Jókedvű, igazi összeszokott csapattal találkoztunk a Körmendi Kulturális Központ művelődési házában. Az intézmény munkatársai közül néhányan - Kőrös Lászlóné Edit pénzügyi-gazdasági ügyintéző; Pálóczi Zsuzsanna igazgatóhelyettes; Zágon Noémi művelődésszervező; Molnár László technikai munkatárs, hang- és fénytechnikus; Horváth József takarító, gondnok - lelkesen válaszoltak a kérdéseinkre. Ebben az interjúban nem tudjuk visszaadni a vidámságot, az egymás szavába vágó élénk anekdotázást, az élő, kollektív szellemiséget árasztó atmoszférát, de azt igen, hogy szavaikból árad a munkájuk és egymás iránt érzett szeretet és tisztelet. 

Ki miért szeret itt dolgozni?

József: A válasz roppant egyszerű és ezt szerintem a többiek nevében is mondhatom: azért a légkörért, ami itt található. Olyanok vagyunk, mint a futballcsapat: egy mindenkiért, mindenki egyért. Nagyon jó a közösség, bármiben segítünk egymásnak, fordulhatunk a másikhoz gondjainkkal. Olyan, mintha volna még egy családunk. A munka nagyon változatos, sok élmény ér minket, nincs két egyforma rendezvény és megtanultuk, hogy lehetetlen sem nagyon akad számunkra. 

László: Inkább nem mondom meg, hogy mióta dolgozom itt, maradjunk annyiban, hogy nagyon hosszú ideje. Nem is tudom elképzelni, hogy máshol dolgozzak, még akkor sem, ha én vagyok az, aki gyakran mondja, hogy nem lehet megcsinálni. Persze ez mindig első felindultságból hangzik el, aztán miközben teszem a dolgomat, azt veszem észre, hogy csak-csak gondolkodom, sokszor otthon is, és mindig kitalálok valamit, hogy megoldódjon a probléma. Talán nincs is olyan helyzet, szituáció, amit ne éltem volna át az évtizedek alatt, mégis mindig van egy kis izgulás bennem.  Annyi mindent lehetne mesélni, hogy mi minden történt itt... Volt sok bosszúság, de legalább annyi, vagyis inkább több sikerélmény. Rám a technikai feladatok hárulnak, abban teljes körűen járok és járhatok el.  Persze, ahogy más, úgy ez sem megy egyedül. Általában hárman dolgozunk együtt: a két Józsi (Németh József a másik - a szerk.) és én. Már ismerjük egymás mozdulatait, ha tudjuk a feladatot, megy minden a maga útján.

Zágon Noémi, Molnár László és Horváth József (b-j)

Zsuzsanna: Egyetértek Józsival abban, hogy az ember egyrészt a kollégák miatt, másrészt a tevékenység miatt nem ment el erről a területről, mivel sem időben, sem pénzben nem a legkifizetődőbb itt dolgozni. Mindig csodálkozom, hogy egy családos, kétgyermekes anyuka vagy apuka például hogyan tudja úgy beosztani az idejét, hogy mindenre jusson, semmi ne szenvedjen hiányt. A mi munkánk ugyanis nem a kiszámíthatóságáról híres, hanem a hektikusságáról. Napközben ügyintézés, szervezés, adminisztráció, este, hétvégén pedig rendezvények. Persze lehet, hogy éppen ez a változatosság, amire nekünk szükségünk van... 

Kinek mi a kedvenc rendezvénye?

Zsuzsanna: Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni azokat az éveket, amikor nyaranta környezetvédő, természetjáró táborokat szerveztünk gyerekeknek, ahová szinte minden kolléga eljött, és senki sem húzta ki magát a munka alól. A művészeti területek állnak hozzám közel, a kiállítások, a koncertek, színházi előadások, modern tánc programok. Öröm számomra, hogy részese lehetek olyan eseményeknek, amelyek a művészeteket pártolják. Az intézménynek óriási szerepe van abban, hogy a város neve külföldi művészkörökben is jól cseng, nagyon sok barátságot kötöttem a munkám során. Ezek naponta emlékeztetnek, hogy jó helyen vagyok.

József: A Körmendi Napok. Viharban. 

László:  Az a nap örökre emlékezetes marad. Éppen vittük a helyszínre a hangtechnikát, amikor telefonon jelzést kaptunk, hogy 20 perc múlva itt a vihar Ausztriából. Forrón sütött a nap, nem akartuk elhinni. Aztán meg is kaptuk, szakadt az eső, hömpölygött a víz, a kábelek, technikai berendezések mind eláztak. A szállításra használt utánfutó ponyvája alatt húztuk meg magunkat. Csattogott, potyogtak az ágak a fákról... szörnyű volt átélni.  Azt hittük, elmarad a csónakfelvonulás, tűzijáték, de végül kitisztult az ég, és minden rendben lezajlott. 

Edit: Nekem is a Körmendi Napok, azon belül is a 19-e. Nagyon jó érzés látni a sok ezer embert, akik azért jönnek el, mert különleges élményeket kapnak. Nagyon szeretem még  a vár udvarán a főzőversenyt, amikor a sok csapat, baráti társaságok, egyesületek nagyon jó kedvűen úgy készítik az ételt, hogy komolyan veszik a versenyt, még sincs rivalizálás, hanem bohóckodnak egymással. Az mindig egy vidám nap, még ha nagyon el is fáradunk.

Kőrös Lászlóné Edit, Pálóczi Zsuzsanna és Zágon Noémi (b-j)

Noémi: Nekem kifejezetten nincs kedvencem, mert szerintem mindegyiknek megvan a maga varázsa. Vagyis mind a kedvencem. Ez az első munkahelyem, még nincs igazán tapasztalatom, de hálát adok az égnek, hogy idekerültem. A munkám rendkívül sokrétű, én végzem az önkéntesekkel kapcsolatos dolgokat, segítek a pályázatok megírásában, esküvőket bonyolítok stb. Egyelőre háttérmunkákat végzek, de rengeteget tanultam, és tudom, hogy még sokat kell.

Zsuzsanna: Az a munka, amelyet Noémi végez, nélkülözhetetlen, ahogy a Mátéé is. (Fodor Máté - a szerk.) Egy kívülálló el sem tudja képzelni, hogy mennyi előkészítő munka folyik, és milyen sokrétű az adminisztráció, a dokumentálás.

Noémi, kerültél már szembe olyan feladattal, amiről úgy érezted, hogy annyira nehéz, hogy nem tudod megcsinálni?

Noémi: Igen, szinte mindig. Folyton azt érzem, hogy ez a feladat rettenetesen nehéz, és nagy megkönnyebbülés a végén, hogy mégis sikerül.

Milyen kapcsolatban vagytok a hozzátok betérő emberekkel? Elmondhatják-e a véleményüket, hallgattok-e rájuk?

Zsuzsanna: Természetesen. Vannak, akik előre elmondják, hogy mit szeretnének, és vannak, akik utólag hangoztatják a véleményüket, akár rossz volt, akár jó. Bármit elmondhatnak, ismernek minket az emberek, ami nem mindig jó, mert például előfordul, hogy az utcán nem tudom, kinek hogyan köszönjek. Név szerint ismerik a művelődési ház dolgozóit, rendszeresen jönnek, érdeklődnek a jegyek, programok iránt.

Edit: A legkülönbözőbb helyeken leszólítanak minket, megdicsérik az előadást, és nemcsak a pozitív, hanem a negatív dolgokat is elmondják. Ez nagyon jó, mert ebből tanulunk, és legközelebb odafigyelünk, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el.

Zsuzsanna: Az is előfordul, hogy nem tudják ki vagy, de a hangod alapján felismernek, azért szólítanak meg idegenek, mert valahol ott voltál, amihez kötik a személyedet.

Pálóczi Zsuzsanna

Volt-e olyan rendezvény, ami különösen tetszett a közönségnek, és volt-e olyan, ami esetleg nem úgy sikerült, ahogy terveztétek?

Zsuzsanna: Kiugróan negatívra nem emlékszem. Arra viszont volt példa, hogy egy rendezvényen egyszerre több helyszínen zajlottak az események, és nem mindenhová jutott el időben a megfelelő technika, bár elhalasztanunk nem kellett semmit, maximum csúsztunk egy picit. A legsikeresebbek pedig a tömegrendezvények, a fesztiválok, ahol a fiatalabbaktól az idősebbekig mindenki jól érzi magát, jókat beszélgetnek, és az utóbbi időben egyre népszerűbbek.

László: Technikai malőr mindig előfordulhat. Ez ellen nem tudunk tenni, de előzőleg ellenőrzünk mindent, hogy elkerüljük. Most már olyan elvárások vannak, amiknek nehéz megfelelni. Ilyenek a különböző előírások, törvényi rendelkezések.

Edit: Igen, ez így van. Az előkészítéssel kapcsolatos előírások betartása sokszor sokkal több időt és nagyobb odafigyelést igényel, mint maga az esemény megszervezése.

Ki figyel ezekre a feladatokra? Van olyan köztetek, aki ért hozzá?

Edit: A különböző hatóságokkal igazgató asszony (H. Vörös Márta - a szerk.) tartja a kapcsolatot, szerintem betéve tudja a vonatkozó összes jogszabályt. Mindig arra törekszünk, hogy ezeknek maradéktalanul megfeleljünk. Eleinte ez nagyon nehéz volt, de nem volt még problémánk, nem hibáztunk nagyokat.

Mennyire kapcsoljátok össze a rendezvényeket a gasztronómiával?

Zsuzsanna: A gasztronómiának országos turisztikai szempontból is kiemelkedő jelentősége van, ezért elég régóta foglalkozunk vele. 2006-ban is pályáztunk a Körmendi Napokra úgy, hogy a gasztronómia volt az egyik fő csapásirányunk, most is mindig újítunk. A gasztronómia az valamiért mindig fontos. Főzőversenyeket is régóta tartunk. Választottunk már város tortáját, Batthyány-szeletet is kreáltak, forgattunk már gasztronómiai filmeket. Most pedig a Batthyány Örökségközpontban hoztunk létre ún. Liktáriumot, aminek a helyi termelőkhöz, a tájspecifikus táplálkozáshoz van köze, illetve befolyása.

Zágon Noémi

Segítetek egymásnak a munkátokban? Van a munkakörökben átjárás?

A kérdésre lelkes igen a válasz. Egyöntetűen azt vallják, hogy sok a munka, viszont kevés az ember, ezért mindenki részt vesz mindenben. A baj az, hogy öregszik a csapat, és bizony már nem bírnak annyi mindent, mint fiatalabb korukban. Talán éppen ezért kiemelten fontos az egymásra való odafigyelés. A mondatokból kitűnik az egymás iránti felelősség, az aggódás. Kevés helyen tapasztalni manapság ilyesmit, pedig ez adja a helyi közösség erejét.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából az intézmény elnyerte a Minősített Közművelődési Intézmény Címet a kiállításaiért és rendezvényeiért. Mit takar ez a cím?

Zsuzsanna: Erre a címre pályázni lehet egy önértékelési procedúra alapján. Mi ezt magunkra nézve kötelezőnek tartottuk. Kiállítási és rendezvényi tevékenységben értük el a minősítési kritériumokat, sőt bőven felülteljesítettük azokat. A többi hat tevékenységünket is értékelték egyidejűleg, de ott nem kértük a minősítést, csak az értékelést. A pályázatot beadtuk a minisztériumba, ott formailag elfogadták, majd egy auditor két napon keresztül a helyszínen ellenőrizte, hogy a pályázatban leírtak megfelelnek-e a valóságnak, jól dokumentáltak-e, a különböző törvényi és szakmai elvárásoknak megfelelnek-e. Az auditor nagyon elégedett volt a munkánkkal, szuperlatívuszokban nyilatkozott. Elmondása szerint munkája során több intézményben is járt, de a mi teljesítményünk országosan is kiemelkedő. A végső döntés a miniszteré volt az auditor véleménye alapján. A pályázat 3 évre szól, minden évben ellenőrzik, sőt, vissza is vehetik, és 3 év múlva újra kell pályázni. Ezzel a címmel egyrészt egy egységes mérési rendszert hoztak létre, másrészt ez a minőségi munka egyfajta elismerése. Tulajdonképpen ez egy nagyon magas szakmai elismerés, amely azt tanúsítja, hogy nem csak a közönség szempontjából jó, amit csinálunk, hanem a közművelődési szakma által elvárt követelményrendszernek is maximálisan megfelelünk, sőt azt túl is teljesítjük.

