Létező Nem létező – Godot Workshop track by track a könyvtárban

Képgaléria megtekintése2016.11.17. - 02:15 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Létező Nem létező – Godot Workshop track by track a könyvtárban

Száll a madár ágról ágra, Nem létező számról számra. Boros Ferenc ismét górcső alá vette Varga Richárd gondolatait, költeményeit és dalait, aki ezúttal nem szólóban, hanem legújabb zenekari formációjával, a Godot Workshop-pal érkezett november 16-án a Berzsenyi Dániel Könyvtárba, hogy ismét nyomot hagyjon.

HIRDETÉS

Varga Richárd neve ismerősen csenghet az olvasók számára, hiszen már számos előadáson, esten, egyetemi műsorban mutatta meg sokoldalú tehetségét a szombathelyi közönségnek. Erős déja vu érzés járta körbe a Berzsenyi Könyvtár előadótermét, hiszen majdnem napra pontosan 2 éve, 2014 novemberében járt itt Ricsi, hogy bemutassa a közönségnek 101 című szólólemezét. A közös happening apropója ismét egy lemezmegjelenés, a középpontban ismét Varga Ricsi, de a reflektorfény sugara ezúttal nem csak rá, hanem három lelkes, tehetséges zenésztársára - Kelemen Sára, Birkás Zsófia, Bodnár Balázs  - is vetült.

Az előadás során kiderült, hogy nem csak számbeli gyarapodás történt, hanem a dalok tematikája is elrugaszkodik a szövegíró korábbi lírai énjét előtérbe helyező vonaltól. Ez persze nem zárta ki azt, hogy ne csendüljön fel egy-egy korábbi szerzemény, kezdve mindjárt a sort a „101-korszak" lezárásaként említett Februári töredék című művel, de a dalszerző elmondása szerint inkább a halálban lebegő élet az, ami uralja az új anyagot. Erre a legjobb példaként az Ophélia című számot emelték ki, amely a lemezbemutató előtt pár nappal már meg is jelent az interneten. Mint azt a szerzőtől megtudtuk, a dalt indukáló behatások igen sok irányból érkeztek. Az inspirációk között említette a Weöres Sándor Színházban játszott, Czukor Balázs által rendezett Hamlet darabot, Weöres Sándor költészetének darabkáit, vagy éppen Millais csodálatos Ophelia című festményét. Ha megnézzük a képet, megértjük a dalban rejlő hangulathullámokat is. A kép egy halált ábrázol, mégis megjelenik benne az élet: a parton kidőlt fa, mégis virágzik mellette egy cserje, a folyóban egy halott nő, aki körül színes virágok jelennek meg a patak sodrásában. A tragikum ellenére csodálatos, élettel teli a kép, ahogy a dalban is „Mintha összeérne / A lenni és a nem".

Az összművészeti hatások nem újkeletűek Ricsi alkotásaiban, hiszen a jóval korábban keletkezett 30 is először slam szövegként született meg, kemény társadalomkritikát megfogalmazva. A frusztráló tények mellett a fiatalok egzisztenciális kérdéseit is felteszi költői kérdésként. A feszült környezet hatását pedig olyan költők verseinek parafrázisán keresztül érzékelteti, mint József Attila, Kafka vagy Petri György. Már az Ophelia alatt is megindult egyfajta borsózás a kezünkön, amikor meghallottuk a gitár-zongora-cselló triumvirátusát, de az utóbbi szám felfokozott hangulata ebben a hangszerhármasban totális borzongást futtatott rajtunk végig. Hogy is áll Varga Ricsi az Isten kérdéssel? Választ a következő dal, a Teremtős ad: a Gandhi-vonalat követi, miszerint a hit a lényeg, nem az, hogyan hívják az istent/isteneket. Egy olyan könnyű világot mutat be a dal, ami nem jó. Mind a dalról, mind a teremtett hangulatról a Vad Fruttik zenekar ugrott be. Buli, villogó stroboszkóp, vodkanarancs, és keressük a válaszokat. A Teremtős után Lakatlan, ami Boros Ferenc szerint pozitív, Varga Ricsi szerint nem biztos! A dalszöveg és a hangulat ismét beindította bennünk az asszociációt: a dal hallgatása közben párhuzamosan pörgött bennünk Pilinszky János Ne félj című költeménye. Az idő múlása, az idő visszapörgetésének gondolata is helyet kapott egy számban, a Törökülésben. Azok a rossz dolgok, amelyek manapság történnek, nem feltétlenül rosszak, csak szükségszerűek, tehát nem kell feltétlenül komoly újratervezést csinálni, de végiggondolhatjuk, hogy mit csinálnánk másként.

A dalok bemutatása mellett Feri az új zenészeket is meginterjúvolta pár mondat erejéig. A dalokba gyönyörű, érzelmes hangokat csempésző Birkás Zsófia csellista már régóta foglalkozik zenével. A közös történet ott kezdődött, amikor Zsófi részt vett Ricsi egyszálgitáros estjén, ahol a fejében már megszólaltak a dalokhoz passzoló csellóhangok. A gondolatból valóság lett, és a közös kollégiumi próbálgatások után szívesen mondott igent a bandaalakításra.

