"Ott sem voltam, de mégsem tudom elfeledni" - 23. Sitkei Rockfesztivál
Képgaléria megtekintése2009.09.01. - 00:30 | Büki László, Kiss Csaba - Fotók: Makrai Tamás, Tóth Zoltán
Különösebb sajtóvisszhang nélkül csengett le a 23. Sitkei Rockfesztivál. Az egyébként gyorsreagálású (megyei) online média szinte teljes mértékben kivonta magát az esemény alól, az országos csúcsmédiumok pedig egy "bagolyfüttyös" őszi estén talán majd műsorra tűzik a Hercseg-hegyen történteket... Mi kibicikliztünk, meg vissza, ennél többet viszont nem mertünk megrizikózni...
"Én ott sem voltam, én
Ott sem voltam, én
Ott sem voltam, de
Mégse tudom elfeledni."
(Kispál és a Borz: Kapcsolj le mindent)
A rockkedvelő nethuszárok hiába gúgliznak bőszen, kiéhezve az idei sitkei események virtuális behammolására, csak nagy fityiszt kapnak találatként - legalábbis az eseményről íródott épkézláb, elfogulatlan beszámolók tekintetében. Ráadásul mi is csalódást kell okozzunk nekik: írásunk sem fogja növelni a történéseket hűen lekövető beszámolók sorát.
Alulról építkező kulturális portálunk főszerkesztője s egyben belsőégésű motorja - bitekbe nem kívánatos előzmények után - elküldte 22 éves kollégáját egy szintén alulról építkezve induló, mára patinássá váló rockzenei csúcseseményre, a Sitkei Rockfesztiválra.
Fuss, Forrest! - mondta neki az utolsó pillanatban, 29-én délután a "mufti", de ő inkább bicajjal ment, mert túl azon, hogy ő is alulról építkezik (a pincénél tartanak...), még környezettudatos is. Így hát "Forrest" bringára pattant, és elindult Sitkére azzal a nyereg alá gyűrt bizonytalansági tényezővel, amit úgy hívnak: sajtóbelépő. A váltó nélküli drótszamár suhant a Sárvár-Sitke aszfaltcsíkon, krómacél láncvédőjét megpettyezte a szemerkélő eső, s a lelkes kerekes-zsurnaliszta a fékkel doszt megáldott "vaskarikára" szinte menetet tekerve ért be a sitkei terepre.
Épp az Ismerős Arcok ismerős dalai, nemzeti érzületet felkorbácsoló himnuszai hasítottak a légbe, midőn hősünk küldetése céljaként a tettek mezejére, - stílszerűen a Hercseg hegyére - lépett. Első útja a passzér', második a Faß-ér' (mit Beer) vezetett. Az 5-ös oktánszámú -alkoholtartalmú - üzemanyaggal puttonyában rögvest ügybuzgalom lett úrrá rajta: csípőből lencsevégre kapta a koncertvég felé közeledő Arcokat - a "palánkon" kívülről. Ugyanis épp a királyi TV stábja kamerázta a nemzeti öntudatot nem a "csiga-biga gyere ki" című gyermekdallal előcsalogató csapatot, így a fotósárok olyan maradt részünkről, mint a hamvas szűzleány. Érintetlen. A zene ennek ellenére elsőrangú volt, s az ezer fő körüli közönség hálásan kagylózta le a nem túláradó magyarságérzetet közvetítő zenekar opuszait.
Megszokhattuk már, hogy a késő délutánt a Kormorán népzenével átitatott nemzeti rockja zárja. Az etnorock prominens képviselőjének zenei szárnycsapásait szimbolikusan lekövették a magyar és árpádsávos zászlók - lengtek bőszen, fújták szelek. A nézőtér pillanatok alatt megtelt, s a rajongókat a 'Farkasok éneke' című számmal öszötönözte táncra Koltay Gergely csapata. Megható pillanat és nemes figyelmesség volt a nemrég elhunyt Cseh Tamásra egy dallal emlékezni. A Kormorán koncertjére a nézőszám megközelítette a 2000-et, mely folyamatosan nőtt a fesztivál előrehaladtával és a húzónevek közeledtével.
Ez utóbbit azonban már nem volt módunkban megvárni, mert az eleredő eső nyeregbe s apparátja elrakására kényszerítette fotósunkat, aki a sitkei dombokat végül sikeresen abszolválva zuhant be egy más stílusú eseményre, Hindi Fatima koncertjére.
Azt pedig, hogy az online médiumok miért maradtak el, nem kívánjuk bogozni - legyen annyi elég, hogy a mi mosolyunk sem őszinte az eseményt illetően. Jövőre talán másként lesz, a szervezőknek sok sikert és korrekt kommunikációt kívánunk! Addig is búcsúzóul "meglengetünk" egy idevágó Kormorán-idézetet:
"..markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó!"
Hogy mégis tőmondatokban képet tudjunk adni a további történésekről, abban Kiss Csaba, a lathatatlansarvar.hu újságírója segédkezett. Gondolatainak sava-borsát dekódolva közreadjuk:
Demjén Rózsi "rehabilitációs koncertje" sajnos az énekes túláradó "önfeledtsége" miatt elmaradt... Pontosabban elkezdődött, de a zenész szekere idő előtt megrekedt a kátyúban. Ez utóbbi akadék összetevőjéből nem állt módunkban pipettával mintát venni, mindenesetre súlyponti kérdésekben is erős bizonytalanság áradt a színpadról, így okkal feltételezzük az ominózus akadék savas kémhatását. Semmi gond, három a magyar igazság, és ehhez van is még egy dobása!
Miután Rózsi lement a színpadról, az addig "bűnbaknak" kikiáltott keverő hirtelen megjavult, Pohl Misiék kezdtek el felpakolni. A Lord a tőlük megszokott minőségben nyomta le a műsort Sitkén, köszönet érte! Sokadik éve jönnek el ide emberek a kedvükért, és sokadik éve nem okoznak csalódást nekik. Ahogy az Edda, és a Balázs Fecó vezette Fecó Band - vagy inkább Korál - is remek volt, s végül hírnevéhez méltóan zárt a közel 6000 rockrajongót megmozdító fesztivál.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Az úgy volt - hogy az elején kezdjem -, hogy a karnevál utáni első napon - tehát hétfőn -, reggel rossz szokásomhoz híven, kezembe vettem a megyei napilapunk aznapi számát, és mint mindig bekezdtem a hátoldallal. A nép hangjának számító sms rovatban a városháza előtti színpad hangosítását gusztustalanul és átlátszóan szapuló valamelyik konkurencia által beküldött pár mondatos sorra leltem, másnap dettó. Mivel kimondottan felháborít, hogy bárki bármit névtelenül beírhat és azt mindenféle utánajárás illetve mérlegelés nélkül leadják, lehet az bármely rágalom is akár. Jó persze lehet érvelni azzal, hogy a kommentek is névtelenek, csakhogy azokat azért lehet moderálni ugye, míg a beküldött sms-ket senki nem szűri, vagy ha igen akkor elég sajátos eszközzel teszi mindezt.
Rá egy hétre, tehát tegnap pedig a sitkei koncert kapcsán az sms-k vélhető tulajdonosairól esik szó, fent nevezett kápolnás “jótékonyságon” történt technikai balhé ügyében. Isten nem ver bottal. Történt ugyanis, hogy Demjén “művész” úr, állítólagos monitorkeverő meghibásodásra hivatkozva zenekarával együtt levonult a színpadról. Mint sokan tudják, ez ő nála nem ritkán fordul elő, sőt sűrűn. A legutóbbi Sitkei fellépésén betegsére hivatkozva nem tudott teljesíteni, mely betegséget minden alkoholt fogyasztó embertársunk is átéli amennyiben elveti a súlykot épp. Mivel nem voltam ott, és a hírek sem egyértelműek, nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy tényleg nem a monitorkeverő vett ki magának önkényesen egy rendkívüli vacsoraszünetet, ezért maradnék ennél a verziónál. Ha bárki ma magyarországon egy jótékonysági eseményen másfél-milláért zenél – ami vélhetően a hivatalos fesztiválgázsija -, és ráadásul ugyanott előtte már saját hibájából elmaradt a fellépése, kötelessége bármely körülmények közt is kárpótolni ezért a belépőt vásárló közönséget. Mivel ezt nem tette, csak megerősítette bennem, és sok más emberben azt, hogy egy hiteltelen, már rég nem a színpadra való valaki. Az pedig, hogy a szervezők mégis kifizették azt bizonyítja, hogy ez a kápolna ügy már mindenről szól csak magáról az épületről nem. Milyen jogon hirdetik jótékonyságinak, ha mindenki milliós gázsikat akaszt, mert biztos, hogy senki sem enged egy petákot sem ezek közül a megélhetési zenekarok közül. Természetesen mindenkinek, tehát a kápolnáért alakult egyesületnek is szíve joga, hogy mit és hogyan szervez, mint ahogy a közönségnek is, hogy hova megy el és miért is fizet. Biztos vannak olyanok akik nem csak a fellépő zenekarok miatt, hanem a magasztos eszme támogatásaként is elmennek erre a fesztiválra, pedig aztán ha valaki akkor az egyház nem nagyon szorul támogatásra, hisz ők a legrégebbi és leggazdagabb cég a földön. A bibliában olvastam anno, hogy Isten nem kőházakban és templomokban lakozik, hanem mindenben ott van, a magam módján én ezt hiszem is. Nekik a bukszájukban lakik, és a bankszámlájukon, tetszelegnek a jótékonyság tükrében, miközben ugyanolyan galád dolgod cselekszenek, mint a tízmilliós végkielégítést felvevő köztisztviselők. Röhej egyszerűen, az meg plane, hogy a sajtópasszért könyörgő médiamunkatársaktól megkérdik, hogy ugyan már a médiumuk nem bírja el azt a kétszer kétezerötöt egy jótékonysági cél érdekében. Mindezt úgy, hogy az összes médiumot meghívták sajtótájékoztatóra, ahova mindenki el is ment, beharangozta az eseményt frankón, de oda már ne menjen, nehogy olyat lásson vagy írjon amivel a kis finom kápolnás lelkükbe gázolhat.
Lehet csak én és még páran furcsáljuk ezeket a dolgokat, és a világ rendje ilyen, vagy effelé tart, nagyon elszomorító, hogy a nagy többség elfogad mindent, amit eléjük tesznek, és hogy a rákosista névtelen besúgdosás a divat, az irigység meg a melldöngetés a semmire. Jó lenne ha végre nevén neveznénk a dolgokat, és ezt a rendezvényt egy sima üzleti alapú vállalkozásnak tekintenék, mert az.
A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy ez csak az én személyes véleményem, nem szól konkrétan személyesen senki ellen, hanem csak egy pillanatnyi felindulásból elkövetett komment, amelyet lehet simán moderálni. Mindennap lehetne egy ilyet összeütnöm az életünk bármely szegmenséről, mert ez itt:
2009 Abszurdisztán Hazárd megye.
Majd elfelejtettem: RIP CSEH TAMÁS, legyen neki könnyű a föld!