Aki ezt csinálja, az magányos farkas - Egy mozaikművész Bükről: Krizsán Szilviával beszélgettünk

Képgaléria megtekintése2016.02.04. - 13:15 | Büki László 'Harlequin'

Aki ezt csinálja, az magányos farkas - Egy mozaikművész Bükről: Krizsán Szilviával beszélgettünk

Szakdolgozatát a nagyapja, Krizsán István művészetéből írta, ennek kapcsán a munkásságát körbejárta, lefotózta. Az ő idejében – a 60-as évektől a 80-as évekig - nagyon felkapott művészeti stílus volt a mozaikkép készítés, és nemcsak egyházi szinten: művelődési házaktól kezdve középületekig, úton-útfélen mozaik megrendelések voltak. Ma ő viszi tovább a nagyapai hagyományt. Krizsán Szilviával beszélgettünk erről a Magyarországon kevésbé ismert és művelt képzőművészeti stílusról.

HIRDETÉS

Mozaikozás - kevesek által ismert művészeti formával foglalkozol. Mutasd be, mit is jelent ez, hogyan találkoztál vele?

A mozaikozáson belül egy olyan fajtával foglalkozom, ahol a mozaikdarabkák üvegből készülnek. Ez a bizánci stílusú. Római, görög stílusú mozaikok már előbb készültek, viszont azok természetes kövekből, márványból, gránitból. Nagypapámtól, Krizsán Istvántól tanultam az üvegmozaik művészetét.

Gyerekkorom óta mindig a közelében voltam, amikor ő dolgozott, figyeltem, besegítettem neki nagyobb munkákban. Így ragadt rám tulajdonképpen a mozaikozás, ez a mozaikművészet. Később mindenképpen szerettem volna továbbvinni, amit ő csinált és eleinte dolgoztam is vele még a főiskolás éveim alatt, amikor rajz szakon végeztem Szombathelyen. A halála után egyedül próbálom továbbvinni ezt a művészeti ágat, amit egyébként nagyon kevesen művelnek Magyarországon.

A nagypapád büki illetőségű volt. Milyen kéznyoma van a városon a művészetének,  munkásságának?

A legelső, ami kapcsán ő tulajdonképpen Bükre került, az a fürdőben található, a fedett medencében egy nagy mozaik. Volt egy nagy országos pályázat, amit kiírt a fürdő, és a nagypapám azt megnyerte. Miközben dolgozott rajta, nagyon megszerette ezt a kisvárost, lévén nagyszabású munka volt a fürdőmozaik, és elég sok időt vett igénybe. Emiatt úgy döntött, hogy Budapestről ideköltözik a családjával. Ezt követően az én szüleim is ideköltöztek pár évre rá. Tulajdonképpen az egész Krizsán család büki illetőségű lett.

Hol található még a fürdőn kívül munkája?

A sportcsarnokban, vagyis a külső falán egy három részből álló mozaik, aminek akkor még tinédzserként én is részt vettem a rakásában, és segítettem a beépítésében is. Ezen kívül még található a plébánia falán egy mozaikja, valamint Bük város címere a Városházán.


Krizsán István mozaikja a Büki Gyógyfürdőben

Neked milyen önálló munkáid készültek eddig?  

Amik láthatóak, azok Győrben vannak. Történetük szintén a nagypapámhoz nyúlik vissza. Ott készült egy nagy karzatmozaik, mely egyéves projekt volt, amiben szintén közreműködtem. Ez volt nagypapám utolsó munkájat. Ezután az ottani atya engem kért meg, hogy egy tizenöt képből álló keresztutat készítsek. Ez az egyik, ami egyházi megbízásból készült. Utána pedig tavaly Húsvétra készült egy irgalmas Jézus, az is szintén ugyanide, a győri Szentlélek templomba. Azon kívül pályázatokra készítettem munkákat, Olaszországba egy biennáléra már négy évvel ezelőtt. A mozaikművészetnek Ravenna városában van tulajdonképpen az európai központja, hiszen ott a bizánci időből rengeteg mozaik megmaradt, ez a stílusú üvegmozaik, amit én is csinálok. Ravennában kétévente rendeznek fesztivált, ahol különböző pályázatok, kiállítások, mindenféle előadások vannak ilyenkor, és oda sikerült bekerülnie egy munkámnak. Amivel jelenleg foglalkozom, az egy magánszemélynek lesz Szombathelyre. Egy doktornőnek készül, orvoslással kapcsolatos témát ölel fel: az orvoslás görög istene lesz házának külső falán, jelezve hogy ott egy orvos lakik.

Említetted, hogy egy ilyen projekt - persze a nagyságától függ, hogy mekkora - rengeteg időt vesz igénybe. Mennyit lehet egy ilyen munkán naponta dolgozni? A szemet mennyire veszi igénybe ez a nagyon aprólékos munka, melynek a munkafolyamata is nagyon érdekes, hiszen ha jól tudom, úgy veszed az üvegdarabkákat különböző színekben, és ezeket a kis téglalapokat vágod olyan formákra, ahogy azt az adott mozaikalakzat megkívánja.

Lehet rajta egész nap is dolgozni, tehát reggeltől estig. Fárasztó, tehát a szem az elfárad közben nagyon. Volt rá példa, hogy ha sokat dolgoztam, akkor azt javítanom kellett, tehát amit berakosgattam másnap, azt megnéztem, és kiszedegettem, mert mégse tetszett annyira. Ha túl sokat nézi és csinálja az ember, akkor elfárad, meg nem százszázalékos döntést hoz, hogy mit hova rakjon le.

Mert ez visszaszedhető még? Először, amikor rakod, akkor kirakod szinte a teljes képet, de még annak ellenére, hogy elkészült, akár vissza is szedheted?

Igen, ezek a nagyobb volumenű művek, amik aztán a falba lesznek beépítve, azok homokágyon készülnek. Azt bármikor lehet módosítani, és amikor úgy döntöttem, hogy kész a kép, akkor lesz csak betonba öntve. Ennek van egy folyamata, de egészen addig még változtatható. A kisebb képeket viszont rögtön ragasztom. Nagyságától függően akár egy éves munka is lehet, míg elkészül, például ha egy templomban egy egész falat be kell borítani vele. Ott azért meg kell hagyni azt, hogy az ember még gondolkodjon rajta. Bár a régi időkben helyszínen csinálták, mint a freskókat, állványról rakosgatták egyenként, de hát azt nehéz manapság kivitelezni. Így marad ez a módszer a homokágyon. Éjszaka nem javasolt rakni a fények miatt, bármennyire is jól ki van világítva, mivel üveggel dolgozok, nagyon fénylik, tehát nagyon nehézkessé teszi a munkát. Nappali, természetes fény a legjobb hozzá. Éjszaka, még ha határidő is van, nem nagyon tudok dolgozni. Nagypapám volt, hogy éjszaka is rakott, viszont másnap mindig visszaszedte.  

Nem korlátos egy picit ennek az egész stílusnak a felhasználási területe? Nem érzed úgy? Valószínű, hogy jól behatárolható az, hogy középületekre, templomokra lehet ilyet rakni, vagy akár annak belterébe. De vajon egy polgári lakásban elképzelhetők-e ezek az alkotások?

Elképzelhetők, igen. Valamennyire valóban behatárolhatóbbak, mint mondjuk egy festmény, grafika. Hagyományosan mindenképpen az egyházzal függ össze a mozaikművészet, tehát elsősorban templomokban vagy külső homlokzatokra, falakra kerültek mozaikképek. Ugyanakkor divat volt egy időben, hogy nem egyházi, hanem intézmények külső vagy belső falára került mozaikmotívum. Manapság már készülnek polgári otthonban is felakasztható kisebb képecskék, amik módszerben és szemléletben is elszakadnak már a hagyományos építésű mozaikoktól. A kortárs mozaikban már keverve vannak „idegen" anyagok is az üvegmozaik darabokkal, például műanyag- és fémdarabkákkal is dolgozik a kortárs mozaikművész. Ezáltal mondhatjuk, hogy új értelmet nyer a mozaik maga, miszerint kicsi darabkákból összerakunk egy képet.  

Én látok olyan munkádat is itt, ami egy vázát formáz, de lehet, hogy csak egy nonfiguratív alkotás?

Igen, a ravennai kiállításon is egy mozaikszoborral vettem részt. Ez elképzelhető három dimenzióban is, el lehet szakadni a két dimenziótól. Ez az irányvonal is szakít már a hagyományokkal, és a kortárs mozaikművészetben sok hasonlót látni.

Van Magyarországon csoportja, szakmai fóruma a mozaikkészítőknek, vagy ők a művészet Don Quijote-i, akik a saját, egyedi útjukat járják?

Amennyire tudom, nincsen. Keresgéltem ilyesmiket, de szervezetről nem tudok, ami összefogná ezeket a művészeket. Találtam alkotókat, mozaikkal foglalkozó művészeket, de eleve nagyon kevesen művelik ezt Magyarországon. Nem is tanítják, nincs ilyen képzés itthon, bár a nagypapám ezt még tanulta.

Ő hol tanulta?

Az akkori Képzőművészeti Egyetemen, díszítőfestő szakon. Nem konkrétan a mozaikot, hanem freskó- és mozaikkészítést, tehát mindent, ami falra került. Én ezzel szerettem volna foglalkozni, és amikor 18 éves lettem, adta magát a helyzet, hogy a mozaikozást felsőbb szinten is kitanuljam, de Magyarországon nem indítottak akkor, és úgy tudom, hogy azóta sem képzést. Csak külföldön lehetett volna, ezt pedig nem tudtam megengedni magamnak. Tulajdonképpen autodidakta módon tanultam meg a technikát. Nyilván az ember mindig tanul valamit hozzá.

Ahhoz, hogy kirakj egy képet, előtte el kell annak készítened a vázát is, és ez a váz festmény vagy valamilyen vizuális előrajz. Te megfested, utána pedig kirakod - két dolgot csinálsz egyszerre, ha úgy tetszik.

Igen, ez így van. Először meg kell tervezni, az egy festmény, amit mindenképpen meg kell festenem, hiszen ezek színes kis üvegtéglácskák, amiből majd összeáll a mozaikkép, és a festmény alapján fogom látni, hova, milyen színt kell, hogy rakjak. Valóban, mindig készül egy festmény. Sőt, ha a klasszikus módszerrel csinálom, tehát homokágyba rakom, akkor kell készülnie egy úgynevezett kartonnak, ami csak a mozaik körvonala, tehát egy grafikus rajzolata az eredeti festménynek. Arról fogom felrajzolni a homokba a körvonalakat, és hozzá nézem a festményt. A két „segédlettel" tudom végül elkészíteni a mozaikot.

Amikor kész a festmény, akkor katalógus alapján rendeled meg azokat az üvegeket, amik szín szerint jellemezni fogják az adott mozaikot?  

Ha a munkafolyamatot nézzük, akkor először megfestem a képet, és utána pár napom arra megy rá, hogy kijegyzetelek számokat, mivel minden színnek van egy kódja. Tulajdonképpen végtelen árnyalat létezik. Van egy alapkatalógus 100 színből és van egy bővített, ami már 300 színből áll, de tulajdonképpen bármit kikevernek. Azért 300 színből már lehet gazdálkodni, csak nagyon speciális esetekben kell külön kéréssel fordulni a gyártóhoz. Nekem nincs keverésre módom, csak úgy, hogy egy halványabb pirosat és egy sötétebbet egymás mellé rakok, picire vágva. Így kapok árnyalatokat, keveréseket. Nekem minden árnyaltot, ami egyébként ecsetvonással sokkal könnyebben létrehozható, azt külön színben kell kikérnem.

Mi lesz a sorsa a festményeknek?

Arra a megrendelő igényt tarthat, tehát az tulajdonképpen benne van az árban, ha én készítem. De van olyan eset is, hogy én nem tervezem, csak kirakom kész tervek alapján a mozaikot a megrendelőnek. A nagypapám is csinált ilyet, meg a mozaikművészeknek ez kiteszi a munkájuk egy részét, hogy más művészek festményeit, vagy terveit kivitelezik. Ha én is tervezem, akkor a megrendelőé, ő rendelkezik róla. Ha neki nem kell, akkor az enyém marad.

Azt mondtad kevesen csinálják ezt Magyarországon. Hogy látod, mennyire tudsz ezzel a művészeti formával érvényesülni? Ezt akarod egyáltalán csinálni, erre tetted fel az életed? Ez az életcélod, hogy mint mozaikművész alkoss, és ebből megélj?

Nagyon nehéz megélni ebből, és nem csak azért, mert kevesen csinálják. Ez amennyire előnye, annyira hátránya is ennek a művészetnek, mert kevésbé ismerik az emberek. Mivel nagyon költséges az anyag, így elég drága is. Nem csak a szellemi értékét kell megfizetni benne, hanem az anyagot is, ugyanis muránói üvegből készülnek a mozaikok. Olaszországból kell ideszállíttatni, kis manufaktúrából. Nagyon nehéz vele érvényesülni, sokkal nehezebb, mint mondjuk egy olyan művészeti formával, amiben nagyobb akár a konkurencia is, de egy átlagember is megengedheti magának a művek megvételét. Itt azért magánszemélyekre sokkal kevésbé számíthat az ember, mint állami, egyházi vagy céges megrendelőkre. Épp emiatt főállásként nagyon nehéz csinálni, de szeretném mindenképpen csinálni, és ameddig élek, ezzel foglalkozni. Ami előnye, hogy akárhova el lehet szállítani, akár más országokba is.

Van olyan motívum, amit szíved szerint megcsinálnál? Akárcsak a saját szórakoztatásodra, saját otthonod díszítésére?

Nagyon sok kész tervem van, festmények, amik arra várnak, hogy kivitelezzem őket. Csak hát ez nem olyan, hogy a művész nekiáll és fest. Én már megfestettem ezeket, de hát az nekem is drága, hogy mindent kirakogassak. Így eléggé meggondolom, hogy mit készítek el csak saját kedvemre. De van rá példa! Az ember- és alakábrázolásokat nagyon szeretem. Főként ilyen munkákat szeretek, és szoktam is csinálni. Készült néhány ornamentikám is, ami szimplán csak díszítőelem és kicsit ujjgyakorlat is.

A mozaikkészítőknek van szimpóziuma, ahol nagy nyilvánosság előtt megmutathatják alkotásaikat? Például egy országos jellegű szakmai napon, ahol exkluzív környezetben ezek a művek nyilvánosság elé kerülhetnek?

Ez nagyon szép dolog lenne. Ilyenek külföldön vannak, ahogy már említettem a ravennai, kétévente megrendezett fesztivált, de ezenkívül is évente több ilyen esemény van Olaszországban. Ott nagyon erős hagyománya van a mozaiknak. Németországban és érdekes módon Keleten is népszerű, például Japánban. Egyiptomban is borzasztóan erős, ott rengeteg ilyen fesztivál van, és az egyiptomi művészek Európába is nagyon sokat járnak. A központ mindenképpen Ravenna, aköré szerveződik minden jelentős megmérettetés, kiállítás, workshop. Magyarországon nem tudok ilyenről, akik itt ezzel foglalkoznak, azok inkább magányos farkasok...  

Krizsán István örökre nyomot hagyott alkotásaival a városképen. Unokája az ő művészeti örökségét ápolja és tartja életben ezt a művészeti hagyományt. Talán eljön az idő, amikor az ő munkái is helyet és teret kapnak - akár a fürdőn akár közintézményen vagy éppen magánfelkérésre.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Tolnay Istvánné 2016.02.04. - 22:08
Ismeretlenül is gratulálok a művésznőnek, nagyon sok mindent megtudtam a mozaiktechnikáról és nem is gondoltam volna hogy itt él a közelben olyan, aki ezt műveli. Az édesapja élettörténete is érdekes lehet szívesen olvasnék arról is.
Üdvözlettel és sok sikert kívánok!
Tolnay Istvánné
Apró Ágnes 2016.02.05. - 21:20
Nahát, nem is tudtam erről az interjúról!
Laci 2016.02.06. - 19:20
El tudnék képzelni egy ilyen csodálatos mozaikot Szent Mártonról a szombathelyi aluljáróban.