Az új művek után egy ismerős slam-szöveg hangzik el Ricsitől, zongora-aláfestéssel, mégpedig a Veszprémben járt az ősz. Ez az alkotás ismét bőségesen tartogat intertextualitásokat: Ady, Radnóti, Pilinszky mellett megjelenik Bud Spencer, sőt még vámpírok is! Az alkotó itt magyarázatként irodalomelméleti témához nyúl, miszerint nem csak az alkotó írja a verset, hanem a vers is írja önmagát. Sokszor egy Ricsi-alkotásnak is van egy kiinduló verse, amihez akarva-akaratlanul is társulnak más behatások, amiből aztán egy mixtúra keletkezik. Így készül egy modern intertextuális szövegturmix!

A líraiság után egy örkényi őrült bulit kapunk a Zártosztály című számmal. Mi történne, ha a zártosztályról megszöknének a betegek, és rászabadulnának a világra? Ezzel a gondolattal játszik el Ricsi a dalban, ahol szó szerint őrült hangulat kerekedik a szökött félkegyelműek ámokfutásában. A következőkben újra visszakanyarodunk a társadalomkritikához, amelynek egyik mellékága, a fogyasztói társadalom eltorzulása, a reklámok uralmának bírálata jelenik meg. A görbe tükör állítása elgondolkodtat, de vajon eljut-e az üzenet ahhoz a szűk réteghez, akinek ezek a kritikák szólnak?! - teszi fel a kérdést Boros Feri. A dal a végtelenségig fokozza a „minden ugyanaz" gondolatot, ahol olyannyira süllyesztőbe kerül az egyéniség, hogy nemcsak a pulcsink, de még a nevünk is ugyanaz lesz, sőt még a különbségek is ugyanazok!

Az átkötő részben Kelemen Sára vokalistát kérdezte Feri, mióta foglalkozik énekléssel, és hogyan lett a csapat tagja. Az éneklés újkeletű, Ricsivel való ismeretség viszont nem, hiszen már korábban is szerepeltek együtt. Feri pont beletrafált, hogy Sárát kérdezte, hiszen az előbbi, illetve a következő dal áll hozzá legközelebb a lemezről. A Semmi című számot egy veszekedős duettként lehetne meghatározni, ahol a férfi és nő között megy az adok-kapok, a végén pedig mindkét fél elvakultan és önzően csak magára figyelve mondja a magáét a másiknak.

Az új tagok közül már csak a billentyű mögött ülő Bodnár Balázs maradt ki a bemutatkozásból. A hangszer szeretete egészen korán megmutatkozott nála, Ricsivel pedig körülbelül 3 éve ismerkedett meg, és ahogy a formációhoz való csatlakozás, úgy a zongorakíséret is könnyen adta magát az új dalok megalkotásában. A társadalomkritika és az intertextualitások mellett a paradoxonok is végigkísérték az estet, nézve akár a cikkcímet, vagy a soron következő 2 dalt, a Súlytalant és a Tengert. Mindkettő a vízzel áll kapcsolatban, csak az előbbiben egy szívét és agyát kitépett alak lebeg a víz színén, míg a többiek alámerülnek az árnak, a másikban pedig egy szerelmi kép jelenik meg. Megfogalmazódhat a kérdés, hogy az érzelmek és az ész súlyától megszabadulva fent maradjunk-e a víz színén a túlélés érdekében, vagy süllyedjünk bele a szerelembe, és fulladjunk egymásba?

Az utolsó előtti számra - amely a Vakablak címet kapta -, joggal sütik rá, hogy a leginkább hasonlít a korábbi lemez világához, hiszen itt újra előbújik a lírai én, a párkapcsolati téma. Naiv, vágyakozó kép jelenik meg egy férfi-nő kapcsolatban: nem csodálhatják ketten a panorámát egy vakablakból. A férfi a fény, ami megütközik az akadályban, és amikor már a remény is veszni látszik, az ablak is eltűnik, és marad az téglák között rekedt hűvös üvöltés. Itt megint előjött a bőrön futkosó borzongás, amit az érzelmi hangulat tetőpontja és a párhuzamosan fokozott gitár-, cselló- és zongorajáték váltott ki, kiegészülve a vádló kiáltásokkal. A záró számban, a Végül hazatérekben újra előbújik Ricsiben a József Attila-i vonal, de ezúttal nem homokos, szomorú, vizes síkra ér, hanem haza, az édes otthonba.

A Godot Workshop Nem létezőre keresztelt anyaga darabonként megszületett a Berzsenyi Könyvtárban. Bár fizikai formában nem lesz elérhető a lemez, de az internet értékesebb bugyraiban rájuk akadhatunk. A formáció folyamatosan csepegteti az új darabokat, mi pedig Beckett után szabadon kijelenthetjük, hogy ha nem is magára Godot-ra, de a darabjaira mindenképpen várni fogunk az elkövetkezendő hetekben. 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás