Csontbrigádtól Radnótiig – a Művészetek utcája és a Zsidó Udvar a karneválon

Képgaléria megtekintése2016.08.27. - 15:00 | Rozán Eszter, Szabó Bence Paszkál

Csontbrigádtól Radnótiig – a Művészetek utcája és a Zsidó Udvar a karneválon

Slam poetry, költészet és a reklámok, Szemtől szembe kiállítás, Radnóti és Rejtő Jenő is helyet kaptak a Savaria Karneválon. Igazi művészi élményben részesült, aki augusztus 26-án ellátogatott a Művészetek utcájába és a Zsidó Udvarba.

HIRDETÉS

A Művészetek utcája - ahogy a neve is utal rá - a művészeteké. Akik tegnap délután itt jártak, igencsak szórakoztató, és egyszerre elgondolkodtató "versmondást" hallhattak. A Savaria Slam Poetry csapata bebizonyította, hogy a költészet a 21. században is él, csak meg kell találni a hozzávezető utat. Mi sem lehet ennél alkalmasabb, mint a slam poetry, ahol a színpadi megjelenítés is fontos szerepet kap.

A szombathelyi egyetemen nemrég végzett hallgatókból álló csapat a 12 legszebb magyar verset írta át modernizált slam poetry-vé. Szövegeik ezúttal is pörgősek, tartalmasak voltak, néhol a humor volt a főszereplő, majd hirtelen ha nem is melankolikus, de mindenképp merengésre érdemes verseket hallottunk. A nem túl nagy, ám annál lelkesebb hallgatóság élvezettel figyelte a költeményeket, még az egyre jobban tűző nap sem jelentett akadályt. Jó volt egy kicsit kivonulni a karneváli nyüzsgésből egy kis szellemi uzsonnára, amivel aztán jól lakva folytathattuk a napot. 


Fűzfa Balázs „Gondoltam fenét" címmel a költészet és a reklámok világának kapcsolatáról beszélt. A költészet és a hétköznapi élet szorosan átfedik egymást. Egy igazi irodalmár például milyen választ vár gyermekétől arra a kérdésre, hogy kislányom, éhes vagy? A válasz: „harmadnapja nem eszem". Vagy mit kell mondani arra a kérdésre, hogy milyen az idő? „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja." Fűzfa Balázs humorral és remek példákkal teleszőtt előadása közelebb vitte a közönségét a költészet világához, és rádöbbentett arra, az irodalom nem is áll olyan messze tőlünk: az egymás közötti megértésben alapvető fontosságú.

A Zsidó Udvarban is az irodalomé volt a főszerep. Emlék és varázslat - Hommage á Radnóti Miklós címmel Kelemen Zoltán és Varga Richárd irodalmi műsorát hallhatta a közönség. Radnóti örök és megunhatatlan, versei ma is aktuálisak, a zsigereinkhez szólnak, megzenésítve pedig egyszerre több szinten jutnak el hozzánk. Teltház fogadta a műsort, a Kelemen Zoltán-Varga Richárd és Radnóti rajongók otthonra találtak a Zsidó Udvarban a kellemes délutáni napfényben.

S ha már Zsidó Udvar, nem felejtkezhetünk el a holokausztról sem. Kelbert Krisztina történész a "Szemtől szemben - Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből" című nagysikerű állandó kiállításon tartott tárlatvezetést a Szombathelyi Zsidó Hitközség kiállítótermében. Az élvezetes előadás során megismerkedhettünk a zsidóság szombathelyi történetével, a letelepedésükkel, beilleszkedésükkel, majd meghurcoltatásukkal. A kiállítás célja az egyéni sorsok bemutatása, kilépés az arctalan tömegből, hogyha meghalljuk a zsidóság vagy holokauszt szót, ne egy masszára gondoljunk, hanem meglássuk az egyéni arcokat. Az elhurcoltak ugyanolyan emberek voltak, mint te meg én, izgultak, hogy átmennek-e a vizsgán, nyaraltak a Balatonon, vagy éppen nászútra mentek Velencébe, aztán kész, egyik napról a másikra mindennek vége lett. Közel 1000 fénykép mutatja be a 400-nál is több emberi sorsot. Az, hogy ilyen szép számban fennmaradtak emlékek abból az időszakból a Knebel-fotóknak köszönhető, az ő műhelyükben lévő üvegnegatívok és a hozzá tartozó megrendelő iratok segítettek a múlt felkutatásában.

Borbáth Péter és Csepregi János beszélgetése a Kelbert Krisztina által megkezdett téma folytatása volt. Borbáth és Csepregi egy olyan projekt tapasztalatairól számoltak be, ahol középiskolás fiatalokkal dolgozták fel az identitásvesztés témáját Rejtő Jenő: Csontbrigád című művén keresztül. Rejtő munkaszolgálatos zsidóként halt meg a fronton. 1938-ban a Csontbrigád című légiós regényében félelmetes pontossággal, ábrázolta, hogyan foszthatja meg személyiségétől és identitásától a hatalom a neki kiszolgáltatottakat. Borbáth Péter elmondta, a Csontbrigádot nem irodalmi szempontok alapján vizsgálták a gyerekekkel, az is részt vehetett a foglalkozásokon, aki nem olvasta; hanem azt járták körül, hogyan változik a személyiség, amikor olyan szélsőséges körülmények közé kerül valaki, hogy elfelejti, ki volt előtte. A 20-as 30-as években a légiós regények divatosak voltak, meglehetősen egyforma kaptafára jártak, a helyszín a sivatag, ahol a szereplők izgalmas kalandokon esnek át, bunyóznak, és persze helyet kap a romantika is. A gyerekeknek azt is el kellett magyarázniuk, hogy a légió a valóságban nem ilyen, az igazi légiós élet a kegyetlenségről, a gyilkolásról szól. A Csontbrigád a könyörtelen oldalt mutatja be, embereket különítenek el a társadalomból és tesznek Szudánba a Pokoltetőre.

Csepregi János hozzátette, a légiós regények a 20-as, 30-as években egyfajta menekülést is jelentettek a gazdasági válság elől. Afrikáról egyfajta sztereotip képet mutattak be, a sivatag csupán díszletként szolgált. A légiós élet legnagyobb paradoxonja, hogy a gyilkosság, ami a társadalomban bűn, a légióban kötelezővé válik. Már önmagában ez meghasonláshoz vezethet. A Csontbrigád valójában a haláltáborok folyamatát mutatja be.

Borbáth Péter úgy tapasztalja, nem könnyű a gyerekeket a holokauszttal megismertetni úgy, hogy nincs saját élményük. A regény ebben segít, bár nem foglalkozik konkrétan náci koncentrációs táborral. A Pokoltetőn nem tudják, miért kerültek oda (csak a regény végén derül ki), csak az biztos, hogy ott vannak, megfosztva az identitásuktól. Addig élték az életüket a társadalmi szabályoknak megfelelően, és akkor hirtelen bekerültek egy olyan szituációba, ahol minden addigi érvényét vesztette. A gyerekekkel eljátszották, hogy mi történne akkor, ha egy lakatlan szigetre sodródnának. Milyen törvényeket hoznának, milyen szankciókkal büntetnék a szabályszegőket. Akkor is homokba ásnák a banántolvajt, ha az a saját testvérük lenne? Mi történne velük, ha két év után hazatérnek? Hogyan fogadják őket otthon? Ez a feladat már a koncentrációs táborokból való hazatérés problémáját dolgozza fel. A gyerekek lelkesen vettek részt a programban, a szervezőknek a túljelentkezéssel kellett megküzdeniük.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás