„A füves cigi olyan, mint egy randevú…” - Az utolsó fejezet
Képgaléria megtekintése2009.08.11. - 01:00 | Moór Ferenc - Fotók: Pajor Zoltán
A füves cigi olyan, mint egy randevú… azzal kezdődik minden, aztán a vége meg… ki tudja, talán halál. Azt hiszem, ez volt a legjobb mondat, ami elhangzott, és a legjobban összefoglalta mindazt, amit a M.A.D. Stúdió, a No Comment Média Csoport és a KDG MusicalTeam által készített kisfilm, Az utolsó fejezet sugallt számunkra.
Drogfilm, amire óriási kíváncsisággal érkeztünk, hiszen a filmelőzetes, és a sok reklám nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy nem a megszokott drogprevenciós sablonfilmhez lesz szerencsénk. A történet lényege tulajdonképpen ugyanaz, amit a sablonfilmekből éveken keresztül sulykoltak belénk általános- és középiskolában: ne drogozz, mert függő leszel, továbbá nagyon veszélyes, és nem utolsósorban bele is halhatsz. Ellenben a kivitelezés, az ötlet és a megvalósítás az, ami igazán szerethetővé és valósághűvé tette 'Az utolsó fejezetet'. Teljesen hétköznapi fiatalok, akik - tényleg - köztünk járnak nap mint nap, előttünk állnak a boltban, a tó partján, a szomszéd padon csókolgatják szerelmüket. Legalábbis az egyiket, hiszen a filmben szereplő fiatal srácnak van egy másik szerelme is: a drog. És itt kezdődnek a bonyodalmak.
A történetet nem kívánom most elmesélni - azt majd a film elmondja -, viszont az első benyomások, az érzések leolvashatóak voltak a közönség arcáról. A Savaria Filmszínház nagytermében nem sok szék maradt üresen - az a korosztály volt jelen legnagyobb arányban, akikhez a film szólt: a fiatalok.
Elbizonytalanodunk, hiszen egy kisköltségvetésű, sok támogatóval készült rövidfilmről van szó, ami akkor érne el kellő hatást, ha felválthatná az iskolák száraz, rongyosra nézett (nézetett) tematikus oktatófilmjeit. Ez el is hangzott a vetítést követő beszélgetés során mind a készítők, mind a közönség soraiban jelenlevő tanárok részéről. Megfontolandó gondolat, hiszen életszagú, és könnyű beleélni magunkat bármelyik szereplő helyzetébe. Azonban a filmbeli szövegvilág, az elhangzó dialógusok olyan mély, lebegős és egy tizenéves számára fenntartásokkal "dekódolható" gondolatokat fogalmaznak meg - olykor túlzott - prózai stílusban, hogy az egy hetedikes, nyolcadikos nebuló számára nehezen befogadható és értelmezhető. Ehhez átalakításra szorul a film, az általános iskolai szöveghasználat és szövegértés szintjére kell átszabni az alkotást.
Mindenesetre örömmel konstatáltuk, hogy egy ilyen jellegű eseményre a fiatalok kíváncsiak, ami talán jelzi azt is, hogy a film üzenetéhez hasonló véleménnyel vannak a drogokról. Ha a filmet megtekintő, cirka háromszáz fiatal csak a saját környezetében kommunikálja a film üzenetét, - lebeszél a már említett „randevúról" -, akkor a kisfilm küldetése és hozadéka máris más megvilágításba helyezi az alkotást. A fikciónak tűnő, ám annál életszagúbb mű megfelelő közegben táptalaja lehet a prevenciónak (megelőzésnek). Ez ugyanis a legfontosabb, amit ebben a kérdéskörben szem előtt kell tartania az alkotásnak: a megelőzés elsődlegességét a rehabilitáció felett.
Niki két évvel drogos barátja halála után úgy érzi, eljött az ideje, hogy belelapozzon kedvese naplójába. Ám hamar szembesülnie kell azzal a ténnyel, miszerint élete legnehezebb olvasmányát tartja a kezében. Vajon képes-e egy fiatal lány a lehetetlenre, hogy a szerelem erejével dolgozza fel a tragédiát? Vagy őt is magával rántja a csábító rossz? Mit gondol a "szörnyetegről" az, akitől a legtöbbet vette el... Főszereplő: Szibler Vivien, Fehér Renátó Rendező: Németh Márton Producer: Cseszkó Tamás Gyártásvezető: Bognár Róbert, Nagy Dániel Fényképezte: Horváth Balázs Dramaturg: Merklin Ferenc |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1892 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A filmet nézve egy sablonos alapkoncepció képkockái peregnek előttünk. Asztalra helyezett ezerszer látott közeli az injekcióról. Kezdetben csak egy kis füves cigi, aztán már a sóvárgó függés a keményebb drog oltára előtt. Hatás ellenhatás. Következmény. Emberi kapcsolatok tönkretétele. Tragédia. Láttuk már, profi és amatőr filmben egyaránt, nem egyszer. (E téma legjobban sikerült darabja szerintem a REKVIEM EGY ÁLOMÉRT!) Az alaptéma tehát mondhatni úgy: kissé lerágott csont.
Viszont maga a dramaturgia viszi előre az alkotást! Az utolsó fejezet az amire vársz, hogy mit fogalmaznak meg, mit mutatnak meg, mit akarnak elmondani a srácok. Lassan csordogálva a filmben mindenki megpróbálja valamivel enyhíteni a kínjait. Így használja ki-ki a szerelmet, a csokoládét, kábítószert, a naplóírást. Persze a fontos az, hogy mi okozza a kínokat és nem az, hogy mivel próbálják csillapítani azokat. Ezek a káros szenvedélyek mind ugyanúgy működnek. Az emberek, akik élnek ezekkel a szerekkel azt hiszik, hogy így majd sikerül betölteniük a bennük tátongó űrt. És mégsem. Szurkolsz, hogy az utolsó fejezet ne a szemedhez hozzávágott függés szörnyű képsorait tartogassa. És sikerül is elkerülni ezt, bár az előtte lévő mentős (Merklin Feri) képsorokat szintén kicsit idegennek és túl erőltetettnek tartom. Miért kell bevonni egy új szereplőt? Hogy elmondja a végső okos tanító gondolatokat?
A fiatalok a filmben megosztják egymással a legbensőbb gondolataikat is, nagyon mélyen bíznak a másikban és önmagukban is. És, hogy ez a gondolat, hogy jön át, és mennyire életszagú a történet? A párbeszédek túl költőiek, túl hihetetlenek és erőltetettek, és idegenen hatnak egy tizenéves szájából. Valahogy mintha túlzottan meríteni szerettek volna a nagy profi elődök szövegkörnyezetéből. És ez nem sikerül. Elidegenedik a szereplők stílusától. Egy amatőr filmnél az alkotó sokszor azt fogalmazza meg: hogy a szereplők játéka pénz esetén jobban hatott volna! Profi színészek stb… Ez biztos, hogy így is van, valamilyen szinten. Egy amatőr fikciós filmnél, én azt tartom, (és ha már a rendező is ezt érzi) hogy kezdetben próbáljunk csak képekkel, és hatásokkal, a szereplő szöveg nélküli szerepeltetésével, játékával bemutatni egy alapkoncepciót. Hisz a legnagyobb gond ami a filmet elviheti rossz irányban az a szereplő szájából rosszul vagy hiteltelenül elhangzott szöveg. És ez jópár helyen rosszul működik ebben a filmben is.
Képileg jól eltalált, néha hosszan kitartott képek, néha dogmaszerű kameramozgás, látványos közeliek dicsérik az operatőrt. A zene szintén nagyon passzolt a képekhez, hatásos és stílusos. Mindent összevetve egy fiatalokat megcélzó, kissé sablonos témával rendelkező, de korrekt amatőr film készült csapatmunkába, mely azért több helyen (leginkább a szöveg terén) vérzik. A következő alkotáshoz pedig további sok sikert kívánok! A lényeg, hogy szeretetből csináljátok, hisz megy ez nektek! Ez a kis írás pedig marad egy amatőr filmes véleménye a több száz néző közül.
üdv:Boros Feri
Üdv: Pók
Feri, köszi a kritikát.. mert így is lehet.. :)
Üdv: Pók
A megtekintéssel kapcsolatban hamarosan pontosat tudok mondani, de elvileg kikerül dvd re, és talán idővel a netre is.:)
A második kérdésre a hivatalos válasz, hogy a stáb tagjai nem éltek és nem is élnek drogokkal... :)
Üdv:
Pók
Sziasztok!
Marci vagyok az a bizonyos stílustalan (író) és (rendező). Azért tettem zárójelbe a két mostanában elég gyakran használt szót, mert szeretném kihangsúlyozni az amatőrt :) Nos természetesen én is elolvastam a hozzászólásokat. Lamperta első kritikáját nem nevezném kritikának sok szempontból mivel nem a mű fejlődését szolgálja a negatívumok kiemelésével, és akkor még nyilván a filmről véleményt sem tudott alkotni. Mégis úgy gondolom amit írt abban sok igazság lenne. Én is sok mindenben egyet értek vele. Abban is igaza van ( második hozzászolás ), hogy nem kell alkotnia ahhoz, hogy kritizáljon hiszen mindannyian meg tudjuk állapítani egy tojásról, hogy záp mégsem kell tojást tojnunk. Tény, hogy hitelsebb a negatív vélemény ha szakmabeliről van szó. A probléma, hogy ez nem egy nagy produkció így nem illendő hozzá hasonlítani. Nem szeretnék sem vitát sem semmilyen más agresszív hozzászólás sorozatot elindítani ezért nem is írnék erről többet. Sokáig úgy gondoltam nem is fogok reagálni hiszen nem láttam értelmét. Viszont a legútóbbi hozzászólás miatt úgy éreztem kötelességem tisztázni pár dolgot. A csapat felnőtt tagjait és engem olyan mértékben kritizálhat kedves lamperta amilyen mértékben akar. Akár jogos, akár nem, ezt nem az én dolgom eldönteni és nem is tudnám hiszen objektíven a saját munkját az ember szinte nem is képes értékelni. Viszont a szereplőinkért az amatőr "stábban" dolgozó fiataljainkért teljes mértékben kiállok és visszautasítom a durva hangvételű sértéseket. Főleg manapság nehéz találni olyan fiatalokat - 16 - 17 évesekről beszélünk - akik szabadidejükből nem keveset áldozva teljes odaadással és szerettel készítenek valamit. Valamit, amiben mindannyian tudják, tudjuk, hogy fejlődnünk kell. Ezt nem kell az orra alá dörgölni egy őszinte amatőrfilmesnek sem. Ezért amatőr. Nem értem miért kell egy -egy ilyen lelkes fiatal szeretét, önbizalmát ( ami nagy erők árán jött elő, és itt arra gondolok, hogy kamera elé merjen állni ) letörni. Elsőfilmes csapat lévén fiataloknál a legfontosabb nézőpont, hogy próbál valaki értéket közvetíteni, szeretetből, és gondosan felkészülve a saját maga módján azt előadni. Személyesen ismerek mindenkit aki a filmben szerepelt, tudom és szeretném is itt leszögezni, hogy olyan emberekről van szó akik teljes mértékben tisztában vannak a hibáikkal. Mindenki gyakorlás módján fejlődik. Talán kedves lamperta is jobb abban, amit évekig gyakorol. Mit szólna hozzá ha rögtön letorkolnák az első "szárnypróbálgatás" után. Nem mindenkiből lesz színész. Az is lehet, hogy a filmezés csak egy kis szelete volt pár alkótónknak az életében. Akinek pedig nem, az nyilván fejlődni fog. Én ezen fiatalokkal maximálisan elégedett vagyok és mindannyian büszkék lehetünk rájuk, mert ki mertek állni és lelkesen készültek valamire amik ők! Arra viszont szeretném megkérni kedves lamperta, hogy ha én nem próbálom befeketíteni és tiszteletben tartom, hogy nem ismerem magát ön se rágalmazzon minket és állítson hazugságokat. A film nem komoly pénzből készült. A film költségvetésében nyilván szerepel étel is. Kövezzen meg érte, de nem várom el a szinészeimtől és kedves szüleiktől sem, akik segítettek nekünk sok másban, hogy háromszor annyi pénzt költsenek gyorskajára vagy pizzára azért, mert egy film miatt nem tudnak otthon étkezni gyerekeik. Talán el tudja képzelni ez milyen költség lehet egy 10 fős stábnál. Ezt is, és minden mást a minimumból hoztuk ki és kérem ne hazudtoljon meg, én sem állítok önről valótlant. Remélem egyszer azért megtudja nézni olyan szeretettel ezt a filmet amilyen szeretettel azt készítették, készítettük. Akkor úgyis megérti miről beszélek. Talán - szeretném kihangsúlyozni sok gyakorlás után - tudunk majd olyan filmet készíteni amelyik megfelel az ön elvárásainak is, mert az azt jelenti, hogy olyan lehetőségeink voltak mint a nagyoknak :) A többi hozzászolást pedig szeretném megköszönni hiszen mind az épülésünkre szolgált, vagy bíztatást adott a folytatáshoz.
