Az utolsó meleg napok egyikén kerestük fel a 96. évében járó festőművészt a Szombathely belvárosában lévő otthonában. A művész és felesége, Gyöngyi kedvesen fogadtak. Mindenütt festmények, tájképek, portrék egy élet munkái. A szellemi frissességét bámulatosan megőrző festőművész szívesen mesélt magáról, elveiről, ars poétikájáról.

A múlt század 20-as éveiben születni kiváltság, ugyanakkor küzdelmekkel teli életutat is jelent. Csonka Ernő 1921. április 9-én született. Édesapja Csonka István a Városházán díszhajdúként szolgált. A művészet iránti érdeklődése korán megnyilvánult, már kisgyermekként is örömmel rajzolt.

Tanulmányait a Püspöki iskolában kezdte. Mosolyogva emlékszik vissza arra a történetre, amely a mai napig megmaradt a múltból. A gyerekek házi feladatot kaptak rajzból, ő egy festőpalettát rajzolt, ami remekül sikerült, olyannyira, hogy a tanító nem hitte el, hogy ő festette. Munkáját leértékelte, ahelyett, hogy megbizonyosodott volna oly módon, hogy előtte újra megfesteti.

Érettségi után jelentkezett a Premontrei Rendbe 

Az elemi iskola után a Szombathelyi Szent Norbert Premontrei Rendi Gimnázium diákjaként folytatta tanulmányait. Csonka Ernő rendkívül büszke arra, hogy a premontrei gimnáziumban tanulhatott, ahol az oktatás magas színvonalon folyt, jól képzett szerzetes-tanárok foglalkoztak a diákokkal. Radnai Rezső rajztanárára mind a mai napig szeretettel gondol - aki szívvel lélekkel támogatta ifjú tanítványát.

Radnai Rezsőnek rengeteget köszönhetek, ő küldte el az egyik munkámat a Szombathelyen megrendezett országos tehetségkutató versenyre 1934-ben, ahol első díjat nyertem. Az iskola színvonalát talán jelzi, hogy egy osztályban 72-en kezdtünk az évfolyamon, és 52-en végeztük el - mondta Csonka Ernő.

Szegény családból származom, de a szüleim mindent elkövettek, hogy segítsék a tanulmányaimat. Rajztanár szerettem volna lenni és úgy gondoltam, ehhez a premontrei renden keresztül vezet az út. Akkor még nem tudtam, hogy az éneket, tornát és rajzot civil tanárok tanítják. Nehéz döntés volt, hogy elhagyom a rendet, de vállaltam. Az a fegyelem, amire a rend tanított, kihatott az egész életemre.

Az embernek viselnie kell a sorsát. A rendben eltöltött idő elég volt arra, hogy bebizonyítsa: a szerzetes élethez meghívatás is szükséges. A rendben elsajátítottam az önfegyelmet, megnyugvást találtam és olyan ismereteket, amit máshol nem - folytatta az emlékezést.

A természet csodálója, aki megjárta a hadifogolytábor poklát is

Kettő és fél évig 1945. április 1. - 1947. június 29-ig volt hadifogolytáborban. Itt is hasznát vette rajztudásának: portrékat rajzolt megmaradt fotók hátlapjára, feliratokat készített az 1946-os Szovjetunióbeli helyhatósági választásokhoz, papír híján fehérre festett kátránypapírt használt a szalagfelirat alapjául.

Festészetéről szólva elmondta, hogy realista festő, a természet csodálója, azt festi, meg ami érzelmeket kelt benne.

Egy-egy táj, a gyönyörű színpompájával rendkívüli módon képes megragadni. A Balaton például az ezer arcával folyton rabul ejt. Arra törekszem, hogy a hangulatot adjam vissza. Ezt a hatást másoknak is szeretném megmutatni. Az igazi alkotás létrehoz valami újat. A kép akkor jó, ha közöl valamit. Minden egyes alkotás az alkotó névjegye, belülről jövő folyamat végeredményeként születik meg a mű - fejtette ki a művész.

Ha kint vagyok a természetben és megragad egy látvány, ha nálam vannak a szükséges eszközök, azonnal elkezdem a festést. Ha másnap megyek vissza, az már nem ugyan az a lehetőség, mert megváltoznak a fényviszonyok, a körülmények és a hangulat sem az előző már. A természet csodálatos inspiráló erő, mindig kínálja a lehetőséget. Nincs például szebb a vasvári Szentkúthoz vezető fasornál, az maga egy katedrális.

A tájképeken kívül festettem szakrális képeket és portrékat is. Amikor az első feleségemet, Mártát elveszítettem, a hitben kerestem és találtam vigaszt. Szakrális témáimban megnyugvást találtam, segített megérteni a megfoghatatlant. Sok képemet elajándékoztam templomoknak, a Premontrei Gimnáziumnak, a Máltai Szeretetszolgálatnak, és más intézményeknek. Körülbelül 50-60 portrét készítettem. Most már nem dolgozok rendszeresen, bár még szeretnék ecsetet fogni, de az már nem mindig fogad szót. A festő azonban szerintem ugyanúgy, mint a pap, vagy az orvos, élete végéig festő marad. Ha nem a kezével, akkor a szemével, szívével fest. - folytatta a múltidézést Csonka Ernő.

Mindent megkapott az élettől 

Egy bizonyos kor után az ember számot vet az életével, azzal, amit elért. Csonka Ernő vallja: mindent megkapott az élettől, amit csak lehetett.

Három szerető igazi társat, Gyöngyi, a mostani feleségem is szerető hű támaszom. Kaptam társadalmi elismerést, sok kiállításom volt, kitüntetéseket kaptam, de mindenekelőtt szeretetet. A szeretet a legfontosabb, nélküle nem lehet teljes életet élni. A természetet még most is nagyon szeretem, csak sajnos egészségi állapotom nem teszi lehetővé, hogy kimozduljak hazulról. Az ország és a világ történései még érdekelnek, rendszeresen követem a híreket - zárta a beszélgetést a festőművész.

Nehézségekkel, ugyanakkor örömökkel teli életet vallhat magának Csonka Ernő. A kitartása és a küzdeni akarása, sohasem hagyta el. A művészet nem csupán az önkifejezésben segítette, hanem kapcsolatként szolgál a földi és égi dolgok, embertársai és saját maga között, mind a mai napig.

Kívánunk neki jó egészséget és azt, hogy a későbbi generációk is megértsék és élvezzék a művészetet.

Csonka Ernő élete:

Születési hely: Szombathely
Születési idő: 1921. április 9.

Szülei:  

Csonka István polgármesteri személyi díszhajdú
Tóth Mária htb., kalapkészítő

Nős, felesége: Magyarósi Irén Gyöngyi 

Iskolái:

Püspöki Általános Iskola
Rákóczi F. u. Általános Iskola
1931-39 Szombathelyi Szent Norbert Premontrei Rendi Gimnázium.
1964 Marxista Egyetem filozófia-esztétika szak, Bp.

Katonaság:

1940-47 sorkatonai szolgálat.
1944-47 front, szovjet hadifogság.

Foglalkozás:

1949-51 Nagyszálló Nemzeti Vállalat.
1951-69 Kelet-európai Biztosító. Földműves Szövetkezet
1969-81 Moziüzemi Vállalat Szombathely, Centrum Áruház

Kiállítások:

1948-óta, szerepel kollektív és egyéni kiállításokon
1934-ben Országos Tehetségkutató kiállítás I. díj
1962: megyei pályázat II. díj és Alkotói Szabadság díja.
1995: Tavaszi Szalon közönség díj; Mécs László plakett.

2000: Vas megye Önkormányzata Szolgálatáért Kulturális tagozata díja
2002: Vas megye Közgyűlése Elnökének Gróf Batthány Lajos emlékérme
2004: Szombathely Megyei Jogú Város Kulturális Bizottságának Életmű díja.
2011: Vas megye Közgyűlése Elnökének emlékplakettje
2013: augusztus 20. alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Állami kitüntetés.

Társadalmi tagság:

1993 óta a Jeruzsálemi Szuverén Templomos Lovagrend Magyarországi Priorátusának Commendatora,
a Premontrei Diákszövetség, Rumi Rajki Műpártoló Kör, Művészet és Barátai Kulturális Egyesület tagja.