"Éreztem a lőpor szagát!" - Benkő Sándor I. világháborús fotótárlata a Váci iskolában
Képgaléria megtekintése2016.11.14. - 18:30 | Büki László 'Harlequin'
2012-ben és 2014-ben a doberdói fennsík temetőiben és egykori csataterén készítette első világháborús, megrázó, ám líraiságában a hősök emlékére, az értelmetlen vérontásra fókuszáló fotósorozatát Benkő Sándor fotóriporter. November 14-én A Nagy háború emlékhelyei Olaszországban és Szlovéniában címmel a Váci iskola aulájában megnyílt fotótárlatán köszöntőt mondott Németh Gábor iskolaigazgató. A képanyagot Kozma Gábor közíró méltatta, közreműködött Nagy Júlia (ének).
HIRDETÉS
Mohával benőtt, nemzeti színű szalaggal ékített sírkövek, golyó- és gránát szaggatta harci sisakok, sebesültek ellátásra és percnyi pihenőre hegyoldalba fúrt kavernák - mind-mind a háború borzalmainak és értelmetlenségének mementói. Ezek köszönnek vissza a Váci Mihály iskola auláját megtöltő tárlókról, és velük együtt a kérdés: MIÉRT?
"Amikor ott voltunk ezeken a világháborús helyszíneken, szinte fotózni se tudtam, csak futkoztam össze-vissza. Rengeteget olvastam az első világháború katonai veszteségeiről és csatáiról, így többek közt a doberdói ütközetről is. Teljesen a hatása alá kerültem, szinte belehelyeztem magam az akkori történésekbe! Még a lőpor szagát is éreztem!!" - árulta el a tárlatnyitót követően Benkő Sándor.
Ez a lelki- és alkotói állapot még jobban megérthető, ha tudjuk: a doberdói csata az első világháború egyik legvéresebb csatája volt, melyet 1916 augusztusában vívott meg az olasz haderő az osztrák-magyar hadsereg főként magyar és szlovén nemzetiségű egységével.
"Amikor Sándorral kocsiba ültünk és elmentünk erre a vidékre, nem gondoltuk, hogy olyan megrázó élményekben lesz részünk, ami egyrészt a magyarságunkat is erősíti, másrészt a háború szörnyűségét is felmutatja." - vezette fel tárlatnyitó gondolatait Kozma Gábor.
"Ezeken a képeken ott van minden, ami a 19-20. század történelemben fontos volt. A sírkő, amelyet belepett a moha, de egy olyan hőst takar, aki a háborúban az életét adta a hazájáért, vagy itt van egy kavernaszerűség, ami 100-150 méter hosszú, és beépítették a hegybe, kifúrták a hegyet és az egyik oldalon a sebesülteket látták el, a másikon pedig a csatába induló harcosokat, akik innen indultak, és védték az állásaikat fent a hegyben. Nagyon sok mindent fotózott Sanyi, olyan dolgokat is, amik líraiak talán. Vannak fotók, amiken lehet látni az életet, ahogy előtör a kopár kövekből, és ahogy azt is sugallja: az élet azért mindig utat talál magának, és minden szörnyűség fölé kerekedik. Mégis az élet a domináns, bármilyen szörnyű is volt a világ." - zárta gondolatait Kozma Gábor.
Kozma Gábor és Benkő Sándor kétszer is bejárta ezt az utat. Vannak drámaibb és véresebb fotók is, de kétségkívül az emlékezés lírai oldalát mutatja meg most ez a tárlat, amin keresztül érződik az a 100 éves üzenet, hogy a hazához hűnek kell lenni, a hazáért tenni kell!
Benkő Sándor 25 éves korában kezdett fotózni. A megyei napilapnál, a Vas Népénél kezdte pályafutását 30 évvel ezelőtt. Utána kis kitérővel megalapította barátaival a 89-90-es években az első független hetilapot, a Tér-Képet, ahol fotóriporter majd képszerkesztő volt. 1991-től ismét visszatért a Vas Népéhez, ahol nem csak fotóriporterkedett, hanem rovatvezető is lett. 2013-tól a Szombathelyi Médiaközpont munkatársa. A sajtófotó pályázaton 2003-ban nagydíjat nyert az Utolsó nap a tűzősoron című képriportjával. Volt munkahelyén, a Vas Népénél kétszer kapott nívódíjat.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás