Ne félj az árral szemben! – Nyáry Krisztián volt a Kötelező olvasmány vendége

Képgaléria megtekintése2016.01.24. - 11:00 | Rozán Eszter - Fotók: Gombás Mónika

Ne félj az árral szemben! – Nyáry Krisztián volt a Kötelező olvasmány vendége

Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján Nyáry Krisztián volt a Kötelező olvasmány vendége a Weöres Sándor Színházban. Az Így szerettek ők, az Igazi hősök és a Merész magyarok című könyvek szerzőjével Jordán Tamás és Lévai Balázs beszélgetett. A teltházas rendezvényen megismerkedhettünk az írók, költők szerelmi életéről szóló bloggal, bepillantást nyerhettünk a Himnusz születésébe, és megtudhattuk azt is, hogy miért érdemes embernek maradni.

Január 22-én nemcsak a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük, 1943-ban ezen a napon született Cseh Tamás, 2011-ben pedig ezen a napon került átadásra a Weöres Sándor Színház megújult épülete. Jordán Tamás ezért kiemelkedő jelentőségűnek tartja ezt a dátumot, hiszen a színház életében új fejezet kezdődött. Az Ember tragédiája óta 44 bérletes darab bemutatására került sor. A színházigazgató elmondta, egy kisebb játékra készül a színészeivel, megkéri őket, hogy pontozzák az eddigi színdarabokat, melyik tetszett a legjobban, és melyik a legkevésbé. Lévai Balázs egyik kedvenc kifejezése az „internet népe", nem véletlenül, Nyáry Krisztián, a Kötelező olvasmány vendége ugyanis az internet népének a hőse. Az 1972-ben született kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész 2012-ben indult hódító útjára a Facebookon írók, költők szerelmi történetéről szóló jegyzeteivel. Blogja a HVG GoldenBlog versenyén PopArt kategóriában első díjat nyert, mivel sikerült emberközelbe hoznia az irodalomtörténetet. Nyáry Krisztián úgy véli, a siker titka az, hogy a megfelelő időben kezdte el a blogját, amikor még nem terjedt el, hogy hosszabb szövegeket tegyenek a Facebookra. Kommunikációs szakemberként először azt gondolta, a felület nem is fogja elbírni a hosszú bejegyzéseket, ám később rájött tévedett. Hamarosan egy másik tévedését is korrigálnia kellett. Azt hitte, ha egy szöveget a neten olvasnak az emberek, utána már nyomtatott formában nem vásárolják meg. Valójában mind a két megjelenési forma más-más funkciót szolgál. A blogot inkább a reggeli órákban olvassák az emberek kávézás közben, míg a könyv elmélyültebb bogarászásra ad lehetőséget. Ezért vásárolták meg annyian a blog könyvváltozatát, az Így szerettek ti című kötetet, melynek második része is megjelent.

Az írók, költők szerelmi életéről eleinte csak a barátainak szándékozott írni, később azonban egyre több követője akadt. Ennek oka részben a kíváncsiság, a szerelmi történetek mindig egy kicsit zaftosak, másrészt az irodalombarát olvasókat a szerzők élete is érdekelte, hiszen itt más oldalukról ismerhették meg őket, mint a tankönyvekben. Az életrajzokban rendszerint túlmisztifikálják, már-már szentnek állítják be irodalmunk neves alakjait, Krisztián viszont a hús-vér oldalukról közelítette meg őket. Az írók költők is ugyanolyan emberek, mint mi, ugyanolyan vágyakkal, érzésekkel, és ezt az olvasók kedvelik. Nem törekedett irodalomtudományi színvonalra, ugyanakkor a bulvárnál többet akart adni. A 19-20. század fordulóján a bulvár mást jelentett, mint ma. Akkor az írók, költők töltötték be a médiasztár szerepét. Molnár Ferenc például sokat szerepelt a címlapokon, Krúdy Gyula halálakor pedig 4 oldalas cikket közölt róla az egyik bulvárlap. Abban a korban elvárás volt, hogy az átlagember tudja, ki volt Babits, és komoly szerzők írtak a bulvárlapokba. Nyáry történeteiben nem volt semmi újdonság, már meglévő anyagokat gyűjtött össze, amik eddig kevés emberhez jutottak el. A fő célja a szórakoztatás, melynek mellékterméke az olvasásnépszerűsítő funkció. Írás közben arra törekedett, hogy ne sértse meg senki érzékenységét, ezért mai művészekkel nem foglalkozott. Csokonai szerelmi kalandjait nem érezzük sértőnek, az örökösök sem rohannak oda helyreigazításért, bár ha Krisztián mégis találkozik rokonokkal vagy érintettekkel, akkor azok inkább még rákontráznak: és akkor még az is volt, hogy... Középiskolai magyartanároktól, könyvtárosoktól is kap visszajelzéseket, sőt, egy fiú a blogja hatására kedvelte meg Tersánszky Józsi Jenőt. A kritikusok egy része lehúzza ezeket a történeket, mondván, hogy általánosítanak és szimplifikálnak, Krisztián azonban az élet egy szeletét, egy pillanatot ábrázol, ami nem az egész, nem monográfia.

Azért ünnepeljük január 22-én a Magyar Kultúra Napját, mert ekkor fejezte be Kölcsey a Himnuszt 1823-ban. Nyáry a Himnusz keletkezésének is utánajárt. Kölcsey valóban ezen a napon fejezte be művét, legalábbis a piszkozatot ekkor másolta át a végleges papírra. A költő eléggé lassan dolgozott, a Himnuszt is 1,5 évig írta. Ráadásul egy tévedéssel kezdődött, a költő a Szépliteraturai Ajándék című folyóiratban olvasott egy Balassi Bálintnak tulajdonított verset a magyar nép pusztulásáról, mely mind formailag, mind tartalmilag nagy hatással volt rá. A vers szerzőjét tévesen jelentették meg, mert nem Balassi, hanem a tanítványa, Rimay János írta, amit a Kölcsey sosem tudott meg. Kölcsey kanásztánc ritmusára készítette el verset, mintegy formakísérletként. A műből is érződik, hogy depressziós periódusában írta, amikor 5 évre bezárkózott szatmárcsekei birtokára. A Himnuszt nem érezte kiemelkedő művének, az élete végén írt levelében, ahol a legjobb verseit foglalja össze, sem említi. A verset egy általa lebecsült lapba, az Aurórába küldte el. Halála után egyre többet emlegették a Himnuszt, de komoly jelentőségre nem tett szert. 1843-ban a Nemzeti Színház Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére írt ki pályázatot, melyet Egressy Béni nyert meg. Egy évvel később a Himnuszra írtak ki pályázatot, ezt Erkel Ferencnek sikerült megnyernie. Állítólag egy óra alatt megírta a zenéjét, mely még mindig őrizte pattogós stílusát. 1848-ban a forradalmi rendezvényeken már többször elhangzott. 1918 után a Gotterhalte, vagyis a császári himnusz helyett Kölcsey Himnuszát énekelték. Trianon után lassabban, tragikusabban játszották, 1938-ban Dohnányi Ernő elkészítette a Himnusz új zenekari verzióját, a lassút, melyből az eredeti harangszót is kihagyta. Hóman Bálint rendeletben írta le, hogyan lehet előadni a Himnuszt, a sportesemények például nem voltak méltóak hozzá, és templomban sem énekelték, mert ellenkezett a vallási tanokkal. A kommunista vezetés új himnuszt szeretett volna, fel is kérte Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát egy Isten nevét kihagyó himnusz írására, de maradt a régi, viszont szöveg nélkül.

Nyáry Krisztián arról is beszélt, hogy elsősorban önmagukért élvezzük az irodalmi alkotásokat, ám ha a szerzőjéről megtudunk valamit, akkor plusz háttér információkhoz jutunk. Az persze más kérdés, hogy ebből mi tartozik ránk. Kölcseyről úgy tartják, hogy élete egy időszakában szerelmes volt egy férfiba. Ez valóban így volt, Szemere Pállal levelezett, és ott szerelmes megszólítás szerepelt. Azt viszont nem tudjuk, mennyi erotikus tartalommal bírt. Kölcseynek nem nagyon volt magánélete, írt ugyan szerelmes leveleket nőkhöz, de sosem volt konkrét tárgya. A Szemere Pálhoz fűzött érzelme inkább rajongás lehetett, és nem is biztos, hogy viszonzásra talált, hiszem Szemere Nagy nőcsábász hírében állt.

Nyáry Igazi hősök című könyvében 33 ember sorsát tárja elénk, olyanokét, akik életük sorsfordító pillanatában jól döntöttek, mertek lelkiismeretük szerint cselekedni, még akkor is, ha szembe kellett menniük az árral. A könyvben bemutatott személyek 1/3-a nő, erre tudatosan törekedett a szerző. Zimbardo kísérletére hivatkozva, aki híres stanfordi börtönkísérletében megállapította, hogy az emberek 70%-a akkor is engedelmeskedik egy felsőbb utasításnak, vagy tömeghatásnak, ha tudja, hogy rosszat tesz. Ezt Zimbardo Lucifer-hatásnak nevezi. A kísérletben átlagos egyetemisták váltak gonosz börtönőrré, akik bántalmazták társaikat. Zimbardot az foglalkoztatta, miért cselekszenek a hétköznapokban jó emberek gonosz dolgokat. Nyáry Krisztiánt inkább a maradék 20-30% érdekelte, azok, akik képesek voltak felvállalni saját magukat, és mertek jók maradni. a körülmények ellenére. Az Igazi hősök és a Merész magyarok ilyen embereket mutat be. Nyáry Krisztián magával ragadó stílusa arra inspirál, hogy megismerkedjünk ezekkel a sorsokkal, hátha erőt meríthetünk belőlük nehéz napjainkban.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás