Génekbe kódolva - Jár nekünk az „öt karika”

2016.08.16. - 15:00 | Antal Ádám - Fotó: 24.hu

Génekbe kódolva - Jár nekünk az „öt karika”

Sportszergyártók fogcsikorgatva dédelgetik kedvenceiket, és ma már a lőtéri kutya se lenne kíváncsi 100 méter síkfutásra Usain Bolt, vagy úszásra Michael Phelps nélkül. Sztárok kellenek, hősök, legyőzhetetlen sportolók.

Amikor az első modernnek mondott újkori olimpián Athénban Szokoly Alajos a harmadik helyen ért célba százméteres síkfutásban, aligha sejthette, hogy bő százhúsz esztendő elteltével egyetlen honfitársunk sem szagol döntőhöz ebben a számban. Azt meg pláne, hogy európai sem. De egészen biztosak lehetünk abban, hogy Papp László is kérdőn nézne a mostani kubai, brazil vagy üzbég amatőr bokszolókra keresve saját honfitársait. Hiába. Erdei Zsolt - akkor csalódást keltő - bronzérme óta igazából kívülről sem nyalogatjuk a mézes csuprot. Nemhogy aranyat, de még érmet sem szereztünk Sydney után, és hát tizenhat év, az bizony tizenhat év. Persze lehetne említeni a tornát, a cselgáncsot, az asztaliteniszt, a labdarúgást vagy éppenséggel a kézilabdát. Mind- mind egykori sikersportágak, ma már reális aranyesély nélkül. 

Tudjuk, fejlődött a világ és fejlődött a sport is. 2016-ban már dőreség lenne egy karlegyintéssel elintézni egy mongol cselgáncsozót vagy éppenséggel egy tunéziai vívót. Kiélezett a sport és mindenhol nemzeti dicsőségnek tekintenek egy olimpiai érmet. Túlmutat ez már a sporton... ez már gazdaság, politika, nemzeti érdek.

Gyakran olyan módszerek árán, amelyek már az átlagembernek sok esetben talán érthetetlenek, talán értelmezhetetlenek is. Dominál a pénz, a marketing, az eladhatóság. Sportszergyártók fogcsikorgatva dédelgetik kedvenceiket, és ma már a lőtéri kutya se lenne kíváncsi 100 méter síkfutásra Usain Bolt, vagy úszásra Michael Phelps nélkül. Sztárok kellenek, hősök, legyőzhetetlen sportolók. Mert bizony egy Usain Bolt nem veszíthet olimpiai döntőt, legyen bármi is az ára. Igaz, jelenlegi formájában nem is tudna. Ember nincs, aki megverje.

Ebben a mezőnyben kell helytállni a magyar sportnak, és ebben a sportvilágban kell eredményeket hozni. Kell- e említeni az örökké mantrázott - olyan szépen is csengő - mondatot, minthogy Magyarország az érmeket tekintve a népességarányhoz viszonyítva igencsak előkelő helyen áll (harmadik a svédek és a finnek után). Kell-e említeni, hogy a gazdasági potenciált figyelembe véve milyen szépen is néz ki az az éremtábla, vagy, hogy minden egyes olimpián jócskán megelőzzük a hozzánk hasonló adottságokkal rendelkező nemzeteket. Mindig fel-felbukkan egy Vajda Attila, egy Risztov Éva, egy Szász Emese, és persze úszóink, vívóink, pólósaink, birkózóink. A magyar élsport mindig képes és tud is villantani, ami ilyen „szerényebb" gazdasági adottságokkal karöltve is egyedi a világon.

Van még egy dolog, ami egyedi azonban. A kiemelkedő eredményeket elérő országok közül jobbára mi vagyunk az egyetlenek, akik eddig nem lehettek házigazdái egy ilyen eseménynek. Hogy rentábilisan meg tudnánk-e szervezni? Jó kérdés. Hogy érdemes lenne-e gazdaságilag belevágni? Jó kérdés. Hogy szükségünk van-e mindenáron rá? Jó kérdés. Hogy megérdemelnénk-e? Nem kérdés. Sosem volt az.

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Zsugabubus 2016.08.16. - 19:38
Ezzel azt akarod mondani hogy mindenki doppingol,csak szegény magyarok nem? Meg hogy rendezzünk olimpiát,mert egyszerűen megérdemeljük a sportolóink miatt?? Ilyen semmitmondó cikket...
Szarkaállomány 2016.08.16. - 23:10
Hol van itt szó doppingról, Zsuga? Értő olvasás. Megvan? Akkor a másik kérdésedre is választ kapsz a cikkből. Ha továbbra is leárnyékolva érzed magad szellemileg, nyugodtan kérdezz. Sokkal kisebb szégyen, mint ilyen állapotban baromságokat beszélni magabiztosan.