Javorniczky Nóra 1972 óta dolgozik az animációs szakmában. Húsz évig a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt, itt tanulta ki a szakmát és többek között részt vett Sajdik Ferenc Pom Pom, A nagy ho-ho-ho-horgász és Pumukli-sorozatának animálásában, de közreműködött a Hugó, a víziló, a Ludas Matyi és a Csodaszarvas egész estés mozifilmek elkészítésében is. Később az gyermekkönyv-illusztráció felé fordult.

- Hogyan fogadta Sajdik Ferenc az ötletet, hogy a Hát (m)ilyenek a....-könyvsorozatból filmek készüljenek? 

- Nagyon örült. Büszke vagyok rá, hogy ilyen kvalitású művésszel dolgozhattam együtt, akinek fiatal korától kezdve ennyire kiforrott, saját, összetéveszthetetlen stílusa van. 82 évesen is örökifjú, aki örömmel készítette el a látvány- és figuraterveket, hogy hűek lehessünk az eredeti, könyves hangulathoz, ugyanakkor pedig szabad kezet adott az animálásban, mert mint mondta, ő karikaturista, nem rajzfilmes, utóbbihoz nem ért. Elismerésre méltó ez a szakmai alázat, és az is, hogy milyen jó kedéllyel éli meg a mindennapokat. A munka során mi is a legmesszemenőbbekig törekedtünk arra, hogy érvényesülhessen az ő művészi kifejezésmódja. A rendezői koncepció legfontosabb pontja az az alázat volt, ahogy a forgatókönyv megvalósításához nyúltunk.  

- Ki a narrátor, és milyen zenei megoldásokkal éltek? 

- Bencze Ilona lett a narrátorunk, talán érdekes, hogy onnan jött az ötlet, hogy szerepelt a Macskák musicalben. Neki nagyon szép, kifejező orgánuma van, ami nagyban hozzájárult, hogy élővé varázsolja a figurát. A filmhez készült egy betétdal, amit Jávorka Ádám írt Csákovics Lajos szövegére, és ami keretbe foglal majd minden Hát (m)ilyenek a...-epizódot. A zörejeket rendhagyó módon kezeltük, nincsenek klasszikus effektek, hanem minden hanghatást egy brácsa segítségével illusztrálunk, ami szerintem különlegessé, egyedivé teszi a filmet.  

- Milyen nehézségekkel jár, ha egy már meglevő stílust kell adaptálni, ahhoz képest, amikor a tiszta fehér lapról indulhat egy animációs film terve? 

- Nem okozott különösebb nehézséget, én a folyamatban magamat mint animációs rendezőt szakmai közreműködőnek tartom, akinek az a dolga, hogy figurahűen keltse életre a Sajdik Ferenc által papírra vetett lényeket. Volt már benne korábban tapasztalatom, hiszen részt vettem a Pom Pom és A nagy ho-ho-ho-horgász sorozatokban is, amelyek szintén sajdikos figurákon alapulnak.  

- Miért éppen a macskás könyvet választotta megfilmesítésre a sorozatból?

- A macska a népszerűbb háziállatok egyike, én magam is állatszerető vagyok. Szerencsére a könyvsorozat minden darabja képernyőre kerül, tehát a nézőknek nem kell majd nélkülözniük egyik szereplőt sem a történetek közül. A cím maga is kétértelmű, ha akarom, a macska pozitívumait mutatja meg (tehát, hogy „milyenek"), és ha akarom, a negatívumait („ilyenek"). Én magam inkább kutyás vagyok, de ettől függetlenül nagyon élveztem, hogy ezzel az anyaggal dolgozhattam.

- Milyen célcsoportnak szánja a filmet?

- Ahogy mondani szokás, 3-99 éves kor között mindenkinek. Minden korosztálynak szórakozást nyújt, gyerekeknek, felnőtteknek, macskaimádóknak, macskautálóknak egyaránt. Megmutattuk a kész filmet Sajdik Ferencnek is, aki dicsérte a végeredményt, majd később telefonon ismét felhívott, hogy tényleg nem udvariasságból mondta, valóban tetszett neki, amit látott - és ez nagyon jólesett tőle.

Az alkotóról dióhéjban

Javorniczky Nóra 1972 óta dolgozik az animációs szakmában. Húsz évig a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt, itt tanulta ki a szakmát és többek között részt vett Sajdik Ferenc Pom Pom, A nagy ho-ho-ho-horgász és Pumukli-sorozatának animálásában, de közreműködött a Hugó, a víziló, a Ludas Matyi és a Csodaszarvas egész estés mozifilmek elkészítésében is. Később az gyermekkönyv-illusztráció felé fordult, és a hagyományos mesekönyvek mellett az Alexandra kiadó gondozásában Morvay Zsófi Vízparti barátság című könyvéből egy óvodapedagógiai célú DVD-kiadvány készítésében is szerepet vállalt.