógrádi Gábor könyve

Mától ingyenes letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról Nógrádi Gábor 25 éve, Anna Moll álnéven megjelent, állatsírverseket tartalmazó kötetének magyar környezetre "újramesélt" változata, Itt éltünk és haltunk címmel.

Az egykor tudatosan a versolvasás népszerűsítésére írt versgyűjtemény előző változata négy kiadásban jelent meg. A magyar-angol kiadás Cakó Ferenc homokrajzaival a 21. század, azaz a 3. évezred első kiadványa volt: 2001. január elsején 00 órától lehetett megrendelni a neten. A mostani "magyarítás" oka a versolvasás népszerűsítésén túl az, hogy az állatok által elbeszélt események egy része a szerző gyerekkori emléke.

Az Itt éltünk és haltunk című kötet néhány verse, vagy versek részlete megtörtént eseményeken alapul, ez is magyarázza a magyar környezetre átírt versváltozatokat. 

A könyv ide kattintva olvasható!


A BÚZA TÉRI PATKÁNY

Nehéz úgy élni, hogy mindenki gyűlöl.
Bujkálsz a fény elől sötét zugokban holtig.
Mocsokban élsz, mert oda nem követnek;
ha fázol, csak fajtád melege gyógyít.
S mert a világ utál, utálod a világot,
benne magad, testvéred, minden ősöd.

Így élsz.

S ha egyszer fellázadsz az ellen,
amit a rettegők sorsnak neveznek,
s egy nyári napnak reggelén kifekszel
a sugarak alá - ó, lázadásnak szent pillanata!
- biztos' arra jön Rácz a szolgálatból,
s egy csapással szétfreccsent a kövön. 

A LÉGY

Véletlen volt vagy végzet? Döntsd el, élő!
Betévedtem a rendőr Rácz perére,
kit Soós bíró asszonykínzással vádolt,
és hévvel védett Kántor úr, a védő.

„Tisztelt urak! Azt feszítjük keresztre,
ki megóvta a bűntől városunkat?
Ki életét - éjt s nappalt összemosva -
életünk védelmébe állította?
A foltocskák Rácz Irma tetemén
nem ütések! Csak elesett szegény."

Bólogattak a nyárhalódiak,
s hiába zümmögtem dühösen körbe-körbe
(ki tudtam Soós, Kántor és Rácz történetét),
hogy megvakul, hamisságból ki vak.
Egy kéz villant, testemet összetörte.
Csak én bűnhődtem meg.
De én miért?

A ZSIDÓ FARKASA

Balgák, kik hisztek minden változásban,
s egyenlőségről, békéről papoltok,
meg arról, hogy a szív s a türelem
megszelídíti az erőszakot,
fejtsétek meg Lévi Dávid halálát.

Ifjan tanár volt Szeged városában,
Arany és Móricz nyelvén oktatott,
s kiket szeretett, mind megölték azok,
akiket szeretett.

Évekig élt a magány templomában,
s megzavarhatta az emlékezés,
mert életét tette rá, hogy egy farkast
felnevel, és békében él vele.

Magához vett a rácsok árnyékából,
cumival táplált és dédelgetett,
s pórázon vont a Búza tér körül,
hogy Nyárhalódnak leessen az álla.
- Nézd a zsidót! - bámult a kandi nép.
- Kezes bárány vele az a vadállat.
S mi szép e gyöngéd kapcsolat közöttük!

Múlt az idő, nőttem, s egy reggelen,
hogy Dávid hajlongva imádkozott,
egy mozdulat felforralta a vérem:
a Természetnek órája ütött.

Isten megóvta őt.
A táleszát dobta fejemre,
és átmenekült a másik szobába.

Én én vagyok, jegyezd meg mindörökre!

Napok múlva,
vonításom miatt
a szomszédok szóltak a rendőrségen.
Így találtak meg engem éhségtől elvadultan,
s Dávidot a kötélen. 

Új hozzászólás