A Senkiknek csak múltjuk van – Kelemen Zoltán könyvbemutatója a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2016.04.13. - 00:20 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A Senkiknek csak múltjuk van – Kelemen Zoltán könyvbemutatója a Weöres Sándor Színházban

Intim karcolatok, szelíd, keserédes közép-európai rezgések - így jellemezhetőek Kelemen Zoltán április 12-én megjelent Középkorom című kötetének versei. Április 11-e a költészet, illetve József Attila születésnapja, április 12-én pedig megjelent Kelemen Zoltán könyve - szinte (el)rendeltetésszerűen a jeles események folytatásaként. A kötet ismertetésében Völgyi Attila gitárművész és Dr. habil. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens, és nem utolsó sorban a kötetet gondozó Savaria University Press kiadó igazgatója volt az alkotó segítségére. A kötet borítóját Bonyhádi Károly grafikusművész tervezte.

A könyvbemutató nyitánya a közönség néhány tagjának ismerősen csenghetett, ugyanis Zoltán és Attila nem először dolgozott együtt. A prológusban ugyanis olyan versek hangzottak el zseniális gitárkísérettel, amelyeket a Hétköznapok sanzonjai előadóesten hallhatott (és még hallani is fog!) a közönség. (Jó éjszakát!, Téli álom).

A közreműködők sorából Keli kollégája, Szabó Tibor András sajnos hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudot jelen lenni, így a versek interpretálása is az alkotóra maradt. A zenés bevezető után a kötet „szponzora", Dr. habil. Fűzfa Balázs kapott forgatókönyv szerint 10 percet a köszöntőre és az alkotóhoz intézett kérdésekre. Fontossági sorrendben haladva először a tegnapi költészet napjáról, illetve József Attila születésének 111. évfordulójáról esett pár emlékező gondolat, majd arról, hogy miért is fontos az emberek számára a költészet. A Pitagorasz-tétel kiszámítása és az „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja" időjárás-jelentése után eljutottunk a költészet lényegéhez: a költő tulajdonképpen ugyanazokat a szavakat használja, csak a fogalmazás mikéntje más.

Köztudott, hogy a költészetben kedvelt toposz az elmúlás, a szomorúság, a magány, ami ebben a kötetben - ismerve Keli érzékenységét, habitusát - különösen hangsúlyosan jelenik meg. Akár már a cím olvasása közben előidéződhetnek az olvasóban ezek az érzések, amelynek miértjére voltunk kíváncsiak. Arra a kérdésre, hogy mit is jelent a cím, az alkotó több választ adott: az elsődleges jelentése - ami bizonyára mindenkinek elsőre beugrik - a biológiai kor, amelynek megélése érzékenyebbé teszi az embert az elmúlás gondolatára. A másik jelentés egyfajta pejoratív színezettel bír, amely az elmúlt évtized történéseit, torzulásait mutatja be. Ahogy Fűzfa Balázs egyre lejjebb ásott kérdéseivel a Középkorom kötet „érzelemkormában", úgy jöttek elő az alkotóból az őszintébbnél őszintébb gondolatok a színjátszással kapcsolatban.

Érdekességként vetődött fel, hogy a színészkedés, mint foglalkozás miért borúlátó szerepben jelenik meg egyes verseiben? Vallomása a színjátszásról úgy gondoljuk, sokakat meglepett: ami ebben számára boldogság, az százalékban kifejezve 0,1 , a többi kompromisszum, taposómalom. Éppen ezért van szüksége arra, hogy kiírja magából a privát szorongásait, fájdalmait, feszültségeit, vágyait, amiket leginkább előadóestjein tud kiadni.

Az est közönsége közül nagy eséllyel mindenki látta legalább egyszer a színpadon játszani Kelemen Zoltánt, emiatt és személyisége miatt is rendkívül felemelő és megható fél perc volt nyilvános vastapsot adni neki!

A meghatottság után a záró részben a Hűség, a Párizsi udvar és a Színház után estefelé című dalok csendültek fel, majd Fűzfa Balázs lerántotta a leplet a bevezetőben megígért meglepetésről: a terem közepén állva, karmesterként vezényelve a közönséggel szavaltatta el a Majd című rövid verset. A közös versmondás élményét követően a kötet megvásárlására, illetve annak dedikáltatására adódott lehetőség.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás