Városi csörte a női kézilabdában - Tovább menetelne a Szombathelyi KKA

2016.09.23. - 00:30 | Antal Ádám - Fotók: Sulics Bogi

Városi csörte a női kézilabdában - Tovább menetelne a Szombathelyi KKA

Egy jottányit szürreális, hogy két szombathelyi együttes vívja a hét rangadóját az NB/1 B-s női kézilabda bajnokságban. Az, hogy ez éppenséggel így alakult egy másik kávéház, tény viszont, hogy fontos mérkőzésre kerül sor a hétvége folyamán. A Kozma Szerszám- Szombathelyi KKA eddig makulátlan renoméval éllovas és testvérharc ide, barátság oda tovább duzzasztaná hibátlan mérlegét. Nincs előre lefutott mérkőzés, ezért a hétvégi összecsapást mindkét oldalon komoly sakkozás előzi meg. A kezdetekről, az esélyekről, a jövőbeli tervekről adott helyzetjelentést Antal Ádám kollégánknak az együttes rutinos irányítója, Mórocz Alexandra és a villámléptű szélső, Szecsődi Vivien.

Egy meglehetősen küzdelmes mérkőzésen léptetek át a hétközi kupafordulóban a Pázmánd együttesén, azt megelőzően pedig idegenben sikerült elgáncsolni a titkos favorit NEKA csapatát. Ennyire szerencsés a csillagok állása?

Szecsődi V. : Igen, azt hiszem igazán remek formának örvendünk. Összeállt a játékunk és együtt van a csapat. Persze tisztában vagyunk vele, hogy ez még csak a szezon eleje, a pillanatnyi lendület azonban bizakodásra ad okot.

Kevesen tudják, hogy ezer szállal kötődtök a városhoz.  Emlékeztek még mikor léptetek be ebbe a mókuskerékbe, hogyan indult ez az egész sikertörténet?

Szecsődi V. :  Nekem úgymond jó régen kezdődött. Második osztályban kezdtem, egy ismerősöm hívott el.  Egyébként is érdekelt mindig a sport így adta magát: megmérettetem magam. A nagymamám is kézilabdázott és első blikkre vonzó volt, hogy egy csapatsportról és labdajátékról van szó.  Nem kérdés,  szerelem volt első látásra

Mórocz A.:  A véletlen hozta, egy gyerekkori barátnőm csábított el. Elkísértem egy kézilabda mérkőzésre és valami elindult bennem. Nem sokkal később egy edzésre is ellátogattam, aztán jött a következő és a következő. Nagyon korán éreztem: ez valami, ami igazán vonzó számomra. Hamar kiderült, hogy van affinitásom hozzá és szívesen látogattam az edzéseket. Ma már tudom utólag, jó döntés volt.


Mikor dől el, hogy valaki melyik poszton játszik?

Szecsődi V.: Egészen fiatalon lehet tudni. Mivel én balkezes vagyok, más választásom nem volt. Nem is lehetek más, mint szélső. (nevet)

Szóval akkor kényszer szülte?

Szecsődi V.:  Természetesen nem. Az évek során kiderült, hogy ott tudok leginkább a csapat hasznára lenni.  Belenőttem ebbe a pozícióba, fokozaton fejlődött a védekezésem és az előre játékom. A pályán igazán itt érzem otthon magam, itt tudom kamatoztatni a tehetségemet.

Sokak szerint egy jó irányító képes fazonírozni egy gárdát. Igaz ez?

Mórocz A. : Igen, nagy a felelőssége egy irányítónak.  Ha jó formában van képes karaktert, lendületet kölcsönözni egy csapatnak.  Azt gondolom egy kiélezett mérkőzésen a csapatjáték mellett egy irányító jelentheti a különbséget.  Nekem egyébként a zavaróvédekezés ízlik igazán.  Az elmúlt időszakban leginkább ez volt a feladatom.  Kell hozzá egy kis finesz és rafinéria, no meg persze az állandó edzésmunka és kitartás. Anélkül nem lehet

A csapat gerincét helyi játékosok adják. Régóta játszatok együtt?

Szecsődi V. : Igen,  sokan itt nevelkedtünk az utánpótlásban.  A 95/96-os korosztályban együtt játszottunk a Magyar Bajnokságban.  Az egy igazán emlékezetes időszak volt. Az ott kialakult csapatszellem, az a pozitív légkör a mai napig elkísér minket.

Mórocz A. :  
Remek időszak volt, számtalan emlékkel.  A sportban és a civil életben is összerázódtunk.  Mai szemmel nézve innen erednek a szoros barátságok. A pályán eltöltött időszak igazi csapattá formált minket.

A mai kézilabda már hihetetlenül felgyorsult, nem pusztán csak a férfiaknál, hanem a női mezőnyben is. Érzitek ezt saját bőrötökön is?

