Ukrajna mindent vitt, Freddie tizenkilencedik - Eurovíziós Dalfesztivál döntő

2016.05.15. - 02:30 | Orsó, Büki László 'Harlequin' - Fotók: © Andres Putting (EBU)

Ukrajna mindent vitt, Freddie tizenkilencedik - Eurovíziós Dalfesztivál döntő

Amit pozitívumként tudunk elmondani a stockholmi döntőről, az a rendezés: hibátlan kreatív és jópofa. A dalokról már kevésbé tudjuk ugyanezt, ellenben szomorú, hogy alig énekeltek az előadók anyanyelvükön, a nemzeti vetülete szinte teljesen elveszett a műsornak nyelvben és zenei értelemben egyaránt. Ukrán-orosz "dalháború" tanúja lehetett szombat este a néző, és annak, hogy a zsűri mennyire másként látta a dalokat, mint a közönség, holott a "szakmaiságból" adott pontok is inkább szimpátia alapján dőltek el. A döntőre Orsó mellé Harle is beszállt értékelni.

A svédeknek jó a humoruk. Ezt kivételesen tényleg elismeréssel mondom. Azt hiszem, amióta nézem a műsort, márpedig azóta jó pár év eltelt már, szóval azóta még nem éreztem egyiket sem ennyire szórakoztatónak. Nem unalmas, nincsenek üresjáratok, a két műsorvezető, Petra Mede és Mans Zelmerlöw igazán jól működik együtt.

A versenyzők - a megszokott forgatókönyv szerint - látványosan vonulnak be a döntő megnyitóján. 26 ország versenyez, érdekesség azonban, hogy 50 országban közvetítik az adást, többek közt pl. Kínában is, és idén első alkalommal az USA-ban is nézhetik a show-t.

Le kell szögeznünk, hogy a döntőben (és egyébként gyakorlatilag az egész versenyben) az énekesekkel, énekhangokkal, tehetséggel a legcsekélyebb problémánk sem lehet. Ez hosszú évek óta az első mezőny, amire valóban azt mondhatom, hogy tényleg tömve van jobbnál jobb énekesekkel - más kérdés, hogy a dalok az én egyéni ízlésem szerint vagy nagyon rosszak, vagy nagyon jók, és sajnos az utóbbiból van kevesebb. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy az idei felhozatal még a dalok tekintetében is az utóbbi évek legjobbja. Van itt minden, lassú, gyors, lágy, kemény, válogathat mindenki kedve szerint. 

Íme, a döntő dalai:

Orsó: A versenyt ma a belga lány kezdi, akinek a dalát továbbra sem értem, oké, hogy 19 évesen ez menő, és tudom, ne kritizáljuk a külsőt, mert én sem vagyok egy szépségkirálynő, de azért ezeket a virgácsokat hosszabb nadrágba burkoltam volna.

Harle: a Queen elnézést kér az Another One Bites the Dust koppintásáért a dal felütéseként a belga versenyzőtől. Sima eurodiszkó, bár nyitásnak pörgős nóta.

O: A cseh énekesnő továbbra is szép és jó, de hát ebből a fajtából már annyit  halottunk az elmúlt években, hogy immunissá váltunk.

H: Csehország dala meredek váltás az előzőhöz képest. Egy lírai, balladisztikus, nagyon szép, nagyívű dalt hozott a versenyre az énekesnő, amivel valószínű nem hatja meg sem a közönséget, sem a zsűrit. Talán ha a Staropramen sörgyár becsődölne, és nemzetközi mértékű öngyihullám ütné fel fejét miatta... talán akkor. Se.

O: Hollandia képviseletében egy kicsit ijesztő arccal áll egy amúgy szimpatikus fiú. Hogy egy holland csávó mi a zúzmaráért játszik countryzenét, azt el nem tudom képzelni, és pontosan ez az értetlenség övezi nálam ezt az egész produkciót.

H: jaj, hát ez a 60-as évek kicsit modernizált újraértelmezése! Ráadásul egy nagy slágerre hajaz is a verze, de ugye ez már nem plágium, hanem remake... Megcsinált Johnny Cash a holland srác.

O: Az azerbajdzsáni gyönyörű hölgy is csatlakozhat a kettővel ezelőtt leírtakhoz. Szép, szép, de lapozzunk már.

H: Azerbajdzsánból egy egzotikus, sokat grimaszoló tünde csapta fel az „Így írjunk Eurovízió-barát slágert" című vékonka könyvecskét, ráadásul klasszul bele is csempésztek némi nyúlást a refrénbe...

O: Magyarország versenyzője, Freddie lép színpadra, eléggé a sor elején, reméljük, ez jót jelent majd. Erőből nincs hiány továbbra sem, szeretem ezt a srácot, és a dal is jó. Évek óta először értek egyet a versenyzőválasztással, szóval most nagyon szurkolok!

H: Freddie. Kicsit mintha elcsúszott volna hangilag. A refrén nagyon üt, a taiko dobos remek dinamikát ad az összképhez. Reménykedünk!

O: Az eddig nem látott olasz versenyző nagyon fiatal, és nagyon kedves. A dal is aranyos, amolyan olasz dal, amit száz közül is kiszúrnánk, és a szövegében is benne van legalább három Eros Ramazzotti-dal címe. Az olasz temperamentum, úgy látszik, nehezen viseli az egy helyben állást, vajon miért nem adtak neki egy hordozható mikrofont?

H: Olaszország kábé a semmit osztotta kettővel, majd gyököt vont belőle, mindehhez egy sokat gesztikuláló hamvas kislányt és egy elszakított szigetet használt „applikációként", szimbolizálva a kirekesztettséget, elszakítottságot. Hát orbitális passzé, mert valahogy a csillogó szemből ez eléggé hiteltelen volt, és a hang is nagyon kis mézes volt hozzá... Inkább cukiság, mint hiteles üzenet.

O: Izrael képviselője a csillagokról énekel, nekem kifejezetten érdekes ez a fiú, meg a dal is, a csuda tudja, pedig ez sem más, mint a női balladák, de valahogy mégis... Nem gondolom esélyesnek, de nem bánom, hogy ismét hallhattam.

H: Izrael. Is real? Marc Almond (vagy akár Boy George) és Adéle arcvonásait összemixelték egy baromi unalmas, semmitelen dalba. Hogy jutott ez a „srác" idáig? Igen, pont úgy, ahogy a külsőre, a felszínre adó sztárvilág okádja ki magából az identitászavaros, egyszerhasználatos előadókat. Pont úgy...

O: Ugyanez a helyzet a bolgár versenyzővel: ha nem ő énekelné, vagy nem ezt, talán nem érdekelne, de ez a párosítás mégis valahogy tetszik. Hiába, ma extra lágyszívű vagyok! (Nem ismerek Rád ;) - Harle )

H: Bulgáriát egy, a színpadon magát remekül érző, Cindy Laupernek öltözött diszkólédi képviseli. Úgy látszik, sok előrelépés nincs itt a zenei színvonalban. Tolni a tutit, a közérthetőt. Diszkóritmusban.

O: A svéd Frans nagyon meglepő produkcióval készült. (Tegyük már egy pillanatra az orosz énekes mellé!) Végre nincs nagy amplitúdó, gigantikus díszletek meg vetítések, itt ez a kis 17 éves kölyök a maga kis esetlenségével, és máris elnyeri a szimpátiánkat. Svédországnak lehet, hogy vigyáznia kell, nehogy náluk maradjon a rendezés joga.

H: Svédország dalában sok cullang nincs, ezért hitelesnek is hat - kedves, megnyerő a srác, nincs vele senki a színpadon, aki a dalról a figyelmet elterelné. Hisz magában, és a dal karaktere is ilyen, túl azon, hogy könnyed és laza!! Nekem bejött!

O: A német versenyzőre ráborult a cukorkásdoboz meg az én kicsi pónim összes színe. Én komolyan nem értem, ha felvett volna egy farmert meg egy pólót, mennyivel szebb lenne! A dal amúgy nem olyan rossz, inkább közepes, az énekhang sem kifogásolható.

H: Jamie-Lee. Koreai. Angolul énekel. Németországból. Valami távol-keleti mangás viseletszerűségben. Lehetne akár az Ózból is. Cukorság II. , ám ez kevés lesz. Meg Germániát valamiért diszlájkolják mostanában, tavaly is totál égés volt a szereplésük.

O: Franciaországot idén egy helyes fiú képviseli, és a szokástól eltérően a refrént angolul énekli. Egész kellemes meglepetés, nem ehhez szoktunk a franciáktól.

H: Franciaország félig angolul, félig franciául énekli versenydalát. Nem győzött meg a dal eredetisége, ami ugyan lendületes, a srác is jóképű, a refrén pedig fülbarát módon n+1-szer van ismételve, ahol n közelít a végtelenhez.... Olyan kedvesen gagyi.

O: A lengyel fiútól viszont, már elnézést, de a hideg ráz ki. A kinézet egy dolog, mert attól még a dal lehetne jó, de hát ezt hogy lehetett egyáltalán komolyan gondolni? A legvadabb táncdalfesztivál-érában nem voltak ennyire sablonos, sekélyes, klisés, röhejes dalok. És mégis, na: egy fodrászt, fodrászt, FODRÁSZT NEKI!

H: Lengyel-magyar két jó barát, ezt a dalt intézzük is el ennyivel, még mielőtt cirkalmasat írnék. Devendra Banhart téves inkarnációja ez a színpadias Napkirály-klón.

O: Nekem tetszik az ausztrál versenyző előadása. Abszolút esélyesnek találom, és tényleg érdekes lenne egy EUROvíziós versenyt jövőre Ausztráliában tartani - bár a szavazási szokásokat ismerve nem tudom, hogy van-e erre reális esély.

H: Ausztrália: hűha! Nagyon klassz a színpadkép, a hang gyönyörű, a dal szinte első hallásra tetszik. Ahogy írtuk: egzotikus külső, erőteljes hang - Euphoria-recept. Nálam ez a dal nyert!

O: Ciprust sajnos nem tudom pozitívan értékelni, pedig zeneileg nem lenne velük bajom, de hát egy ekkora lopást ilyen pofátlanul benyomni ide? Hát senki nem hallgat ZENÉT az elbíráló zsűriből? Ja, hogy Romániát ki lehetett golyózni (ezzel megbombázva a szavazataink minimum felét), pedig ott csak pénzről volt szó. Na mindegy. (Remake, Orsó, remake!! ;) - Harle )

H: Van egzotikusabb a fémketrecbe zárt ciprusi rockereknél? A dal brutál erős refrénnel válik közérthetővé az eurovíziós dalszintet át nem lépők ízlése előtt is. Bárhogyan is nézzük, üde színfoltja volt a fesztiválnak a banda, és a dal is.

O: A szerb énekesnő emlékezetes hanggal, közepes dallal jelentkezik újra. Kicsit reménykedtem, hogy hátha közben kitalált egy másik nótát, de hát sajnos nem. Kár a hangért.

H: Szerbiai Xéna meghódítani Stockholm! A dal rogyásig ismert klisékből építkezik, némelyik vissza is köszön már befutott slágerekből. Ráadásul fináléjának koreója pofátlanul hajaz a szintén szerb Marija Serifovic 2007-ben nyertes - és fantasztikus!! - daláéra!

O: Litvánia versenyzőjét már csak emiatt a haj miatt is kizárnám, a jó ízlés megsértése miatt, és súlyosbító tényezőként emelném ki magát a dalt. Ezt a nyálas risszrossz tákolmányt! Nemár.

H: Épp jegyzeteltem, miközben megszólalt a dal, gondoltam, valami újabb kis diszkólédi markolássza a mikrofont. Aztán felnéztem. Faszi volt. Pont.

O: Horvátország képviselőjének sem a hangjával, sem a külsejével nincs problémám, sőt, még a dalt is szerethetőnek találom. Mi van velem? Adjon valaki egy italt.

H: Visszatért a Cranberries? A ruha vitte a szemet, ez mindent el is mond a dalról. „Ez a horvát habcsók olyan, mint egy kiherélt macska, akinek ráléptek a farkára." - dobja az üzenetet a kollegina. Mennyire igaz?!

O: Az orosz Szergej látványos, de kamu produkciójára nagyon mérges lennék, ha nyerne. Igen, persze, profi meg minden, de ha csukott szemmel hallgatnánk, máris más lenne a véleményünk. Szóval le a látványelemekkel, tessék rendesen énekelni egy rendes dalt. Na.

H: Angolul énekel ő is, ami nekem már alapból csalódás. A vizuál szuper, de hasonlót láttunk a tavalyi svéd győztestől. Akármennyire is meggyőző az előadás és fülbemászó a dal, egy orosz énekeljen oroszul, az anyja úristenit!!


O: Spanyolország automatikusan döntős képviselőjétől embertelen teljesítmény, hogy ennyi mozgás mellett is tud énekelni, méghozzá jól! Itt aztán van energia, rázza rendesen. A dalt nem sokra tartom, az a fajta, amit egyszer hallasz, és elfelejted, de ő legalább élvezi.

H: One in a million. Vérpezsdítés ezerrel. Setöbb.

O: A lett szomorú arcú fiú még jobban énekel, mint a múltkor. Nem kell ide gigantikus zenei kíséret, elég pár hang, és egy jó orgánum. Hajrá!

H: Az nem jó, ha az elektronikus effektek jobban érvényesülnek, mint az énekhang... Vagy csak szar a tévém...?

O: Ukrajna dala és énekesnője számomra magasan a legjobb és legmegindítóbb idén. Nálam ő a győztes. Ő bezzeg nem a testével akar pontokat szerezni! Erős, érzelmes, határozott és diadalmas előadás.

H: Van erő és magvas gondolat a dalban, a témája amúgy is vonzza a szimpátiát. Szavazatbarát, akár a végső győzelemre is jó eséllyel. Én viszont dobogóra sem tenném.

O: A máltai kismamát szeretettel üdvözlöm, de a dalát nem. Szerintem nem ér azzal szimpátiát kelteni, hogy kisbabát várunk.

H: Ó jaj, Mariah Carey... azt hittem, kinőtte már Európa ezeket a dalokat, de nem. Mintha újra kakis rugdalózóba öltöztetnék itt a zenei mainstreamet... (erre fel olvasom, hogy kismama... )

O: A grúzokat bírom! Jó arcok! Tessék nem nyálasnak lenni, hanem rendes zenét csinálni. A nevük is vicces. Bárcsak több lenne belőlük.

H: Klassz a stílusváltás, jó a komoly elektróval megspékelt hangzás, de nincs jó hírem srácok: Európa fületlen ehhez. 

O: Ausztria... Hát, amennyire szerettem pár éve Conchitát, annyira nem tetszik ez a franciázás. Itt is az a kérdésem, mint Hollandiánál: miért ezt? (És miért ilyen nyelven?)

H: Nagyon manipulatív ez a kis semmicske sanzelizé, zsöszüi, ansanté . Az osztrákok ismét tövig nyalnak a populizmusnak, és meglovagolják a „közszimpátia" nem mindig táltosnak mutatkozó paripáját. Ez a kis rózsaárus lány inkább elmenne a Place Pigalle-on, mint a császárváros rizsporos parókáira bardot-i mosolyt vető kaiserinnek.

O: A britek két fiatal fiút küldtek idén a versenyre. Az mindenképpen dicsérendő, hogy végre nem a 60-as évekből választottak versenyzőt, bár a stíluson talán még lehetne javítani. Értem én, hogy „nem vagy egyedül", meg pozitív gondolkodás, meg popzene, de azért ennél még lehetett volna fantáziadúsabb is. Amúgy aranyosak.

H: Az Egyesült Királyság a legszebb brit hagyományokat folytatja a vízión. Jó kis ragadós dalocska lágy fiúcskákkal.

O: A dögös örmény énekesnőnél messziről látszik, hogy először őt választották ki, aztán írtak neki egy dalt. Embertelen jó a hangja, de minek ehhez ennyi lábat mutatni? Persze a dal is lehetett volna jobb.

H: Sosem tesz jót egy dalnak, ha a nőt figyelik, és baromira nem érdekes, mi „gördül ki a száján". Egész estét betöltő combok és hangsúlyos (sic!) száj, főleg oldalról.... Nagyjából elmondtunk mindent.

A szavazás ideje alatt remek szórakozást nyújt a svéd szervező csapat: Justin Timberlake is megjelenik, mint vendég, de vicces, önironikus ízelítőt is kaphatunk a tipikus eurovíziós dal készítéséből - tessék, végre hivatalosan is megerősítették, amit évek óta szajkózunk. Love, love, peace, peace. Amúgy ezt a dalt simán döntőbe juttatnám, hihi.

Ami viszont valóban a legizgalmasabb része idén a versenynek, az a pontozás: idén ugyanis változott a műsor rendje. Eddig a közönségszavazatokból álló pontszámokat mondták be országonként, részletezve a három legtöbb pontot kapott versenyzőt, majd az így kapott összegekhez hozzászámolták az egyes országok szakmai zsűrijei által adott pontokat. Ez most megfordult: a szakmai pontokat tudjuk meg előbb (és az idő rövidítése céljából most csak a legtöbb, azaz 12 pontot kapott ország nevét említik külön), majd az így kialakult pontszámokhoz adják hozzá a közönségtől kapott pontokat. Az izgalom itt következik igazán, ugyanis az egyes országok nevét egyesével sorolják, méghozzá hátulról kezdve, tehát minél később kerül sorra az adott versenyző, annál magasabb pontszámot kap.

Na és végül itt derül ki az, amiről annyi éve beszélünk: hogy mennyire gány az emberek ízlése, és mennyire a politika, vagy valami más őrült szimpátia alakítja a közönség által adott pontokat! Komolyan mondom, érdemes visszanézni a végét a mediaklikk.hu oldalon. Olyan érdekességeket láthatunk, mint például a szakmai pontok alapján (jogosan) utolsó helyen álló lengyel szörnyűséget, amint épp megkapja a közönség harmadik helyét (!), és ezzel az összlista 8. helyén végez.


Na és az sem lehet véletlen, hogy a nagy fináléra épp Oroszország és Ukrajna marad, és kettejük közt dől el, hogy ki nyeri az idei versenyt. Ausztrália sokáig nagy esélyes volt, de a közönség beleszólt, és szerencsére ebben az esetben jól, mert az én nagy kedvencem, Ukrajna nyert végül. Szergej a megbocsátó vesztes arcával tapsol nekik, én meg végre egyszer örülhetek, mert valahogy mégiscsak a legjobbat hozták ki győztesnek.

Magyarország szereplése kissé alulmaradt a tippelteknél, de ne csodálkozzunk: Romániát kizárták, ezzel kizártak egy nagy rakás ránk szavazót is. Freddie így végül a 19. helyen végzett, ami egy erős közepes, de ne bánkódjunk, mert nagyon sokba kerül ám egy ilyen versenyt megrendezni! Freddie ettől még remekül teljesített, igazán mindent megtett, ami csak telt tőle, és reméljük, jó élményekkel tér haza. 

Jövőre, veletek, ugyanitt.

Néhány érdekesség a pontozásról:

  • Magyarország több pontot kapott a közönségtől , mint a szakmai zsűritől: előbbi 56, utóbbi 52 pontot adott
  • Magyarországnak 12 ország szakmai zsűrije adott pontot a 42 országból
  • A legtöbb pontot Spanyolország és Csehország zsűrije adta a magyar dalnak, egyaránt 10-et
  • Lengyelország dalát utolsó előttinek rangsorolta a zsűri 7 ponttal. A televoting-ból (közönségszavazatokból) 222 pontot kapott, ami a 3. legtöbb pontot jelentette a közönségszavazati rangsorban
  • Ausztria is majdnem hasonló tendenciát mutatott: a 31 szakmai pontra 120-at kaptak a közönségtől
  • Izrael épp ellenkező pályát futott be: a zsűri által túlhypeolt (124 pont) dal a közönségtől mindössze 11 pontot kapott
  • Németország dalát értékelte legkevesebbre a zsűri: 1 pontot adtak rá (Grúzia). A közönség "virtuális cerkája" ennél kicsit jobban fogott az adott 10 ponttal, ám az összesítésben - ahogy tavaly is - utolsóként végzett a német dal
  • Csehország dala egyedüliként 0 pontot kapott a közönségtől
  • Ausztrália toronymagasan vezetett a zsűri pontjai alapján (320 pont), a közönség mégsem fogadta bizalmába a dalt, mindössze a 4. legtöbb pontot kapta tőle (191 pont)
  • A közönségszavazást Oroszország nyerte 361 ponttal, míg a zsűritől csak 130-at kaptak. Összesítésben ez a 3. helyhez volt elég 
  • Ukrajna sem a közönség (323 pont), sem a zsűri (211 pont) listáján nem végzett az élen, mégis megnyerte a versenyt
  • A zsűri szavazatai alapján Ukrajna végzett legtöbb országnál az első helyen (11)
  • Ukrajna a magyar zsűritől nem kapott pontot, a honi közönség viszont elsőnek látta
  • A lengyel dalt utolsónak rangsorolta a magyar zsűri (24, 23, 24, 25, 18 helyezési számokkal), míg a közönség harmadiknak
  • Az osztrák dalt két zsűritagunk is csontutolsónak (25.) rangsorolta, mellé kapott egy 22. és egy 23. helyezést is. Összességében az sem segített rajta, hogy Novák Péter megajándékozta egy egészen döbbenetes 2. hellyel... Végül a magyar zsűri rangsorában 23. lett, a közönség pedig behozta ötödiknek
  • Wolf Kati a cseh dalt, Rakonczai Viktor a litván dalt, Lotfi Begi az azerbajdzsánit, Novák Péter az ausztrált, míg Frenreisz Károly a spanyol dalt hallotta a legjobbnak

Aki a pontok eloszlásában szeretne elmélyülni, az ide kattintson

A magyar szakmai zsűri pontozása itt látható!

Új hozzászólás