Egy óra életigenlés Törőcsik Marival – Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén –Törőcsik Mari című könyvének bemutatója az egyetem könyvtárában

Képgaléria megtekintése2016.06.16. - 10:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Egy óra életigenlés Törőcsik Marival – Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén –Törőcsik Mari című könyvének bemutatója az egyetem könyvtárában

A Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, a magyar színjátszás és filmművészet igazi nagyasszonya, ugyanakkor egy kedves, megnyerő és a humort sosem nélkülöző nő - Törőcsik Mariról írt könyvet Szenkovits Péter A Jóisten tenyerén címmel, mely a 87. Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg. A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának Könyvtárában tartott bemutatóra eljött maga Törőcsik Mari is, hogy személyesen mondhassa el történeteit.

A 87. Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén -Törőcsik Mari című könyve. A kötet ünnepi bemutatójára a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának Könyvtárában került sor. Az eseményen részt vett a könyv főszereplője, aki kissé megfáradtan, mégis tiszta szívvel és mosolyogva üdvözölte a közönséget: Törőcsik Mari. Rengetegen voltak kíváncsiak a színésznőre, nemcsak az ülőhelyek és a pótszékek teltek meg, az emeleti korlátnál is rengetegen álldogáltak. Amint a színésznő megszólalt, a nézők azonnal kitörő tapssal és megértő nevetéssel nyugtázták jelenlétét. Dr. Iker János, az est egyik házigazdája (a másik Barki Katalin) üdvözölte a művésznőt.

Törőcsik Mari mesélőkedve még mindig a régi, szívesen beszél magáról, az életéről. Meg is jegyezte, hogy mellette más úgysem fog szóhoz jutni. S valóban, amikor Iker János a színésznő díjainak felsorolásába kezdett, Törőcsik Mari félbeszakította, mondván, hogy annyi díja van, felesleges lenne mindet felsorolni, legyen elég annyi a felkonferálásnál, hogy Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze. „És ezt nem szerénységből, hanem nagyképűségből mondom" tette hozzá tréfásan. Ha valaki meghallja Törőcsik Mari nevét, elsősorban Fábri Zoltán filmje, az 1955-ben készült Körhinta jut eszébe, melyet az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára is jelöltek.  A Körhinta valóban mérföldkő volt a magyar filmgyártás életében, hiszen a sok sematikus film után végre megjelent egy átütő erejű történet, melyből sugárzott a szerelem. A Körhintát nemcsak a médiaguruk tartják kiváló alkotásnak, üzenete az egyszerűbb emberekhez is eljut. Iker Jánosnak arra a kérdésére, hogy nem unja-e még a Körhintát, a művésznő azt válaszolta, hogy a fiataloknak „szegényeknek" kötelező megnézniük, de ő nem unja.

A művésznő úgy véli, ma már nem vennék föl a főiskolára, mivel a felvételin rengeteg monológot kell elmondani. Az operett szakra járt, és akkoriban még tájszólásban beszélt. Gellért Endre Kossuth-díjas magyar színész, rendező, főiskolai tanár rábeszélésére megbirkózott a Csárdáskirálynővel, Kálmán Imre operettjével. Az operett világa teljesen eltért a Körhintáétól, a művésznő mégis be tudott illeszkedni mindkettőbe. Gellért Endre Törőcsik Marit intellektuális színésznőnek tartotta, és nem parasztszínésznek, amit közölt is vele, Soós Imrét viszont parasztszínésznek könyvelték el, ami mély nyomot hagyott a lelkivilágában. Törőcsik Mari hercegnek tartotta őt, amit a környezete nem vett észre. Pataki Mari és Bíró Máté sorsa a filmen kívül is beteljesedett, ugyanis ahogy a színésznő mondta „kicsit" szerelmesek lettek egymásba, azzal azonban mindvégig tisztában volt, hogy Imrét nem mentheti meg. S valóban, Soós Imre egyre rosszabb idegállapotba került. Összeházasodott az orvosnőjével, dr. Perjési Hedviggel, és ugyanaznap vetettek véget az életüknek, önkezükkel. Soós Imrével a morfium végzett, feleségével a gáz. A szomorú téma után a művésznő játékosan megjegyezte Szenkovits Péternek: „Tudja, hogy még nem olvastam a könyvét?" Törőcsik Mari ugyanis nem szereti visszanézni magát, egyedül a Körhintával tett kivételt.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e ma is nagy színművészek, Törőcsik Mari azt válaszolta, igen, ott van például Fekete Ernő, a Katona József Színház vezető színésze. A mai színészek többsége azonban elköveti azt a hibát, hogy játszik, és nem létezik. Sajnos a mai világban az médiát nem igazán érdekli a színjátszás, ezt saját maga is megtapasztalta. Amikor 70 éves kora után az év színésze lett, nem volt igazán kinek elmondania a jó hírt a sajtó képviselői közül. A Saul fiát nagyszerű alkotásnak tartja, úgy véli, Röhrig Géza igazi színész, aki létezik, és nem játszik. Nemes Jeles Lászlónak pedig ezt mondta:

„Tudom, hogy Maár Gyula lett volna az első, aki át akarja magát ölelni. Én azt mondom, nagy szerencséje van, mert ha így mennybe ment, akkor itt már nem tudják eltaposni!"

Majd a művésznő egyik kedvenc mondására terelődött szó, előszeretettel használja ugyanis a „maga nem normális" kifejezést, ám ha kell, saját magára is alkalmazza.

Szenkovits Péter könyvében 20 írás szerepel, melyet Benkő Sándor tervezett, és a fotókat is ő készítette. Az impozáns, keményfedeles kötet borítóján a színésznőt látjuk, amint gondolataiba merülve, ám a környezete iránt mégis érdeklődve ül egy padon. Az első oldalon egy Maár Gyula idézetet találunk: „Persze, hogy színház, de az életed." Az előhang címe, a Mit viszünk az útra? utalás a Szerencsés Dániel című filmre, melyben az '56-os forradalom leverése után Mariann anyjaként készül családjával az országot elhagyni. A kötetben lévő írások élvezetesek, olvasmányosak, bepillantást adnak a művésznő életébe, gondolataiba. Megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzte Jirí Menzelhez, Garas Dezsőhöz, Pilinszky Jánoshoz. A négysorosát kívülről fújja, még akkor is, ha álmából fölébresztik.

„Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."


A Kép-tárban Törőcsik Mariról és Maár Gyuláról láthatunk felvételeket, melyeket Benkő Sándor készített 1990 és 2015 között. Nagy élmény volt a művésznőt látni, a könyv pedig igazi csemege, bátran ajánljuk mindenkinek.

S végül következzen a művésznő üzenete:

„Örülni kell, hogy, hogy élünk, tudjunk szeretni, mert akkor szeretnek minket, ha mi is szeretünk."

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás