Nehéz lenne pontosan definiálni, hogy mi is a Pilvaker. Színház, zene, költészet és humor egyvelege, különböző stílusok keveredése, az utca és a nép találkozása a „magas" kultúrával. S hogy mi köti össze ezeket a szerteágazó műfajokat? A szavak. A „csodálatos szavak", amik „ölnek és feltámasztanak". Az előadás fő témája természetesen az 1848-as márciusi forradalom volt, így a műsor leginkább Petőfi Sándor verseire épült. Megjelentek legismertebb művei, mint a Nemzeti dal, a Szeptember végén és a Szabadság, szerelem, de ritkábban felmerülő alkotásai is, mint a Magyar vagyok, az Ismét magyar lett a magyar vagy a Ha férfi vagy, légy férfi. Lánglelkű költőnk mellett Juhász Gyula, József Attila és Csokonai Vitéz Mihály is hozzájárult az előadás sikeréhez.

A legtöbb dal középpontjában a Magyarországhoz való kötődés állt. Olyan őszinte hazaszeretetet jelenítettek meg, mely nem azt állítja, hogy a magyar nép gondtalan, tökéletesen boldog és bűntelen, hanem azt, hogy a haza iránti hűség minden gond, nyomor és bűn felett áll. Petőfi szavaival élve: „semmi kincsért s hírért a világon / El nem hagynám én szülőföldemet, / Mert szeretem, hőn szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetemet!" Ez a gondolat járta át az előadást, s így is távoztunk végül: magyarnak lenni jó. Nem fertőzte az emlékezést politikai vita, egymásra mutogatás, gyűlölet, egyszerűen csak ünnep volt és tisztelgés a múltunk nagyjai előtt. Több ilyen alkalomra volna szükség.

Persze a múlt nagy szavait valakinek életre is kellett keltenie. A produkció létrejöttéhez számos tehetséges művész együttműködésére volt szükség: öt zenész, hét énekes, kilenc MC, három színész és két humorista állt színpadra. A végeredmény rendkívül sokszínű, megfért egymás mellett a Jászai Mari-díjas Kautzky Armand méltóságteljes szavalása valamint Janklovics Péter és Kiss Ádám (alias Popcorn Johnny) gyermeteg közjátékai. Ugyanúgy nélkülözhetetlen volt a Pilvaker dívája, Kollányi Zsuzsi; az átütő erejű Szabó Kimmel Tamás; a kisfiús báj mellett elképesztő hanggal is bíró Járai Márk vagy az „alterosan" sármos Papp Szabi, mint a hazai hip-hop megkerülhetetlen arcai, Fluor, Halott Pénz vagy Sub Bass Monster. Persze az imént felsorolt nevek egy jóval hosszabb lista (elég szubjektíven) kiragadott elemei, rajtuk kívül még sok kiváló előadó erősítette a csapatot, s éppen az tette különlegessé az előadást, hogy ezek a különböző személyiségek a közös munka eredményeként egy egésszé váltak. Ahogy az este házigazdája, Buda Márton fogamazott, jó volt látni, „ahogy kellő alázattal a produkció alá rendelik magukat ezek az egóbajnokok".

Sokáig kerestem a szót, ami a Pilvaker atmoszféráját kellően jellemzi, s végül az emberközelit találtam a legmegfelelőbbnek. Az ember a nézőtér soraiban ülve sem érzi úgy, hogy ő „csak" a közönség része. Az előadás energiája bevonz, magával ragad, egy közös érzés részesévé tesz, és ez főleg a művészek közvetlenségének köszönhető. Ezreket szórakoztatnak, és egyúttal önmaguk is szórakoznak, s ez az önfeledtség bizony ragadós. Érdemes figyelni a gesztusokra, mert néha elkaphatunk apró, de emlékezetes pillanatokat, mint amikor Papp Szabi szája tátva maradt, miközben a Járai Márk énekétől átszellemült publikumot figyelte, vagy ahogy a zenekar tagjai ösztönösen összemosolyogtak, mikor meglátták magukat a hatalmas led falon megjelenő werk-filmen. Néha szinte megfeledkezünk arról, hogy a színpadon is hús-vér emberek állnak, pedig minden előadást, így a Red Bull Pilvakert is „a művészek" mögött rejlő személyek teszi igazán különlegessé.