Az ezerarcú cselmester színre lép - Scapin furfangjai a Karneválszínházban

Képgaléria megtekintése2009.08.20. - 02:00 | Egyed Betti - Fotók: Büki László

Az ezerarcú cselmester színre lép - Scapin furfangjai a Karneválszínházban

Ne restelljünk nevetni a Karneválszínház idei darabján, igaz nincs is menekvés a helyzetkomikum szülte hahota-áradat ellen - rekeszizmok nem maradnak megdolgozatlanul Scapin furfangjai láttán. A közönség imádni fogja a könnyen emészthető, fergeteges darabot, mely könnyedsége ellenére is kiváló színészi játékkal párosul. A Karneválszínház premierjén jártunk!

A jellemek sokszínűsége szüli a komikumot, a színészi játék emel egy egyszerű, „már az elején tudom, hogy mi lesz a vége" típusú darabot fergeteges komédiává. Egyetlen helyzet sem marad kiaknázatlanul, minden szituáció pellengérre állított. A közönség néhány perc után dől a nevetéstől, a színészek pedig tovább fokozzák a bonyodalmak szülte komikumot. Tíz színész olyat alakít, amit nem csak Karnevál idején lehet, de ilyenkor időszerű... A szabadban, a lemenő nap árnyékában lehetünk tanúi annak, mi lesz kilencszer két jellemből, ha van egy intrikus, egy furfangos szolga, akinek minimum 18 arca, karaktere van, aki egyik pillanatról a másikra képes teljesen új ruhába bújni. S teszi mindezt lazán, közérthetően, nagyszerűen, az utcáról betévedt ember nyelvén. Hogy mindenki nevethessen, hisz leginkább erről szól a Karnevál.


Fekete Ernő Scapin figurájában megmutatta színészi sokoldalúságát, ugyanolyan tökéletesen azonosult az „alázatos szolga" szerepével, mint a bosszúálló botverővel, vagy a „halálán" lévő, megbánó emberrel. Az egyébként hű szolgából, Szilveszterből (Szabó Tibor) is bohócot csinál, a nagyérdemű legnagyobb örömére. Szabó Tibor mind Octave (Kálmánchelyi Zoltán) alattvalójaként, mind gyilkos bátyként is maradandót alkotott. Elég volt csak az arcát figyelni, elég volt elkapni a darab alatti „ezer grimaszából" csak egyet ahhoz, hogy a közönség arca is a legszebb „grimaszt" formázza: mosolyogjon! A szerelmes ifjak szemében Scapin az erős, a furfangos, míg az állhatatos és pénzsóvár apák szemében ő a haszontalan semmirekellő, a törvény megszegője. De szükség van Scapin-ekre, szükség van arra, hogy valaki egyensúlyt teremtsen két generáció között, hisz önmagától egyik sem képes rá. Az idősödő apák (Argante szerepében Hollósi Frigyes, Géronte-ban Bezerédi Zoltán) mindenben csak a pénzt látják, számukra a szerelem egyenlő a haszonnal. A fiatalok pedig messze nem érhetnek apjuk nyomdokaikba. Octave, Argante csetlő-botló fia, esetlenségével nem képes másra, mint jelenetről jelenetre megismételni saját hibáit - inkább beleesik a szökőkútba, minthogy egyenesen az apja elé álljon. Leander (Orosz Róbert) szintén tesze-fosza, esze ágában sincs saját erőből megoldani problémáját, ehelyett orvoslását ő is Scapin-re bízza.


És Scapin jön... Karnevált rendez... „Csikágót"... Az egyébként szóhasználatában, s megjelenésében ellentmondást nem tűrő Argante-t „megtöri", míg a másik „lányos apa", Géronte - fia elvesztésétől félve - is búsásan fizet a szálakat összekuszáló furfangmesternek. Mindez azonban nem történt volna meg, ha nem lennének a nők. Bár keveset vannak a színen, mégis ők az események mozgatórugói, Scapin furfangjainak okai. Géronte lánya, akit Octavehoz akarnak adni, Jácint (Bálint Éva), a hüppögő hisztérikából bájos kisasszonnyá lett „már-feleség", és Zerbinette (Botos Éva), a külsőleg cigánylány, egyébként úri szülők gyermeke, aki végül mégis Leander mellett maradhat.

Mert a sors így akarta? Mert Scapin így akarta? Netán mindkettő? A Karneválszínház további előadásain kiderül...

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás