Élményekre szükségünk van, még a mai, internet uralta világban is. Hiába járhatjuk be virtuálisan az egész földet, szerezhetünk információt másodpercek alatt szinte bármiről, a személyes tapasztalatot semmi sem pótolja. Ezt az elvet vallották a Genius Savariensis Szabadegyetem Irodalmi kurzusának hallgatói is, amikor útra kerekedtek, hogy a tavaszi szemeszter zárásaként bejárják Vas megye irodalmi emlékhelyeit.

Fűzfa Balázs irodalomtörténész, az élményszerű irodalomtanítás éllovasa nemcsak a fiatalok körében arat sikert az irodalmat kézzelfoghatóvá, a hétköznapi életbe átültető módszerével, az idősebb korosztály is vevő arra, hogy meghitt viszonyba kerüljön az irodalmi alkotásokkal. Népes csoport vágott neki egy verőfényes szombat reggelen, hogy tiszteletüket tegyék a nagy elődök előtt. Berzsenyi Dániel, Dukai Takách Judit, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, mind-mind Vas megyéhez kötődnek valamilyen módon. Természetesen meg lehet „guglizni" az életrajzukat, vagy, ahogy Fűzfa Balázs nevezi, ki lehet keresni a „Google és Magoogle-ból", de pusztán életük fontosabb állomásainak leírása, illetve néhány művük elolvasása után valóban tudjuk, hogy kik ők? Megismerjük valódi küzdelmeiket, vívódásaikat, örömeiket? Valamilyen képet minden bizonnyal kapunk róluk, de hol van ez a valósághoz képest. Ahhoz, hogy ismeretünk árnyaltabb legyen, el kell mennünk Egyházashetyére, Dukára, Csöngére és Ostffyasszonyfa sem maradhat ki a sorból.

Ostffyasszonyfát egyrészt a hadifogoly temető miatt érdemes felkeresnünk, itt működött ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora 1915 és 1918 között. Fennállása alatt több százezer hadifogoly fordult meg a táborban, egyszerre 40-50 ezer ember fért el nyomorúságos körülmények között. Elsősorban orosz, olasz, szerb és román katonák éltek itt. Önellátásra rendezkedtek be, saját sertéstelepet tartottak fenn, igyekeztek a kultúrájukat is megőrizni, műsoros esteket tartottak, képzőművészeti tevékenységet folytattak, a betegségek és éhínség mégis sokakat elvitt közülük. Hat nemzet több mint tízezer katonája talált örök nyughelyet Ostffyasszonyfán. A település Petőfi Sándorról is híres, aki 1839 nyarán felejthetetlen hónapokat töltött itt rokonánál, Salkovics Péter földmérnök családjánál. A költőnek társasága is akadt, Salkovics unokaöccse, Orlay Petrics Soma, akiből később neves festőművész lett, és Salkovics Károly, a mérnök öccse is itt nyaraltak. A szerelem sem kerülte el Petőfit, végzetes lángra lobbant a 18 éves Csáfordi Tóth Róza iránt. Érzelmeit költőhöz illően versbe öntötte. A lány apja nem nézte jó szemmel, hogy egy kis senki közeledik Rózához, ezért Petőfinek mennie kellett. Petőfi a vallásgyakorlást sem hanyagolta el az Ostffyasszonyfán eltöltött hónapok alatt, Csöngére járt istentiszteletre a lutheránus templomba. Mind a mai napig látszik a bevésés, melyet a költő karcolt a padjába:

"Spes confisa deo nungam confusa recedit. - Az Istenbe vetett reménység nem szégyenít meg."

Csöngén találjuk Weöres Sándor és Károlyi Amy emlékházát. Vargáné Holler Nóra, a ház vezetője mutatta be a szabadegyetemistáknak Csöngét, illetve az emlékházat. A csapat minden településen nagyszerű fogadtatásban részesült, Egyházashetyén Zolnai Attila polgármester köszöntött minket, Dukán Molnár Zoltán polgármester. A hadifogolytáborban Dr. Bedécs Gyula, Gecse József és Szlama József kalauzoltak minket. S hogy az élvezet teljes legyen, az egyes állomásokon Fűzfa Balázs olvasott fel költeményeket, gondolatokat az adott település költőjétől. Így Egyházashetyén, ahol jelenleg Ambrus Lajos író is él Berzsenyi Dániel versei hangzottak el, majd közösen elénekeltük a Magyarokhoz című költeményt Kodály Zoltán dallamával. Egy pillanatra Sellyei Gábor belsőépítészt is sikerült meglesnünk. Dukán Dukai Takách Judit verseket mondott Fűzfa Balázs, Csöngén pedig Weöres Sándor került sorra.

Ki vagy te?

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz:
tulajdonképpen lényed ott kezdődik.
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel,
önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyú, mely szükségleteid őrzője
is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik:
negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen.
De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor
te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely
fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi
fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet
pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, "nem-én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság,
változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen:
tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.

Weöres Sándor

A tiszteletadáshoz a koszorúzás is hozzátartozik, melyből a csapat szintén kivette részét. A fiatalabb és az idősebb korosztály egyaránt jól érezte magát a tartalmas kiránduláson. Itt meg kell említenünk a kis Zsófit, akit jutalmul hozott el a nagymamája a jó bizonyítványáért. Az időjárás is a kegyeibe fogadta a túrázókat, csak Szombathely felé közeledve eredt el az eső. A hazaérkezéssel azonban nem értek véget az örömök, a labdarúgó EB Magyarország-Izland mérkőzése várt ránk, ami 1-1-re végződött. Így aztán valóban jó napot zárhattak a Genius Savariensis Szabadegyetem hallgatói.