Az Ataru Taiko az évfordulóra való tekintettel olyan koncerttel szeretne kedveskedni a japán kultúra, hagyomány és zene kedvelőinek, amely méltán emlegethető majd a csapat eddigi sikereinek csúcspontjaként, illetve a Vas megyei kulturális élet meghatározó mérföldköveként.

Április 9-én újra megelevenedik majd a Sakura, vagyis a japán cseresznyevirágzás ünnepének hangulata a megújult szombathelyi Agora Művelődési-és Sportházban, mely az Ataru Taiko ütőegyüttes fennállásának 10. Jubileumi koncertje is lesz egyben. E jeles alkalomból kérdeztük az együttes vezetőjét, Vörös Emilt és a csapat másik alapítóját, Krisztik Juditot.

Hogyan jött létre az Ataru Taiko?

Vörös Emil: A Budaker Gusztáv zeneiskola ütő kamaracsoportjából alakult. Kaptunk egy japán dobzenét és annyira megtetszett, hogy elkezdtem utánajárni ennek a fajta csoportos dobolásnak. 2006-ban elindultunk ezen az úton.

Krisztik Judit: Az Ataru Taiko létrejötte úgy kezdődött, hogy számos egyéb dolgot játszottunk, de akkor még nem is voltunk Ataru. Csak egy ütősegyüttes. Majd Emil kapott egy japán kottát és továbbgondoltuk ezt az egészet. Így megalakult az Ataru.

Azok a tagok, akik 2006-ban elindították ez a csapatot, a mai napig is dobolnak az együttesben?

VE: 13-an kezdtük. Az alapító tagokból 5-ten vagyunk még a csapatban. 

Immár 10 éves jubileumára készül a csapat. Hogy látjátok az elmúlt 10 évet?

VE: Fantasztikus utat jártunk be. Rengeteg koncerten vagyunk túl, az ország szinte minden pontján felléptünk. Egy folyamatos fejlődésen ment keresztül az együttes, akár a hangszerparkunkat, akár a színpadképünket tekintve. 

Elértétek azokat a fontosabb célokat, amiket a kezdetekkor, 2006-ban felállítottatok magatoknak?

VE: Nem voltak különösebb céljaink. Csak csináltuk a dolgunkat úgy, ahogy azt jónak láttuk. Fejlesztettük a hangszereinket, a számainkat. Évről évre új és újabb ötletekkel álltunk elő. 

KJ: Igen és mégsem. 2006-ban arra se mertünk gondolni, hogy Kőszegen kívül eljut a hírünk. Ahogy teltek az évek, mindig felállítottunk egy akadályt, amit át kellett lépnünk, vagyis úgy hozta az élet, hogy átléptük. Így évről évre egyre magabiztosabban álltunk a színpadra, és most, hogy a 10. jubileum következik, nem lettek mások az elvárások. Elvárások magunkhoz, mert mindig kell valami újdonság. És reményeinkhez híven megint mutatunk valami újat.  

Számos fellepést tudhat az együttes maga mögött, melyeket emelnétek ki ezek közül?

VE: Azt szoktam mondani, hogy teljesen mindegy, hogy hány embernek játszunk, és hol, mi akkor is ugyanazt a teljesítmény nyújtjuk a színpadon. Minden koncert egy katarzisélmény számunkra. De ha mégis kell egyet mondanom, akkor azt hiszem, hogy a tavalyi Kráter-koncert meghatározó mérföldkő volt az életünkben. Fantasztikus élmény volt ott játszani.

KJ: Egyet nem lehet kiemelni, mindegyik jó volt valamiért. A colmuranói, olaszországi utunk szerintem mindenkinek meghatározó marad, és a tavaly szilveszteri pisai utunk is, de ezeken kívül a Sakurák azok, amik maradandóak, mert valahogy ez volt mindig egy ilyen pont, hogy megugrottuk a szintet. Nyilvánvalóan az első pár Sakura közt látványosabb volt a különbség, mint az utóbbi pár évben.

Egy műsor koncepciója hogyan áll össze? A számok, koreográfiák kitalálása és megvalósítása hogyan jön létre, ki ezeknek az ötletgazdája?

VE: Ez összetett dolog. Szeptemberben kezdjük el a próbaidőszakot, addigra elkészülnek az új számok. Elkezdjük a kottaanyagot megtanulni, majd a folyamatban mindenkinek lehetnek ötletei a koreográfiával kapcsolatban. Közös munka.  

KJ: A műsor koncepciója mindig az előző év Sakura anyagából tevődik nagyrészt össze. A számokat mindig az internetről nyert különböző sugallatok alapján készítjük, a koreográfiába pedig mindenki beleszólhat, de én vagyok az, aki általában megmondja, hogy mi az, ami nem jó.

A dobok miből készülnek, honnan szerezitek be őket?

VE: A hangszereket én gyártom. Többféle technikával készülnek, de az összes dobunknak a teste fából, az ütőfelülete pedig marhabőrből van. 

KJ: A nagyobbak hordóból készülnek (nevet). Minden dobot Emil csinál, ő ennek a mestere. Mindegyiket alaposan körbe kell varrni, majd kiszárítani. Házi gyártmányúak, ahogy az állványok és a dobverők is.

Milyen előképzettség kell ahhoz, hogy valaki taiko dobon játsszon?

VE: Minden tagja az Atarunak a volt növendékeim közül került ki. De ez nincs kőbe vésve. Az mindenképpen előnyt jelent, ha valakinek van zenei előképzettsége.

A csapatban nem csak fiúk, hanem lányok is dobolnak. Mennyire igényel az ő részükről komolyabb felkészülést egy-egy fellépés?

VE: Azt mondhatom, hogy a lányok egyenrangú partnerek, mind a koncerteken, mind a próbákon. 

KJ: Lányok, fiúk ugyanannyit készülnek egy-egy fellépésre, nincs különbség.

Hatalmas összjátékot, egymásra figyelést igényel ez a fajta együttjátszás. Vannak csapatépítő programok is olykor koncertek között?

VE: Rengeteget vagyunk együtt. Mint említettem, az országban sokfelé koncertezünk. Az odautak és a visszautak is nagyon jó hangulatban szoktak telni. A próbákról nem is beszélve. Szóval minden együtt eltöltött idő csapatépítés.  

KJ: Nincs kifejezetten csapatépítés, mi a próbák alatt már eléggé összeszoktunk. A poénok viszont mindig ott vannak, minden próbán. Ez lehet egyfajta csapatépítés.

VE: Maga a 10 éves műsor nem igényel nagyobb erőnléti felkészülést, mint az eddigiek. Folyamatosan erősítjük magunkat. Mondhatom azt, hogy mindenki végez valami plusz sporttevékenységet azért, hogy fizikálisan bírja az iramot. Ezen a téren is folyamatosan fejlődünk. A próbáinkat edzéseknek szoktam nevezni. A próbatermünkben a dobokon kívül különböző edzőtermi eszközök is megtalálhatók. 

Miben lesz más, különleges a jubileumi koncert, esetleg lesz-e egyedi performansz is az est során?

VE: Erre a kérdésre azt szoktam mondani, hogy ez meglepetés. A Sakura koncert jellegzetessége, hogy itt mutatjuk be a következő év műsorát, az új számokat. De annyit elmondhatok, hogy lesznek olyan dolgok, amiket még nem láttak tőlünk. Szóval mindenkit arra bíztatok, hogy jöjjön el és nézze, hallgassa meg a koncertet.  

VE: A rengeteg koncert nagyon sok időt vesz igénybe. Csak úgy tudjuk ezt csinálni, ha szívből, lélekből tesszük. Mindenkinek nagyon fontos és mindent megteszünk, hogy lehetőség szerint minden koncerten ott legyünk.   

KJ: Az állandó fellépésekre ügyesen jut időnk. Emiatt nagyon sok egyéb dologról le kell mondani, de megéri, hiszen amikor fenn állunk a színpadon és a közönség tapsol nekünk, akkor mindent elfeledünk.

Mik a jövőbeli tervek, célok?

VE: Ahogy eddig sem voltak távlati céljaink, ezután sincsenek. Továbbra is haladunk azon az úton, amin elindultunk és tovább fejlődünk. Az út a cél!

KJ: A jövőben szeretnénk még jobban az összhangra figyelni, hogy valóban hasonlítsunk egy japán taiko együttesre, és szeretnénk még több fellépést is, hiszen minket a közönség éltet! 

Kapcsolódó írásaink:

Dobmágia Ataru módra a Japán Napon

2015.10.11. - 00:30 | Büki László 'Harlequin'

Október 10-én a Japán Nap zárásaként az Ataru Taiko dobegyüttes lépett fel a Művelődési és Sportház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt.

Dobszínház a Sághegyen - Kráterkoncertet adott az Ataru Taiko

2015.06.28. - 02:30 | Büki László 'Harlequin'

Idén rendhagyó módon, új helyszínen került megrendezésre az Ataru Taiko Ütőegyüttes közel kétórás előadása június 27-én. A koncertnek a celldömölki Sághegy krátere adott otthont, mely méltán híres rendkívüli akusztikájáról.

A cseresznyevirág pompája - Vörös Emillel, az ATARU vezetőjével beszélgettünk

2013.04.18. - 11:45 | Joó Ágnes - Fotók: Kánya Dóra

A sakura szó a cseresznyefát és annak virágát jelenti, ami Japán nem hivatalos nemzeti virága. A japánok sakura időszakát kiemelt eseményként kezelik, ez az ún. hanami. A hanami egyszerű tevékenység: leülünk egy fa alá, és élvezzük a rengeteg virág látványát, kikapcsolódunk, pihenünk. Ha nem is fa alá, de asztalhoz ültünk Vörös Emillel, az ATARU vezetőjével, és pihentünk, kikapcsolódtunk, míg ő a taiko dobolásról, csapatáról és az április 20-i koncertről beszélt.

Évezredes ritmusokkal mesélők - az Ataru Taiko dobszínháza a Sportházban

2010.04.19. - 00:12 | Vidaotone - Fotók: Dart

Egy-másfélezer ember kapott az alkalmon, és szombat estére a Művelődési és Sportházat választotta esti kikapcsolódásul. Az Agora szervezésében a kőszegi Ataru Taiko ütősegyüttes adott ízelítőt a japán tradicionális dobszínházak és az ország kultúrájából. Zajos sikerrel zárult a bő másfélórás ütemparádé, mi már csak arra vagyunk kíváncsiak, vajon hányan értettek meg abból valamit is, amit láttak vagy hallottak.