Igencsak népes közönség gyűlt össze szerda este a Berzsenyi könyvtár 4. emeletén, hogy végre megtudhassa, mi is az a Rambo-vers? Fűzfa Balázs kijelentett, hogy lényegében olyanról beszél, amit ő sem tud igazán definiálni. Elmondása szerint csak úgy kitalálódott a név, az előadások, műsorok alkalmával valahogy befurakodott a programsorba. Maga a jelző nyilván feltételezi az asszociációt a Sylvester Stallone által megformált Rambo-karakterre, ugyanis ez volt az első, a tökéletes prototípus, ami alapján megteremtődött a műfaj.

A stílus három réteget foglal magába: egyrészt alapul vesz egy klasszikus magyar verset, amelyet felmond egy ismert versmondó - példaként megemlítve a legnagyobbak közül Gáti Oszkárt, Jordán Tamást vagy Latinovits Zoltánt -, amit aztán egy híres hollywoodi mozi alá vágnak szinkronhangként. Ennek a többrétegűségnek az oka azzal magyarázható, hogy a mai fiatalok számára sokkal vonzóbb, ha egy dolog nem egy, hanem több jelentést is hordoz magában. A jelentésrétegekkel való játék szó szerint jelenthet játékot a fiatalnak, ami megvillantja a határtalan kreativitást, tehát ezeknek az alkotásoknak egyáltalán nem kell mély, filozófiai gondolatokat tartalmaznia.

Ahogy a videókon láthattuk, elég egy kivillanó fogsor, egy kézmozdulat, és máris megteremtődött a hollywoodi színész reflexiója a versre. A videók megtekintésekor látható volt, hogy a műfajon belül különböző alkategóriák alakultak ki. Ilyen például a bemelegítésként megtekintett Facebook-vers, amelyet a tanár úr egykori tanítványa, Takács Bence készített Arany János Zách Klára balladája alapján. A műfaj kiforratlansága miatt tehát nincsenek kialakult szabályok, így férhet jól meg a Facebook, a mozifilm és a saját rendezésű képsorok verssel történő összekapcsolása. Az alkategóriákra visszatérve, Fűzfa Balázs a készülési módok alapján különbözteti meg a videókat. Lehetséges, hogy adott egy Gáti Oszkár vagy egy Jordán Tamás-féle versszavalat, amit - akár a kép késleltetésével pontosabban illesztve - rávágnak az adott színész szájmozgására. Erre a nekünk legjobban tetsző példa a Jordán Tamás által szavalt Tiszta szívvel című, talán leghíresebb József Attila vers, amit Al Pacino egyik őrjöngő, vehemens karakterére szinkronizáltak a diákok. A másik lehetőség, hogy a videó készítői maguk mondják fel a szöveget, hogy az minél jobban passzoljon tempóban, ritmusban a színész szájmozgásához. A főtípusokon kívül szinte végtelen a lehetőséget száma! Lehet saját, irodalmi vonatkozású szinkronszöveget írni ismert filmekhez, vagy fel lehet dolgozni költők életútjának egy-egy jelentősebb szegmensét mozgókép formájában.

A videókat nem részletezzük szövegesen, hiszen aki ott volt, az tudja, mennyi jelentősége van egy vershez éppen passzoló gesztusnak vagy mimikának. Aki lemaradt, az sem maradt ki teljesen, mivel a videómegosztó oldalakon több Rambo-vers is megtekinthető. Tanár úr szerint nem lehet megsaccolni, hogy milyen jövő áll a fiatal műfaj előtt, de ha kifut egy időn belül, akkor is kellemes emlékként fogja archiválni egy mappába, és kíváncsian veszi őket elő öt vagy akár tíz év elteltével is.

Egy biztos: a Rambo-versek új perspektívát nyitottak meg a posztmodern irodalomban, és ez is jó válasz lehet a bevezetőben feltett kérdésre, miszerint mit is kezdjünk az irodalommal? Hiszen egyáltalán nem butaság addig, amíg ennyi ember érdeklődik egy irodalmi előadás iránt, vagy ameddig születnek Rambo-versek.