Nagyító alatt a Hali - Meddig juthatnak idén a zöld-fehérek?

2016.09.18. - 14:30 | Antal Ádám - Fotó: Teknős Miklós /Nemzeti Sport/

Nagyító alatt a Hali - Meddig juthatnak idén a zöld-fehérek?

Szombat este a Haladás némi meglepetésre átlépett a listavezető Vasason, ezzel továbbra is ragad a bajnokaspiránsokra, és mindössze két pont választja el az éllovas angyalföldiektől. Nincs betonbiztos garancia semmire, ugyanakkor a szombathelyi együttes idei teljesítménye albérletben is kimondottan kellemes.

Az általában Z-terv megvalósuláshoz szokott drukkernek mostanság szabad és lehet is reménykedni, mert a csapat eddig képességeihez mérten jól sáfárkodik erejével. A valós mérőszámot természetesen majd a tavaszi szezon dereka tárja elénk, de ilyen szalonképes start után egy kicsit lehet játszani a gondolattal: hol fog partot érni a szombathelyiek katamaránja?

Nemzetközi kupaszereplés

A Haladás számára az elmúlt években az üvegplafont mindig a középmezőny elején történő szereplés jelentette. A feljutást követő bravúrbronzot leszámítva nem sikerült dobogóra állni az amúgy stabil gazdasági háttérrel rendelkező szombathelyieknek. Az előző idényben a Hali az ötödik helyen ért célba, bosszantó három ponttal elmaradva a bronzéremtől, 2013/1014-ben pedig a hatodik helyre futott be a gárda. Ezt megelőzően is leginkább a középmezőnyben szerepelt. Ha csak a szorosan vett gazdasági muszklikat nézzük, akkor a szombathelyieknek idén sem járna ki az első-harmadik hely valamelyike. A Ferencváros, a Videoton és a Debrecen költségvetése nagyjából a sztratoszféra a többi honi egylethez képest, de nincs miért pironkodnia a Honvédnak, a Vasasnak vagy az MTK-nak sem.

A stabil szurkolóhaddal és hazai szinten ideális mennyiségű zöldhasúval rendelkező Diósgyőr is pályázhatna papíron a felső középmezőnybe. Reálisan nézve tehát inkább bravúr, semmint elvárás a nemzetközi szereplés, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy néhány egyesületnél a szakmai munka még nem állt össze és a külföldi erőfitogtatás okozta kettős terhelés eléggé bordán csapott egynémely potenciális bajnokaspiránst. Csipetnyi malíciával megjegyezhetnénk, hogy ezt a szezon felére ha sikerül kiheverni, akkor tavasszal már más képet fog mutatni a tabella. Papíron legalábbis. Szintén a Haladás ellen szólhat, hogy bármennyire is komfortos a soproni albérlet, jóval kevésbé van „oroszlánbarlang" jellege, mint Rohonci úti társának. Némiképp faramuci tehát a szombathelyiek hazai pályán vívott mérkőzéseiről beszélni ebben a szezonban. Ami az egyesület malmára hajthatja a vizet, az szemlátomást szervezett játéka, illetve az a fajta adok-kapok kakaskodás, ami azt eredményezi, hogy idehaza bárki megverhet bárkit és vica versa. Néhány mérkőzéstől eltekintve hagyományosan vett papírforma eredmények igen ritkán vannak a sportfogadók nagy örömére (bánatára).

Középmezőny

Noha kedvenc zöld-fehéreink a Ferencvároson és a Székesfehérváron kívül eddig kis túlzással mindenkit gerincre vágtak idén, ha győzelmek gólarányát nézzük, nem feltétlenül kell többet látnunk a dologban, mint ami a valós helyzet. A szakma nagyjából a középső dzsungelbe várja a Haladást, igaz vannak olyan hangok is, amelyek szerint a Szombathely valahol a felső középmezőny egyik legfontosabb várományosa lehet. Ha minden a terveknek megfelelően alakul és sikerül az idegenbeli mérkőzéseken jól szerepelni, valamint a hazaiakat kibrusztolja Mészöly Géza csapata, akkor ebben a szezonban is jöhet az elvárt eredmény: a középmezőny. A Haladásnak egyébként is elemi érdeke, hogy hamarosan átadandó impozáns létesítményében az eddiginél jócskán több néző tegye tiszteletét. Ehhez pedig minimum egy masszív, de jó focival házaló középcsapatra lenne szükség.

Menekülés a kiesés ellen

Nagy valutákban nem érdemes fogadni Halmosi Péterék idei vesszőfutására, hiszen a bajnokság meglehetősen jól kezdődött a Haladás számára. Így szeptember végéhez közeledve nem túl valószínű, hogy idén kiesési gondokkal kellene küzdeniük. Ami viszont problémát jelenthet, hogy a nagyobb riválisokhoz képest a keret nem elég mély, és egy makacs sérüléshullám, eltiltások, az alapkezdők kiesésével pótolhatatlan űrt hagyhat a csapatban. A csapágyasra hajtott tizenkét gárdás első osztályban természetesen bármi megeshet, elég két-három elbazilikázott mérkőzés, és máris az alsóházban találhatjuk magunkat.

A jelenleg kutyaszorítóba került Diósgyőr-Paks- MTK hármas is sokkal frissebb játékra képes a jelenleginél, és hát lássuk be, nem háztömbkörüli bajnokságból került fel a Gyirmót és a Mezőkövesd sem. Beszédes, hogy a második és a sereghajtó között mindösszesen tíz pont van, ami alsóhangon három sikeres mérkőzést jelent. A Haladás végső helyét tehát sok tényező befolyásolhatja, de egy valami egészen biztosnak tűnik: ha a masszív taktikai fegyelemre sikerül egy most még hiányzó látványos, bátor játékot építeni, akkor már nyert valamit az egyesület. A szurkolók szimpátiáját egészen biztosan. 

Új hozzászólás