Be-Jó ez a főúri dögönyöző, Csík uram! - nem hatott a török áfium a Nádasdy Történelmi Fesztivál második napján
Képgaléria megtekintése2009.07.19. - 23:45 | Büki László 'Harlequin', Makrai Tamás
Hiába volt a töröknél is nagyobb ellensége az időjárás a szombati napnak, a várfalak és a szervezők is állták a rohamot. A második nap a várostromról, Szőke kapitány főztjéről, az erotikus szépségüket újfent megcsillantó hastáncosokról, egy reneszánsz esküvőről, a Be-Jó reneszánsz táncegyüttesről, a délutánt kitöltő kincskeresésről, a Csík Zenekar fergeteges koncertjéről és az azt követő táncos mulatságról szólt. A nap eseményeit két képgalériában összegeztük.
HIRDETÉS
"Kedv s öröm röpkedtek", a vár pedig továbbra is áll - lehetne ez a telexüzenetnyi, azaz "technikailag korhűtlen" szöveg a Nádasdy Történelmi Fesztivál második napjának összefoglalója. Több száz hasonló üzenetet kellene Szulejmán házi „telexdéjéből" megereszteni, ha a nap történéseiről hiteles beszámolót rendelne el a „nagyvezír" az udvari krónikásától. Mi amúgy is a másik oldalon állunk, így a kedves olvasónak csak annyi dolga lesz, hogy képzeletben korhű jelmezt öltsön - mondjuk a magyar oldalról választva - és a beszámolón keresztül beleélje magát az eseményfolyamba.
Szombat reggel pajzs- és sodronying zörgésére ébredt Sárvár - a vitézekből és hercegnőkből álló sokadalom együtt köszöntötte a Rába-menti kisváros lakóit, és a várfal tövében ünnepélyes keretek között megnyitásra került a múltat idéző program-kavalkád. Dr. Dénes Tibor „mezővárosi" polgármester és Kondora István alpolgármester társaságában Kovács Ferenc, közgyűlési elnök, valamint Szabó Krisztián, az ötletgazda Nádasdy Történelmi Hagyományőrző Egyesület elnöke üzent „hivatalosan is hadat" a töröknek. A csata híre a szomszédos országokba is eljutott, a rendezvény turisztikai vonzereje ilyetén nem a török megszállás által nyert értelmet. A gyógyfürdőből is számos vendéget vonzott a látványosság, akiknek nem kellett attól tartani, hogy az ostrom után a majd „törökfürdőbe" kell visszatérniük. A nap sugaraival együtt a jónép is kibújt házaiból, hogy a nem mindennapi látványosságnak - biztos távolságból - részese lehessen.
 |
| Fesztiválnyitó - Kondora István, Kovács Ferenc, dr. Dénes Tibor és Szabó Krisztián |
„No, mit hozzak néktek a vásárbul? Síposseggű lovat, édesapám."
A török ugyan még csak Rábapaty határában fújta az „ottomán vuvuzelát" (értsd: előkészült), így a korán kelők a várostrom kezdetéig valóban aranyat lelhettek: a vár körüli Ördögszekeres vásárban és a Villa Maecenae-ban mindenki megtalálhatta a vásárfiát (meg a sajátját, ha esetleg elkóborolt). Aki csak kóstolni akart, annak sem kellett messzire mennie - akadt bor- és pálinkakóstoló, de bizony még egy könnyed nyalakodásra is adódott lehetőség. Nem, nem a háremhölgyek bérelhető sátra várta tárt „ponyvával" a „vizuális betevőre" áhítozókat. Ezekben a reggeli órákban ez csakis a mézkóstolásra vonatkozhatott. A török bazár portékái közül akár még „síposseggű lovat" is vásárolhattunk volna, ha tudtuk volna, mi az. Kérdésünkre választ is adott a bazáros.
„Régen, amikor az Alföldön még óriási vásárokat tartottak, és a családfő elment valamilyen portékáért, csecsebecséért, mindig megkérdezte a háziakat: No, mit hozzak néktek a vásárbul? Erre a gyerekek kívánsága csak ennyi volt: Síposseggű lovat, édesapám." Ami tulajdonképpen egy lovacska formájú, vízzel működő hangszer volt, egyesek szerint pedig pipa.
Várostrom, kincskeresés és henyélő hastáncosok
Míg mi a vásárt jártuk, addig a török sereg már a vár falai alatt hozta ostromkészre magát. A forgatagból kikeveredve láttuk a már hadrendbe állt csapatokat, perdült a harci dob, és egymásnak feszült a két küzdőfél: a Nádasdy-vár bástyáit védő vitézek - a Bethlen Gábor Hagyományőrség és a Zrínyi vértesek személyében - valamint a szlovák Bethlen Garde és Kassai Kopjások által megidézett török sereg. Eleinte csak verbális ütegek puffantak a várfalon, de kisvártatva ágyuk és puskák durranása rezzentette meg a még szendergő nézőket. Pár szippantás a puskaporból, s karnyújtásnyira volt tőlünk a megelevenedő múlt - a várostrom ideje alatt csipetnyi ízelítőt kaptunk a törökökkel folytatott ádáz harcok hangulatából.
 |
| Várostrom - Nádasdy Történelmi Fesztivál |
A csatazaj elültével az időjárás is csavart egyet a forgatókönyvön: a törökvész után a felhők seregét küldte Sárvár fölé. Az addig lendületesen pörgő fesztivált azonban csak átmenetileg „gáncsolta el" az égi áldás: a szervezők nem kis munkájába telt, hogy a közönség mindebből ne érzékeljen semmit. Programokat szerveztek az aulába, és a Nádasdy Múzeum kincsei is hívogatták a fesztiválozókat. A kalandosabb kedvű - főként gyermekes - családok pedig egy másfajta kincshez igyekeztek eljutni: az „évszázados útvesztőkön" keresztül a Nádasdy-kincsek lelőhelyét kutatták a városban. Ehhez a település hét jellegzetes pontján át kellett követni Tinódi és Nádasdy Tamás titkos levelezését. Mint utólag kiderült, nagyon népszerű volt a kreativitást igénylő „városi kincstúra", hiszen közel 100 Kincses Kártya került a sorsoláskor a turbánba.
Nemcsak az égiek osztották az áldást, hanem a háremhölgyektől is „verte a víz" az emberfiát, ha bemerészkedett sátrukba. Nekünk sem voltak könnyű perceink, viszont annál termékenyebbek (sic!). Képgalériánk bőséggel áldoz az ott töltött idő oltárán, s még az „akcióközelben" sertepertélő Szabolcs barát feloldozását sem kellett kérnünk. Gyanítjuk, a barát is egészségeset harapott volna - velünk együtt - a csábítás almájába.
A sátorból az aulába tartottunk, ahol a népzene kedvelőinek a Regős együttes adott ízelítőt Tinódi históriás énekeiből, a XVII. századbeli történeti muzsikából és a Dunántúli népzenéből.
 |
| A Mira Orient hastáncosai - Nádasdy Történelmi Fesztivál |
Szakad az eső, a Szőke és a Bede meg vadul főznek
A várudvar ostrommentes hátsó részén már Szőke kapitány és a TV Paprika sztárszakácsa, Bede Róbert gasztroshowja tette próbára az ízlelőbimbókat és a rekeszizmokat. Miután tizenkettőt ütött viharjelző, egy „áh, még csak a port se verte el az eső" kiszólás után Szőke és Bede szó szerint belénk traktálta a török ízvilágot. Ehhez képest persze zuhogott, a népek esernyő-erdő alól figyelték a két nagydumás showment. Az „étel-halálig" folyó főzőcske tárkonyos ragulevesből, padlizsánkrémes körettel és páleszes cseresznyével megbolondított „nagyonfinomhúsból" állt. A leves vége - minő véletlen - az agyonázott médiamunkásoké lett, akiket a „gonoszoké az utolja" veretes verbália sem tudott visszatartani a kóstolótól.
A kenyértészta gyúrásánál aztán kibújt a közönség hölgytagjaiból a háziasszony: „nem akar csavarni egyet azon a tésztán?" - szólt a konyhatündéri instrukció Bedééknek, amire rögvest jött is a replika. „Kisnagysád, ha akarja, még pillangót is hajtogatok belőle". Ebben az idilli hangulatban rotyogott a kaja, illatolt és röhögött a gegeken a jónép, a biztonságiak meg bőszen fotóztatták magukat a kapitánnyal.
A török ízek után maradjunk a keleti hangulatnál: míg a kinti hőmérséklet zuhanórepülésbe kezdett, addig az aulabeli hastáncos-show - a Mira Orient előadása - forróra izzította a hangulatot. A szükség-helyszín ugyan kissé szűkös volt, de legalább elmondhattuk, hogy megérintett minket a Kelet varázsa. Szó szerint. Szabolcs barát itt sem maradhatott „lőtávolon kívül" - az előadásvégi össztáncba Seres Zoltánt meghazudtoló vehemenciával vetette bele magát, bár esetében inkább a szem, mintsem a csípőmozgás volt a meghatározó.
