Egy különös szilveszter a Vajdaságban

Képgaléria megtekintése2016.01.05. - 17:00 | Harkainé Füzes Rita

Egy különös szilveszter a Vajdaságban

Nem mindennapi élményben volt része annak a 39 fős társaságnak, akik a tavalyi év végét és az idei év első napjait a Vajdaságban, Kishegyesen töltötték. Mi másról szólhatott volna e négy nap, mint a teljes mértékű kikapcsolódásról, feltöltődésről.

Mindegyikünk szeretné a karácsonyi sürgés-forgást kipihenni, nyugodtan tölteni az év hátralévő napjait. Erre a legjobb megoldás, ha nyakunkba vesszük a lábunkat és keresünk egy olyan helyet, amely mindezt biztosítja számunkra. Nem kell főzni, sütni, takarítani, idegeskedni és a szilveszteri házibuli után se kell a romokat eltakarítani.

39 főből verbuválódott csapatunkkal mi ezt tettük. Úticélunk a Vajdaságban, Kishegyesen található Kátai-tanya volt. Tavaly szilveszterkor feleennyien már jártunk itt, és a kellemes élmények újra arra ösztönöztek bennünket, hogy 2015-ben is itt töltsük a szilvesztert. Természetesen a jó dolgoknak hamar híre megy, így nőtt meg kis csoportunk létszáma.

Autóbusszal indultunk Kőszegről, utunk során még Szombathelyen és Szegeden csatlakoztak hozzánk. Utasaink közt voltak németek, sőt Erdélyből is érkeztek. Röszkén átlépve a határt első megállónk Szabadkán volt. Elsőként művészeti, építészeti élvezetekben részesültünk, mikor a szecesszió egyik remekművét, a Városházát mutatták be csoportunknak. Az épületet a 20. század elején 2 év alatt építették meg, és még 2 év kellet a belső munkálatok elvégzéséhez. Ezen nem is csodálkoztunk, hisz a Zsolnay-kerámiák, a falakra festett magyar népművészeti motívumok, a bútorok és az ötvösmunkák egyenként is valóságos kis remekművek. A lépcsőfordulóban a magyarság jelképeit, a Turul madarat és Hunyadiak címermadarát fedezhettük fel. A tanácsterembe lépve ámultunk csak el igazán, mind a berendezést, falfestéseket, a mennyezeti csillárt nézve, de leginkább az üvegablakok ragadták meg figyelmünket, melyek a magyar történelmi személyek képeit ábrázolták. Nem a legjobbkor érkeztünk, a naplemente már nem a teljes pompájában mutatta őket, ám így is csodás volt!  

Végignéztük a karácsonyi vásárt is a gyönyörűen feldíszített, kivilágított főtéren. A kínálat messze túlhaladta a szombathelyi vásárt - pedig a lakosságszám közel megegyezik. Az árak a földön jártak, sőt, néha azon csodálkoztunk, hogy harmad áron jutottunk dolgokhoz.

Szabadkáról Kishegyesig csak rövid út vezetett, ahol a Kátai-tanya központjában, a vendégházban a tulajdonos, Géza bácsi nagy szeretettel várt már bennünket kis családjával.

Csapatunk új tagjai azonnal beleszerettek a vendégház fő hangulatát megalapozó asztalosipari termékekbe, hiszen a székek, az asztalok, az ágyak mind megrendelésre készültek. Az étterem hangulatát tovább fokozta a kemence, illetve a visszafogott, de „ígyalegszebb" ünnepi díszítés. Otthonos, meleg hangulatot árasztott!

Este átadtuk magunkat az élvezeteknek. Vacsora közben megismerkedhettünk a helyi pálinka- és borkínálattal kóstolás és vásárlás formájában is. A mézből készült bornak volt talán a legnagyobb sikere, hisz ezt itthon nem nagyon ismerjük. A kulináris élvezetről se feledkezzünk meg: mangalica- és libaételek kerültek több napon keresztül asztalunkra. A bőséges étkezések, az ételek választéka természetesen meghozta a hatást, így négy nap után pár kiló felesleggel tértünk haza.

Még aznap este várt ránk egy előszilveszter. Jóllakottan, kissé pálinka és/vagy borgőzösen megkezdődött a hajnalig tartó mulatozás.

Másnapi reggeli után másfél kilométeres séta következett a tanyára, ahol a gyermekek legnagyobb élvezetére különféle háziállatokkal találkoztunk. Sőt ezt követte a bátrabbak számára a szamaragolás és a lovaglás. Mivel az időjárás még nem fogadott kegyeibe bennünket, így a lovasszán helyett lovasszekérre szállhattunk és azon utazhattunk. A hideg ellen a gyermekek meleg teát, míg a felnőttek forralt borral védekeztek. Majd támadást intéztünk a szalmabálák ellen és hamarosan egy kétméteres szalmabábot állítottunk össze. Este azt kívántuk elégetni azokkal a papírokkal egyetemben, melyekre előzőleg felírtuk az év során megtörtént negatív dolgokat, amelyeket örökre el kívántunk felejteni.

Visszatérve a vendégházba, az ebéd elfogyasztása után megtekintettük a Pékmúzeumot, mely Géza bácsi felmenőinek hagyatékát őrzi, ezáltal betekintést nyertünk a pékség, a pékek életébe.

Estig pihenéssel, szaunával múlattuk az időt, rákészülve a szilveszterre. A vacsora előtt még elégettük a saját készítésű bábunkat, s reméljük ezáltal örökre megszabadultunk a „rossztól".

Már a szilveszteri vacsora közben 2 szintis zenész szolgáltatta a megfelelő hangulatot, majd ismét megkezdődött a reggelig tartó mulatság. Zenészeink reggel 8-kor már haza is mehettek, hisz eddig tartott ki az utolsó vendég.

Másnap délelőtt a csapat nagy része ismét kilátogatott a tanyára, míg a gyermekek fehér abroszra képeket festettek. Ezeket este ajándékként átadták Géza bácsiéknak, így köszönve meg a szíveslátást. Vacsora után megkezdődött immár a pótszilveszter. Ezen az estén történt az új útitársak játékos, beavató szertartása, mellyel bizonyságot tettek arra, hogy megfelelő tagjai az utazó csapatunknak, vagyis Rita-Sanyi Hazajáró csoportjának. Természetesen, minden kétséget kizárólag mindenki tagfelvételt nyert. Most már csak hajnali 5 óráig bírtuk a mulatozást.

Másnap reggeli után búcsút vettünk házigazdáinktól, és megkezdtük utunkat hazafelé, kissé fáradtan, de teljes mértékben kikapcsolódva!

S mi volt a búcsúmondat?  Jövőre Veletek ugyanitt!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás