Salsa, vino, formaggio - Roberto Cossa: A Dédi (tragikomédia)

Képgaléria megtekintése2016.12.03. - 17:00 | Dart - Fotók: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház

Salsa, vino, formaggio - Roberto Cossa: A Dédi (tragikomédia)

Roberto Cossa „A Dédi” című tragikomédiája egy Buenos Airesben élő, nagyhangú olasz bevándorló família életét mutatja be. A mű középpontjában a farkasétvágyú, matuzsálemi korú dédi áll (ül), aki kieszi a családot a vagyonból.

HIRDETÉS

Roberto Cossa 1977-ben írta a nemzetközi sikert aratott morbid komédiát. Valló Péter rendező Jordán Tamás személyében találta meg a feneketlen bendőjű címszereplőt, akit csak csodálni tudtunk a hihetetlen mennyiségű étel eltüntetése miatt.

Don Carmelo zöldségkereskedő (Endrődy Krisztián) az egyetlen kenyérkereső a családban, eltartja művészlelkű öccsét (Bajomi Nagy György), folyton imádkozó nénjét (Kiss Mari), tűzrőlpattant lányát (Hartai Petra), feleségét (Bálint Éva) és a kifogyhatatlan energiájú és étvágyú Dédit. Don Carmelo jövedelme kevésnek bizonyul a család fenntartására, főképp a dédnagymama hatalmas étvágyának kielégítése miatt. Az étkezések alatt Dédi kiképző őrmesterként köpi rendeléseit:

- Salsa! Vino! Formaggio! Reszelt formaggio! - az utasítások egyfajta ütemet adnak a játéknak.

A darabban feltűnik Trokán Péter, aki kitűnően formálja meg a fickós nyolcvanéves trafiktulajdonost. Kettős alakítása zseniális. Bajomi Nagy György szép lassan építi fel a családján hereként élő komponista szerepét, aki tettei ellenére mégis szerethető figura.

A dédi feneketlen bendője anyagi összeomlásba dönti a családot, vagy sikerül megoldást találni a problémára?

Mindenki ismer a környezetében egy dédihez hasonló figurát, aki uralkodik családján, leszívja környezete energiáit. Aki gyakran nassol, aki éjszaka megtámadja a hűtőt, aki nem tudja hol a határ. A legrosszabb, ha valaki néhány vonásban magára ismer...

Azért is jó volt férfiszínészre bízni a dédi szerepét, mert így könnyebb elvonatkozni a személytől - nem az ember a lényeg, hanem az érzéketlen viselkedés. Az erőforrások felesleges pazarlása, a túlzásba vitt igényeknek való megfelelés. Hiába van valakinek jó fizetése, mégis elveri olyan javakra, amelyekre nem biztos, hogy szüksége van. Ha kicsit tovább gondoljuk a dolgot: érdemes gyermekeinket a fél világon átszállított drága, félérett banánnal etetni alma helyett? Néhány száz méter megtételéhez is környezetszennyező autóba ülni, gyaloglás, kerékpározás helyett? Rendszeresen szükségtelen ruhadarabokat vásárolni? Felelőtlen fogyasztással tönkretenni Földünket utódaink számára?

A Dédi remek elgondolkodtató darab, kitűnő adaptáció!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Laci 2016.12.04. - 11:20
Marco Ferrreri 1973-as Nagy zabálás című filmje jutott eszembe a darabról, ami annyira naturalisztikus volt, hogy annak idején fél napra elment az étvágyam. A Dédi kicsivel finomabb eszközöket használ, de így is hátba vág.
suriken 2016.12.04. - 11:35
Az a film kemény volt! :-) A képeket elnézve jó a hasonlat, Jordán nagyon adja a zabagép matrónát.