H. Vörös Márta igazgató (j) átveszi a Minősített Közművelődési Intézmény Címet tanúsító táblát és oklevelet 2016. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján

Mit vár ettől az intézmény?

Zsuzsanna: Ez mindenképpen egy óriási elismerés, meg kell mondanom, hatalmas munka áll mögötte. A cím elnyerésével megbizonyosodhattunk róla, hogy kívülről is elismernek minket, és a pályázatoknál is hasznos lesz. Ezentúl a kiadványaink is tanúskodnak erről, hiszen hivatalosan is használhatjuk a minősítés logóját, ami partnereink számára garancia a kiváló feladatellátásra.

Miben különbözik egy minősített közművelődési intézmény kiállítása a többitől?

Zsuzsanna: A színvonal különbözteti meg. Az, hogy tartalmilag milyen kiállítást hozol létre, és ezt tartalmilag hogyan valósítod meg. A mi infrastruktúránk a hatvanas évekbeli elvárásoknak felel meg, mégis roppant elégedettek a szervezéssel, a rendezéssel, a helyszínnel, amely a külföldi munkakapcsolatainkban is megnyilvánul.

Noémi: Mi igazolni is tudjuk, hogy jók vagyunk, és ezáltal többek vagyunk, mint bárki más.

Bebes István, Körmend város polgármestere, H. Vörös Márta igazgató és Hoppál Péter kulturális államtitkár (b-j)

Ha egy jó tündér teljesítené egy kívánságotokat, mi lenne az?

Edit: Különböző helyeken, épületekben vagyunk, a múzeum ott van a várban, az örökségközpont szintén, a kiállítótermek is, a könyvtár is. Jó lenne, ha "egy kupacban" kennénk, közelebb egymáshoz!

László: Az nekünk is jó volna, nem kellene annyit cipekedni!

Zsuzsanna: Igen, jó lenne, ha a kastélyban együtt lennének az intézményegységeink, és nagyon szeretném, hogy a Batthyány-kastély kapja meg már végre az őt megillető helyet a magyarországi épített örökségek sorában! Erre most vannak törekvések, megújult a gyerekkönyvtár, új állandó kiállítása van a múzeumnak, készül nekik az irodai rész, elkészült az örökségközpont, reméljük, hogy ez folytatódni fog! Tudjuk, hogy a városnak is fontos ez, meg is tesznek mindent a cél érdekében.

Abban mindenki egyetért, hogy H. Vörös Márta, az intézmény igazgatója kiválóan ellátja a feladatát, mert nemcsak szakmailag állja meg a helyét, hanem emberileg is közel áll a dolgozóihoz. Tudja, mikor van szükség tekintélyre, és mikor adhat szabad kezet.

A közművelődésben dolgozók napja alkalmából az intézmény munkatársai titkos szavazással választották ki maguk közül a legjobb dolgozókat, akiket minden bizonnyal a tőlük megszokott vidámsággal és bensőséggel ünnepeltek.

Kapcsolódó írásunk:

Ahol kreativitásból nincs hiány - Ilyen lett a Batthyány Örökségközpont

2015.10.28. - 21:00 | Büki László 'Harlequin'

Liktárium, lépésaktivátoros járófelület, slim lift pult, intelligens kávézóasztal - kitalálja a T. Olvasó, hol járunk? Segítünk: a szerdán átadott Batthyány Örökségközpontban, Körmenden. H. Vörös Márta igazgatónő segítségével bemutatjuk, mi várja hamarosan az ide betérő érdeklődőket. Egy biztos: kreativitásból (és Batthyányiakból) nincs hiány!