 |
| Szőke András és a biztonságiak - Nádasdy Történelmi Fesztivál |
„Add rám a szoknyát asszony, a nadrágot úgyis te hordod"
Délután 5 óra környékén már kezdett tisztulni az idő, és úgy gondoltuk, itt az ideje kipróbálni, hogy meddig tudjuk feszíteni a húrt. Célba vettük hát a várparkot, majd az „íjászati alapképzés" után a célpontokat. Ugye kitalálják, hogy a bábuk a törököt mintázták? A Sárvári Hagyományőrző és Íjász Egyesület lőszerszámai keményen próbára tettek minket. Erőnket - gyaníthatóan - az időjárás szívta ki, mert jobbnak láttuk a könnyebben kihúzható gyermekíjjal sikerélményt szerezni. Az egyesület íjászai aztán megmutatták, hogy a „na hova lőjem a bábuba a vesszőt?" kérdésre nem tudunk lehetetlen célpontot adni nekik. Nem maradtunk híján itt sem a humornak: a derékon körbecsatolható, bőr íjászkellék tartó felhelyezésében segített párjának egy lány, miután megkapta az őszinte, de annál meglepőbb kérést: „add rám a szoknyát asszony, a nadrágot úgyis te hordod". Az „asszony" ráadta, ő pedig bőszen tüzelt - hja, „szoknyában" azt is könnyebb.
Láttunk még 120-as Skoda motorháztetejére festett Feszty-körkép részletet, fotóztunk bakót hastáncossal, lőttünk Bakot horoszkóppal, majdnem kártyavetették a jövőnket, holott a jelenből épp a múltba csöppentünk vissza. A kronológia szerint egész pontosan egy reneszánsz esküvő részesei lehettünk, ahol ki más, mint Szabolcs barát celebrált középkori nyelvezetűre átformált házassági beszédet, aminek valójában egy hiteles anyakönyvvezetői szöveg volt az alapja. Az ifjú pár reneszánsz zászlóforgatók sorfala közt, vitézek és táncosok kíséretében vonult a színpadra, hogy reneszánsz szertartás szerint fogadjon örök hűséget egymásnak. Ezúton is sok boldogságot kívánunk nekik!
 |
| Kiss Zsófia és Horváth Krisztián reneszánsz esküvője, háttérben Németh Szabolccsal - Nádasdy Tört. Fesztivál |
Be-Jó ez a főúri dögönyöző, Csík uram!
Az igazi reneszánsz vigadalmat a Be-Jó Történelmi Táncegyüttes zászló- és bogyóforgató műsora teljesítette ki. Műsorukat követően a bogyóinkat mi is bedobtuk, némi sört gurítva utánuk, hogy a főúri dögönyözőben ért meglepetéseket dekódolni tudjuk: itt ugyanis „lábbal taposták az illemet". Ne gondoljunk rosszra, a megfáradt testet lábbal masszírozva „hozták vissza az életbe", és ez a fajta dögönyözés felettébb kellemes a testnek.
Ami ezt követte, az szintén kellemes volt: a kincskereső játék értékes ajándékait sorsolták ki a megfejtők között, fődíjként a Spirit Hotel wellness hétvégéjével. Ennél a játéknál derült ki leginkább, hogy mennyire jó hírverése volt az eseménynek: arányaiban több volt a megyén kívüli nyertes, bár a fődíj sárvári „kincskeresőé" lett.
Mi is lőttünk az eredményhirdetés után egy „fődíjat": Kocsis Korinnát, a Királynő 2009 közönségdíjasát, a Miss Earth Hungary 2009 szépségkirálynőjét. Korinna most is - mint mindig - közvetlen volt és gyönyörű. Ez utóbbi megállapításunkat galériánk minden további szószaporítás helyett hűen igazolja.
 |
| Csík János, a Csík Zenekar vezetője - Nádasdy Történelmi Fesztivál |
Ennyi impulzus után a legnagyobb élménybomba este 8 óra után robbant, a hatalmas tömeget vonzó kecskeméti Csík Zenekar fellépésével. Az immár húsz éve magyar népzenét játszó együttes leginkább a hazai alternatív rockzene nagyágyúinak - Kispál és a Borz, Quimby - feldolgozásaival vált széleskörűen ismertté. Az egész napos vigadalom tortáján a Csík János által vezetett együttes népzenei talpalávalója jelentette a habot. Hiába énekelte Majorosi Marianna, hogy „Most múlik", a közönség nem akarta, hogy múljon, véget érjen a jazzt és a rockzenét is repertoárjába engedő zenekar forró hangulatú koncertje. A ránk köszöntő este az ostromló vitézekkel kiegészült reneszánsz táncházzal zárult.
A fesztivál főnapja - az körülmények ellenére is - kitűnőre vizsgázott. Hiába volt a töröknél is nagyobb ellensége az időjárás a szombati napnak, a várfalak és a szervezők is állták a rohamot. De ami ennél is fontosabb: a programok színvonalának és a rendezvény szervezettségének elismerésével a zászlót a közönség tűzte ki a vár csúcsára! Ez pedig mindennél beszédesebb.
 |
| Reneszánsz táncház - Nádasdy Történelmi Fesztivál |
A rendezvényről készült második képgaléria itt megtekinthető!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A rendezvénnyel kapcsolatban ha megengedhető néhány gondolat. Először is szeretnék gratulálni a szervezőknek, nem kevés munka van egy ilyen rendezvény létrehozásásban. Sajnálom, hogy szombaton rossz volt az idő, tudom milyen érzés ennyi befektetett munka után végignézni szakadó esőben a szereplők és az árusok elgyötört arcán. Kicsivel több ima szerzetes uram, talán segített volna! :-) S ha szabad néhány építő kritikával élni:furcsa volt, hogy a vár külső képéből semmi nem utalt arra, hogy odabent nagyszerű dolgok történnek (pl. színes lobogók sora a hosszú bejárat mindkét oldalán); kár, hogy egy ilyen, Magyarországon és külföldön egyaránt elismert és kedvelt régi zenét játszó zenekar, mint a Hollóének Hungarica, nem került fel egy plakátra, műsorfüzetbe sem. Azt hiszem sikerük jövőre is idehozatja majd a szervezőkkel őket, talán korábbi egyeztetéssel a plakátra is felkerülhettek volna. Meglepődve tapasztaltam (illetve a műsorfüzetből tudtam ugyan), hogy vasárnap délután már semmilyen szervezett program nem fogadta a várudvarra látogatókat. Ha nem jutott három napra elegendő fizetős fellépő, akkor első nekifutásra elég lett volna a két nap is, vagy legalább olyan programokkal szórakoztatni az odatévedő nagyérdeműt éppen vasárnap délután,, amelyek nem kerültek pénzbe. Hiányoltam egy vásári komédiát, ami lehetett volna gólyalábon előadott is, ennek a műfajnak is van már jónéhány előadója Magyarországon, de talán legszínvonalasabb a langaléta Garabonciások. Akármerre jártam ilyen rendezvényen, ezeknek az előadásoknak óriási vonzerejük van és még némileg korhűek is tudnak lenni, mindenesetre a vásári forgatagba belefér. Nagy hírverést szoktak tenni városszerte a rendezvénynek! Hiányoltam a kézműves vásár résztvevői közül a fazekasokat, a kádárokat, a szép kézi szőtteseket, míg ékszerkészítökből (hozzáteszem mind egytől egyig remek darabokat árultak) volt bőven. A rendezvény zárásaképpen pedig el tudtam volna képzelni, ha nem is túl hosszú úton, de egy felvonulást Sárvár legfőbbik utcáján, ahol a vasárnapi gyér forgalmat sem kellett volna hosszasan akadályozni.
Remélem kritikámat valóban építő jelleggel kezelik a szervezők és a rendezvényen közreműködők! Én mindig bátran kérek segítséget rendezvény szervezés terén (is) s ha kapok, annak nagyon örülök és szeretettel fogadom! Sok sikert kívánok a jövő évi fesztiválhoz!
Üdvözlettel Rumi Edina a SHAM'A hastánccsoport tagja
köszönjük a tartalmas, és valóban építő jellegű kritikai észrevételeket. Az említett formáció (Hollóének Hungarica) egyszerű technikai ok - nyomdai átfutási idő kontra bizonytalan fellépési dátum - miatt nem került fel a rendezvény plakátjaira.
A srácok döbbenetes sikere talán meglepetésszerű megjelenésüknek is betudható, mindamellett a hallatlan energizmusnak, amivel egész egyszerűen rabul ejtenek mindenkit, aki meghallja őket. Profik, na.
A zászlókat nem értem, négy lobogó is jelezte a fesztivál tényét, plusz két óriásbanner városszerte. (A híd egyébként örökségvédelmi szempontból védett, ez eleve kizárja, hogy egyszerű - értsd megfizethető - eszközökkel telilobogózzuk.)
A többi, általad jelzett dolog is kiváló, és láss csodát, tökéletesen egybevág az általunk elképzelt fejlődési iránynak.
Várjuk a hasonlóan tartalmas, és építő hozzászólásokat akár itt, ezen a remek portálon, akár elérhetőségeinken is, és persze várunk mindenkit 2010-ben ismét.
Hagyományőrzői tisztelettel:
Takács Viktor
főszervező
Nádasdy Történelmi Hagyományőrző Egyesület
alelnök
06304135489
viktor@nadasdyfesztival.hu
Köszönöm válaszod, a telefonszámomat tudod, mégiscsak megihatnánk egy kávét valamikor! :-)
Üdv: Edina