A teltháznál is nagyobb érdeklődés fogadta Csider Sándor költő, tanár, népművelő legújabb verseskötetét, az Álomutat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A pótszékek pótszékei is megteltek, szöget leejteni szinte képtelenség lett volna. Mi Csider Sándor titka? Első ránézésre úgy tűnik, a könyv gyermekeknek szól, ám ha belelapozunk, hamarosan rájövünk, jóval több annál, filozófiai tartalma miatt a felnőttek is kedvüket lelik a versek olvasgatásában. Az est házigazdája, Bokányi Péter irodalomtörténész, kritikus, az Életünk főszerkesztő-helyettese elmondta, az Álomút és a szerző előző kötete, a Varázshegedű szervesen illeszkednek Csider Sándor életpályájához, közművelődési és egyetemi tanári kötődése révén. Az Álomút többszólamú, több ciklusból áll, a kisgyermeki világképen keresztül filozofikus tartalomhoz vezeti el az olvasót. Ezért a legjobb, ha gyermekek és felnőttek közösen olvassák, együtt fedezik fel mélyebb rétegeit.

Csider Sándor büszkén vallja magát népművelőnek, könyvtárosnak, egész életében arra törekedett, és törekszik ma is, hogy a kultúra, a tudomány és a művészetek segítségével jobbá tegye az emberek életét, javítsa a kisebb-nagyobb közösségek életminőségét. Olyan tantárgyakat tanított az egyetemen, mint szeretet, boldogság, az emberi kapcsolatok ápolása, melyek ott vannak (vagy nincsenek) a mindennapjainkban, de mégsem tudjuk igazán, hogyan is értelmezzük. Az est maga is ízig-vérig népművelő funkciót töltött be, H. Nagy Katalin és Szelle Ferencné versmondók keltették életre Csider Sándor verseit, szavaik nyomán megelevenedett fű, fa, virág, angyal, tündér. Bischofné Hesinger Katalin énekes, aki egyben a kötet illusztrátora is, dalaival hozta a lelkünkhöz még közelebb a költő verseit. A fia, Bischof András kísérte gitáron.

Csider Sándor lelkesen mesélt a könyvéről, olyan szeretettel, ahogy egy szülő mutatja be gyermekét. Egy bohóc kézen fogva vezet egy kisgyereket, varázslatos útra indulnak, hogy együtt fedezzék fel az élet szépségeit. Miközben az álmok útján lépdelnek, feltárul előttük a földi és az égi világ, titkokba nyernek bepillantást, felfedezik az élet apró szépségeit. Egy négysoros arról szól, hogy ha nem jutsz el a palotádhoz, az olyan, mintha nem is létezne. Ahhoz, hogy önmagad legyél, hogy tehetségedet ki tudd bontakoztatni, el kell jutnod a palotádhoz. Sándor úgy érzi, még ő sem találta meg a palotáját, az a feladatunk, hogy szüntelenül keressük.

Nagyon fontosak az esti, elalvás előtti közös mesélések, versolvasások, amit végül a búcsúcsók zár le. Ha elmarad a búcsúcsók, akkor kócosak lesznek az álmok. Csider Sándor megvizsgálta, melyek a leggyakrabban használt szavak a verseiben. Ezek a következők: ég, föld, madár, tündér, angyal. Sokszor használ kérdőjelet. Egyrészt azért, hogy az olvasók gondolkozzanak el a válaszon, a másik oka pedig az, hogy még a sorok kitalálója előtt is talányként feszül a kérdés. gyakori motívum az út, az utazás szépsége. Az „ahol vagyunk ott jó lenni, legjobb mégis jönni-menni" egyfajta kettősséget fejez ki. Érdemes elfogadni azt a helyet, helyzetet, ahová a sors állított benünket, és megtalálni ott a boldogságot, hiszen a boldogság a belső énünkből fakad, ugyanakkor jó elszakadni a hétköznapoktól, és útra kelni. Hamvas Béla azt mondta, három napnál hosszabb ideig ne maradj sehol. Csider Sándor ezt nem így gondolja, szerinte jó letelepedni valahol, de jó elindulni is. Egy másik versben a „kincsünk" szerepel, ami mindaz, amit látunk. Kincsünk minden ember, akit szeretünk, és aki minket szeret.

Az Álomút titkokon át vezet, azonban vannak olyan titkok, melyeket nem szabad felfedeznünk, mert éppen attól szépek és időtállóak, hogy rejtélyesek. Az is nagyon fontos, hogy az első akadály után ne forduljunk vissza, hanem folytassuk utunkat. A legnagyobb kihívás a szerelem, melyet a gyerekek is képesek megérteni. Csakis teljes szívvel érdemes szeretni, amihez viszont bátorság kell. A szerelemben felelősséggel tartozunk a másik iránt. A szerelem ajándék, kapunk egy társat, amiért itt vagyunk a földön. Nagyon fontos a baráti szerelem is. A barátok nem beszélnek arról, hogy ők barátok, egyszerűen csak megélik.

A szerző külön fejezetet szentel a víznek, az élet nélkülözhetetlen alapelemének. A víz tele van csodákkal és üzenetekkel, bár olykor előfordul, hogy nem ura önmagának. Az egyik versben a víz a saját lelkét keresi, de nem találja. Mi emberek is gyakran keressük rajtunk kívül a lelkünket, de nem lelünk rá, mert bennünk van. A kötet végén a bohóc elengedi a gyerek kezét, és így szól, ezentúl a valóságban gyönyörködj. Csider Sándor legkedvesebb napszaka az alkony, mert ilyenkor átjárás van ég és föld között. A kötet a Játssz még velem című verssel zárul. Egy költemény titkokkal teli alkotás, a költő felszólítja az olvasót, játssz még velem tovább, ne hagyjuk abba. Játsszunk Csider Sándorral, és olvassuk együtt gyermekeinkkel az Álomutat!