Over All - Dungaree riffgyomrosok a Végállomásban

Képgaléria megtekintése2016.03.16. - 14:30 | Büki László 'Harlequin'

Over All - Dungaree riffgyomrosok a Végállomásban

Néhány eddig kevésbé ismert formáció mutatkozott be március 13-án a Végállomásban, melyek közül a legnagyobb hangnyomással a Szegedről érkező, grunge rockban utazó Dungaree kínálta meg a füleket. A helyi színtérről egy régi-új formáció, a Gedd ezúttal akusztikusban tolta, míg az estet a hard rockban nyomuló Wellwet bökte le.

Túl azon, hogy imádjuk a Végállomást, a klub által képviselt szellemiséget és szervezőket, az ismeretlen nagyszerűsége az, amit leginkább jelent számunkra a hely. Zenei univerzumunk szélesítője, elsősorban azzal, hogy a fősodorról leágazó, vagy azzal szembemenő stílusokat koncentrálja hétről hétre a kissé rideg falak közé.

Ez persze nem jelenti azt, hogy közismert bandák ne lépnének fel a Végben, mint ahogy a mostani hétvége is várhatóan heringeffektusos lesz (PASO, Moby Dick), azonban az igazi "rácsodálkozásoktól" ezek a bulik - már elnézést -, mentesek. Zenei köztudatbarát, fesztivál-nagyszínpados bandák, oda-vissza fújt slágerekkel. Kérdés persze, lehet-e rácsodálkozni manapság bármire, főleg a zenében? Akkor, amikor annyi zenei impulzus éri a hallgatót, hogy szinte már fel sem kapná a fejét, ha stoner metált hallana szvinggel nyakon öntve?! (pláne, ha bármelyiket felismerné...)

Nem így működik a mai zenefogyasztó. Szombathely titánjai az A-Club - Romkert átlójú körbe koncentrálhatók, és ha eből kilépnek, adj' isten eljutnak "csak úgy" a városszélre, kimondottan az élőzenétől és a "kulturális kíváncsiságtól" hajtva, az már szinte csoda. Pedig a zenei nyitottság legtöbbször kellemes meglepetésekkel ajándékozza meg a Végbe térőt. 

Pénteken épp egy csodába futottunk bele mi is a Dungaree kapcsán. Pusztulat jó hangzást kaptunk atom kemény riffekkel, miközben nemcsak egy pillanatra hittük azt, hogy valami amcsi rockklubban vagyunk... Aztán ránéztünk a falra: Tunyogi Rock Band, Moby Dick, Beatrice.... ez bizony a kőkemény, savariálhatatlan rögvaló. Itt tolja egy Tisza-parti banda olyan elánnal és autentikussággal, mintha Chris Cornellt hallanánk a Soundgardenből, jó 25 évvel ezelőttről. És autóztunk érte 5 km-t. "Ez itt tökéletes mocsármetál stílustanulmány." írta róluk a Passzió.hu. Megerősítjük.

Ahogy a T. Olvasót is szeretnénk abban, hogy látogassa a Végállomást, hátha belefut valami olyanba - mint ahogy most mi a Dungaree-be, vagy évekkel ezelőtt a Karakba -, ami hozzátesz zenei (széles)látókörűségéhez, vagy "betöm" egy olyan zenei lyukat, amiről nem is tudta, hogy létező "lyuk" benne. 

Két szegedi srácnak szüntelenül a zúzós gitárriffeken és a blues életérzésen járt az esze, ezért úgy döntöttek, hogy átvágják a füstöt és a világba kiabálják a gondolataikat. Az interneten toboroztak maguk mellé egy ritmusszekciót, és néhány hónapon belül azon kapták magukat, hogy még külföldi zenei blogok is elismerően nyilatkoznak a zenéjükről. A 2014-ben alakult Dungaree southern rock, grunge és stoner hatásokból építkezik, ebben az évben ősszel vették fel első kislemezüket, ami Climb Out Of The River névre hallgat. Zenéjüket hallgatva az embernek egyből kedve támad felpattanni egy csopperre és keresztülszelni a Route 66-et. Megalakulásuk óta folyamatosan koncerteznek, már a határon túl, Temesváron is felléptek. Egy éve jelent meg a Final Yell címet viselő második EP-jük, ami továbbviszi előde irányait, még nagyobb adag zúzással megfűszerezve. Mind a hazai, mind a nemzetközi zenei sajtó pozitívan nyilatkozott zenéjükről. A bandcamp népszerűségi listáját "grunge" és "stoner rock" kategóriában majd egy hónapig vezették. A zenekar számait a Petőfi rádió, Rock zóna című műsorában többször is játszották. Első videóklipjüket a Climb Out Of The River című számukhoz forgatták, ami októberben jelent meg. 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás