Ötcsillagos zene a Mariott Hotel báltermében - Rendhagyó Bartók-estet tartott a Mini

2016.10.12. - 20:00 | Gróf István - Fotók: Tóth 'Diza' Dénes

Ötcsillagos zene a Mariott Hotel báltermében - Rendhagyó Bartók-estet tartott a Mini

"Ha Bartók ma élne, biztosan progresszív rockot hallgatna" - Bartók on Rock-Mini Acoustic World címmel rockkal fűszerezett Bartók-feldolgozásokat adott elő négy hegedűművésszel kiegészülve Török Ádám és Papp Gyula október 9-én. Az egyedülálló előadás apropója a Bartók Év volt.

Papp Gyula és Török Ádám 1971 óta ápolja Bartók világát, és már gyermekkorukban felfigyeltek a géniusz magyar zenész csodálatos műveire, a Kárpát-medence és a magyarság gyönyörű népzenéjére. De nemcsak ezek a darabok szólaltak meg az október 9-i koncerten. Az 1969-ben alakult Mini együttes a legsikeresebb, progresszív rockot játszó korszakából, a 1971-73 közötti aranyéveiből állította össze a koncertanyagát, és legsikeresebb felállásával, a Török Ádám- Papp Gyula- Nagy István és a Németh Tamást most váltó Tóth Dénes összetételben lépett fel a nem éppen rockkoncerteknek helyet adó, ötcsillagos szálló elegáns báltermében. A „Bartók on Rock- Mini Acoustic World" elnevezést viselő zenei projekt megalkotásának apropóját pedig Bartók Béla születésének 135. évfordulója, valamint a halálát követő 70 év elteltével a szerzői jogok elévülése adta.

A széles báltermet majdnem betöltöttük, mikor Török Ádám a mikrofonhoz lépett, és felkonferálta azt, amit már említettem: a prog- rock legfényesebb korszakából, a nagy Syrius méltó kortársától, az akkori Mini dalaiból játszanak le egy csokorral, és persze a Bartók-átdolgozásokból. A középen álló zenekarvezetőtől jobbra ült Nagy István, a basszgitáros, mögötte a zenésztársainál jóval fiatalabb beugró dobos, Tóth Dénes, és a széles színpad jobb oldalán pedig Papp Gyula billentyűs. A stage bal oldalán 4 csinos leányból álló vonósnégyes foglalt helyet, akik erre az alkalomra álltak össze a nagyhírű rockbandával, élükön a győri Kézdy Luca jazz hegedűssel. A beharangozott, a produkciót segítő két női vokalistát azonban hiába vártuk.

Nagy Pista jól ismert 6/8- os basszus felvezetésével a Kereszteslovag visszatér a városba címmel két korai, '73-as dalból összegyúrt számmal kezdtek. A stúdió-minőségben eljátszott dalokban - Ádám izgalmas fuvola- és Gyuszkó igényes zongora rögtönzéséivel felforrósítva-, különösen a kompozíció második részében nagyon jól hangzott az eddig nem megszokott cselló- brácsa duó kíséret, borúsabbá, balladisztikussá téve a hangulatot. Ennek fokozására egyébként a zenekar mögötti kivetítőn bejátszott fotók, klipek segítettek sokat, akár összefüggtek a dalok tartalmával, akár hangulati aláfestést adtak nekik.

A műsort a Sirályok az éjféli napon című összeállítással folytatták. A szürrealisztikus, ködös-borongós hangulatú első rész a maga dallam-, hangszín-, és ritmusváltásaival hazai progresszív dalirodalom egyik legerősebb opusza. Kategóriájában talán Mick Abrahams Blodwin Pig zenekarának San Francisco Skethes c. négytételes szvitjéhez lehetne hasonlítani. A kevésbé ismert második, dzsesszesebb részben aztán Papp Gyuszi is - rögtönzései során- megmutatta, milyen volt az az igazi, régi és megunhatatlan Hammond-hangzás. Az Este a székelyeknél 1973-1993-2013 c. kompozícióban már nem kellett a vaskalapos Bartók- örökösöknek megváltoztatni, - mint ezelőtt-, a darab címét Éjféli találkozás Béla bácsival-ra, hiszen 70 év után szabadon felhasználhatók már a zeneszerzők szerzeményei. A zenekarvezető kijelentése, miszerint ha Bartók ma élne, biztosan progresszív rockot hallgatna, talán nem is olyan elrugaszkodott képzelődés. A fő dallamot minden alkalommal másként variáló fuvolaszóló, a gyors részekben pattogó zongoraakkordok, és a billentyűs visszafogott, precíz szabadvariációi, a vonósok, különösen a szólószerepet vállaló és azt kiválóan megoldó Kézdy Luca hegedűs rögtönzései bizonyossá tették: ugyan a zenészek alázattal nyúltak az örökséghez, maradandó alkotást produkáltak ebből.

A sokszor több mint 10 perces zenedarabok sorában a viszonylag kései, 2013-as születésű Emlékút a balladafolyón című, aktualizált Török-szerzemény volt, amely egy emlékezés az elhunyt zenészkollegákra, akik „már mind, mind fent játszanak az égi klubban a csillagok között", beleszőve már Somló Tamást és Laux Józsefet is közéjük. A kivetítőn pedig sorra jelentek meg azok, akiket megénekelt a melegszívű zenész. A Bartók-életmű újabb átdolgozott műve, a Rondók következtek ezután. A valóban nehezen feldolgozandó és reprodukálható darabok előadása nemcsak ezért volt különleges. Az átdolgozás során egyrészt a fuvolaszólamok voltak a meghatározók, amelyekkel Török bácsi - ahogyan a zenész magát tréfásan, önironikusan nevezi - ragyogóan megbirkózott, és természetesen a zongora, melyet a művet átdolgozó-áthangszerelő, immár a közeli Sopronban megtelepedő Papp Gyula szólaltatott meg a bartóki hangzásvilágot rögtönzéseibe beépítve.

A nóvum és az eredeti műhöz való hasonulás a vonósnégyes feladata volt, amelyet ők ezúttal is kitűnően oldottak meg. Telitalálat volt a fotó- és klipháttér a falon. Bartók fiatalkori (még egy serdülőkori fürdőnadrágos fotó is előkerült) és időskori archív képein kívül Miro színes reprói, a Mini zenekar egykori és kései fotói, valamint modern fotómontázsok egészítették ki vizuális élményekkel a zenei élvezetet. A Bartók- varázslat után ismét két korai remekmű, a Haloványkék gondolat és a Ne félj! egyvelegét adták elő, szintén izgalmas hangszereléssel. A meglepetést - ismervén Ádi és Gyuszi zenei képességeit és várható teljesítményét - ezúttal is Luca szolgáltatta: az egykor John Mayallal is együtt muzsikáló Jerry Goodman hegedűs jazzes-bluesos, ördögi technikáját elevenítette fel a majd' extázissá fokozódó virtuóz hegedű-improvizációjával.

Az ős- Mini nem túl hosszúra tervezett műsorát legnépszerűbb dalával, az estén érdekes módon már elhangzott Vissza a városba c. balladával  fejezte be, ezúttal nem két és fél perces változatban, hanem Kézdy, Török és Papp kiváló hangszerszólói, rögtönzései jóvoltából jóval hosszabban. Anakronisztikusnak tűnő megállapítás az, amit Török bácsi az (rock)irodalomban először és utoljára leírt, miszerint nem vidéken élni jó, hanem „vissza a városba, mert ott meleg van, nyugalom és fény". Lehet benne igazság...                                                                                             

Az Art Anzix Színház szervezésében megvalósuló produkció az idei ősz egyik legnagyobb rockzenei durranása volt. Örülök, hogy részese lehettem ennek a páratlan élménynek még akkor is, ha a helyszín és talán a kelleténél is több sznob miatt a megszokottnál kissé sterilebb volt a hangulat. Talán Török bácsinak is nehezére eshetett úgy visszafognia magát - persze csak a konferálás terén-, ahogyan azt ezen az estén tette. Mindenesetre nagyon várjuk az elhangzott anyagból lementett és elkészülő lemezt.

Új hozzászólás