Mórocz A. :  Igen, mindenképpen.  Főleg ebben az osztályban, egészen más a tempó és a játék dinamikája.  Tavaly kényszerű okokból egy osztállyal lejjebb viaskodtuk, igaz az edzőnk és a csapat vezetősége figyelt arra, hogy megfelelő terhelést kapjunk.  Az NB/1  pedig már más tészta.  Itt minden mérkőzés komoly kihívás.  Nincsen előre lejátszott összecsapás, nincs papírforma. Egyébként gyorsul a játék,  ezt egyértelműen érezzük.

Tőletek mindenki a feljutást várja.  Jelent ez bármiféle nyomást?

Szecsődi V. :  Egyértelműek a célkitűzéseink, de nem gondolkodunk túlzottan előre. Mérkőzésről mérkőzésre haladunk, mindig soron következő ellenfélre koncentrálunk. Így van ez a Haladás esetében is.

Mórocz A. :  Ebben a mezőnyben nem szabad lebecsülni senkit sem.  Tisztában vagyunk vele, hogy jöhetnek hullámvölgyek és akkor is meg kell őrizni a csapat karakterét.  Bár most kifejezetten jól megy a játék és ami még fontosabb: élvezzük is.

Mórocz Alexandra reménykedik, hogy a hétvégén győztesként hagyják el a pályát

Még kimondani is furcsa, azzal a Haladással ütköztök meg, amelynek a színeit egykor képviseltétek és számos korábbi csapattársatok kézilabdázik ott.  Milyen érzésekkel léptek majd pályára?

Szecsődi V. : Igen, egy kicsit furcsa lesz. Viszont ilyen a sport és a mérkőzésen nincs barátság. Természetesen nyerni szeretnénk és a Haladás is győzelmi reményekkel lép majd pályára.  Akkor és ott csak a pályán nyújtott teljesítmény fog számítani. Mindent megteszünk a siker érdekében!

Mórocz A. : Nyerni szeretnénk, ez nem is kérdés.  A hétén komoly edzésmunkát végeztünk, bizakodva várjuk az összecsapást.

Hogyan készültök egy mérkőzésre? Van valami különleges rituálétok, babonátok a mérkőzés előtt?

Mórocz A. : Nekem sok van. Van egy szerencsekarkötőm, amit mindig megpuszilok. Mérkőzések előtt keresztet is szoktam vetni.  Van még egy furcsa szokásom egyébként...

Mi lenne az?

Mórocz A. :  Mindig különös gondot fordítok a térdem bemelegítésére. Volt egy sérülésem és azután óvatos vagyok. Néha ez csak felesleges hűhónak tűnik, de már hozzászoktam.  Nevezhetjük egyfajta rituálénak is.

Egyébként ha valaki egyszer komolyan lesérül, nincs benne félsz, hogy bizonyos mozdulatokat nem akar vagy nem mer később bevállalni?

Szecsődi V.: Két komoly sérülésem is volt, de azt gondolom ma már nem hátráltat a játékban. Át kell zökkeni. Eleinte persze óvatos az ember és körültekintően végzi a bemelegítést is, de egy idő után már nem foglalkozom vele. Lekopogom, sikerült kihevernem.

Szecsődi Vivien góljaira és jó formájára továbbra is szüksége van a csapatnak

A hétközi kupameccsen hét góllal terhelted meg az ellenfél hálóját. Ennyire jó formában vagy?

Szecsődi V.: Igen, jól megy a játék. Számomra azonban mindig a csapat az első.  A csapat teljesítménye a fontos, én csak próbálok a lehető legtöbbet hozzátenni.

Milyen a csapatszellem, mennyire tudnak érvényesülni az egyéni karakterek?

Mórocz A. : Jó a csapatszellem, érezzük egymást a pályán. A kéziben ez a legfontosabb.

Szecsődi V.: Igen, nem panaszkodhatunk. Mindenki beleteszi azt, ami szükséges. A csapatért játszunk valamennyien, persze kellenek az egyéni villanások. Segítjük egymást, toleráljuk a másik hibáit. Ha kell biztatjuk egymást.

Mivel lennétek elégedettek a szezonban?

Szecsődi V.: Szeretnénk az élbolyban végezni, titkon a feljutásban is reménykedünk

Mórocz A. : Minden mérkőzésen győzni akarunk, a hosszútávon pedig a feljutás a kitűzött cél. Éhesek vagyunk a sikerre!

Keveset kell aludni és egymásnak feszül a két szombathelyi gárda. A hétvégi rangadóra szombaton 18 órakor kerül sor az Egyetemi csarnokban. A Szombathelyi KKA számára csak a győzelem az elfogadható, mert fél szemmel már a közvetlen riválisokra koncentrálnak.  A régóta dédelgetett álom idén valóra válhat, jóllehet messze még a vége. Át kell menni a tű fokán. Nem egyszer, nem kétszer. Eztán szinte mindig. 

Új hozzászólás