Németh Márton
Itt ülök a gép előtt, és ismét csak sóhajtozom.
Ahogy elolvastam a kommenteket, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne szóljak én is hozzá ehhez az egészhez.
A tegnapi napon kerestem meg Marcit, és közösen megtekintettük a filmet. Az egyik próbára is hivatalos voltam, így az elkészült alkotás szakmai részét, mind írás, mind pedig rendezés szempontjából már átbeszéltük közösen.
Aki ismer, úgy is tudja, hogy akár holnap reggelig is elemezhetném a filmet. Természetesen lehet róla jót, és rosszat is mondani bőven, de nem itt! Ez a fórum nem arról szól, hogy nyilvánosan megalázzuk a másikat.
Lamperta! Arról, hogy 'lám kinek lett igaza" kicsit vitatkozhatnánk. Gondolom neked is az fáj leginkább, hogy ahhoz képest, hogy amatőr alkotásról beszélünk, túl nagy fenék van kerítve az egésznek: mozi, interjú, plakátok, cikkek, elismerés, nézők, és a többi....
Igen, tényleg rossz érzés, meg minden, de ez akkor sem jogosít fel arra, hogy ilyen kommentet írj. Nem akarok túlzott pszichológiai elemzést folytatni a stílusodról, és a személyiségedről, de ezt akkor sem lehet így csinálni... Persze van igazság abban, amit mondasz, de meg kell találni az üzenetnek azt a kódolását, ami előre is lendíti a diskurzust.
Ami a technológiai, és anyagi részét illeti a dolognak, arra viszont sajnos nincs rálátásod. Összehasonlítás gyanánt a saját filmemet tudnám felhozni, de annak inkább nem bocsátkozom a részleteibe.
Annyit tudok mondani Neked, hogy ha az a százezer forint, vagy az xl1-es kamera, a többi tartozék, és a mozis vetítés hiányzik Neked ahhoz, hogy egy jobb filmet készíts, küldj egy forgatókönyvet, és pár nap alatt megoldunk mindent.
Ami a lényeg:
Itt vagyunk, szombathelyiek vagyunk, biztosan filmezel te is, akárcsak Feri, Marci, és mindenki más. Nagyjából tíz percre lakunk egymástól, szóval tényleg keressünk egy időpontot, szervezzünk egy találkozót, (szerintem mindenki szívesen eljönne) aztán ott szépen nyugodtan átbeszélünk mindent, megismernénk egymást, mindenki elmondja a véleményét, hogy mit csinálna másképp, tanulhattok egymástól, és lehet, hogy a jövőben még közös produktumok is születhetnek ebből kifolyólag.
Szóval tényleg keressük egymást, beszélgessünk, vitatkozzunk, segítsük egymást, de a stílusnak egy bizonyos szintjét, azért ezekben a körökben illik megütni.
Várom a válaszokat, és Boros Ferinek külön köszönöm hozzászólását. Nagyon jó rálátással, korrekten foglalta össze a filmet szakmai szemszögből.
Üdvözlettel,
Illés László
A film producereként szeretném megköszönni hozzászólásodat, mellyel elindítottad azt a lavinát, ami az általad túlfújtnak nevezett lufit már-már héliummal teli magasságokba röpítette.
Remélem azon tény, hogy a többi hozzászólásban társakra találtál, helyreállítja lelki békédet, és ezen sikerélmény tükrében életkedved újra a régi lesz.
Bocsáss meg, hogy nem sikerült csalódást okoznunk neked, mi mindent megpróbáltunk.
A stáb nevében kívánunk derűs életet, valamint sok-sok étcsokit, mely az embert olykor a legszürkébb napokon is átsegíti. :D
ui.: remélem azért a szék kényelmes volt
Tamás: Csakis Marci iránti tiszteletem miatt nem reagálok az általad leírtakra, de nem csodálnám, ha most kapnál jópár lamperta stílusú kommentet.