Én leszek a polgármester – Székely Csaba Bányavakság című darabja a Weöres Sándor Színházban

2016.12.19. - 16:00 | Rozán Eszter - Fotók: Mészáros Csaba

Polgármester-választás, korrupció, nyomozás, harc a hatalomért – korunk problémáit dolgozta fel Székely Csaba trilógiájának második részében, a Bányavirágban is. A darabot a Szkéné Színház és a FÜGE közös előadásában láthatta a közönség a Weöres Sándor Színházban.

Sokan voltak kíváncsiak Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiájára a Weöres Sándor Színházban, a jegyek a meghirdetés után hihetetlen gyorsasággal elkeltek. A Szkéné Színház és a FÜGE közös előadása valóban megérdemelte a figyelmet, mert rólunk és nekünk szól. A Bányavakság a nagy sikert aratott, és többszörösen díjnyertes Bányavirág folytatása, a trilógia második darabja.

A történet helyszíne egy erdélyi községből faluvá minősített település, ahol nemsokára választások lesznek. A jelenlegi polgármester, Ince (Kaszás Gergő) minden lehetőséget megragad, hogy pozícióját megtartsa. Még egy rendőrt is meghív a központból, hogy a másik polgármester-jelölt korrupt ügyeit leleplezze. A szituáció kísértetiesen ismerős, akár Magyarországon is játszódhatna. Ince háza, ahol húgával, Iringóval (Bozó Andrea) él, befejezetlen, mint ahogy az életük is az. A díszlet egy falusi porta belseje, konyhakredenc, asztal, ágy, nejlon függ az ajtókon, vakolatlanok a falak, mintha egykor gondosan elkezdték volna az építkezést, de aztán valahogy minden félbeszakadt. Ince élete ugyanilyen félbeszakadt, az egykori bányász polgármesterként próbál boldogulni, a maga bevallása szerint is sikertelenül.

A darabban főszerepet kap a pálinka, jókora mennyiségben. Először csak időnként kerül elő a kredencből, Iringó mindig gondosan visszazárja, majd végleg az asztalon köt ki. Megérkezik a rendőr, Florin (Tóth József) - ahogy a neve is utal rá, román -, ami nem vált ki Incéből túlzott lelkesedést, de hát a cél mindenekelőtt, el kell fogadnia a helyzetet. Florin román szavakat kever a beszédébe, újabb félreértések forrásaként. Az egész darabot áthatja a humor, az irónia, a helyzetkomikum. Florin büszke a románságára, míg a többi szereplő a magyarságára, újabb konfliktusokat generálva, bár ez nem zavarja sem Florint, sem Incét abban, hogy éjszaka, miután jócskán felöntöttek a garatra, ne énekeljenek együtt románul, majd magyarul a Kossuth Lajos azt üzente című nótát.

Közben megjelenik Izsák, a szomszéd (Epres Attila). Ő az, aki Ince ellenfeleként indul a választásokon. Harcias, macsó figura, végtelenül dühös a rendőr jelenléte miatt, mert sejti, Ince készül valamire ellene. A karakterek rendkívül jól megformáltak, a maguk egyszerűségében sokat sejtetnek. Florin megítélését bonyolítja, hogy vegetáriánus. Iringónak először fogalma sincs arról, hogy mi az, aztán a rendőr egy gesztusát félreértve máris boldogan rohan, hogy madáreleséget vegyen neki, abban a reményben, hogy a sebhelyes arca ellenére is vonzó lehet a férfi számára. Megkeseredett állapotából könnyű kibillenteni, ám kiderül, ez a remény tiszavirág életű.

Ince a rajongásig szereti a lányát (Eke Angéla), büszke rá, hogy egyetemre jár, még az sem zavarja, hogy a lány már 9 éve koptatja ott a padokat. Izabella vissza is él apja túlzott, vak szeretetével, bajba keveredik, persze apjának saját magát felmentve adja elő a dolgokat. A lényeg, pénzre lenne szüksége, hogy Olaszországba menekülhessen a rendőrség elől. Ince persze nem tud adni, maga is a húga házában él, és tőle kölcsönöz, ha megszorul, polgármesteri fizetését ugyanis az utolsó fillérig a lányára költi. Izabella nem az a szorgos, leckéit magoló lány, ahogyan Ince képzeli, már három éve nem jár egyetemre, helyette egy plázában takarítónő, ezzel is valóra váltva apja rémálmait. Az utazáshoz szükséges pénzt is megszerzi, ha máshogy nem megy, hát a testével.

Ezalatt a rendőr buzgón nyomoz, de nemcsak Izsák gyanús ügyeit leplezi le, hanem fény derül Ince disznóságaira is, sőt, kiderül, Iringó részeges férje nem önszántából került a kútba. A vég a görög tragédiákhoz hasonlóan elkerülhetetlen. Csizmadia Tibor rendező remek keserédes hangulatot teremtett a színpadon, kiváló szereplőgárdával. A produkció méltán érdemelte meg a vastapsot.