Ünnepel mind, aki él - A 30Y koncertezett a moziaulában

Képgaléria megtekintése2015.12.05. - 13:15 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Ha elképzeljük, hogy a moziaula egy busz belseje, a színpad pedig a sofőrfülke, és épp egy olyan buszra szálltunk, ahol a sofőrök - igen, többen vannak, mert hosszú az út az éjszakában... - az utasoknak játszanak, akkor ott ágyéktól szívig ünnepel mind, aki él! December 4-én a 30Y beállt, ajtók kinyíltak, beszálltunk, ünnepeltünk.

A péntek esti mozis 30Y koncert több okból is eltért a szokásostól. Kezdjük először is az előzenekar hiányával, aminek előadása alatt általában kötelező a sörözés/borozás és a feladata, hogy a lábakban elindítsa a boogie-t, tehát a főattrakcióra való bemelegítés. Enélkül picit hiányérzetünk volt, de az előbbi rituálét nem befolyásolta. Mint azt megtudtuk, mozielőadás miatt nem került sor előzenekari fellépésre és emiatt jött a második szokásostól eltérő momentum: a dobhártyaszaggató beállás, hangolás. Mindezek feldolgozása után Beck Zoli hangbeállási nyugtájával, amit a hangosítónak szánt ("majd útközben összerántasz minket"), 22:15-kor végre megkezdődött a koncert!

A lassúbb, lírai számoktól, a kemény zúzdán át, az elszállós alter imprókig mindent kapott az aula közönsége. Érdekesség és hiányérzet a koncert közben is volt: hol marad az ugrálás és a tombolás, kérem? Pár lelkes fiatal a (szellős) tömeg közepén próbálta beindítani a 30Y-féle zúzdára a pogót, sikeresen! A Mentés másként című szám véleményem szerint mindenkinek emlékezetes volt. Pogó, megőrülés, elhagyott cipők és a kimaradhatatlan értetlenkedő pillantások az "állatokra".

A visszataps után minden tinilány meghalhatott Beck Zoli tanár úr feszülő izmaitól, majd jött a szokásos lezáró dal: Sötét van. Még egy (egyéni?) problémát felvetnék: nyugaton vagyunk és nem volt a Disszidálok című szám? Ejnye-bejnye! Talán majd ma este, megint otthon, ezúttal nem Szombathelyen, hanem Ajkán.