Szépnek látták, de beteg volt - Huszonöt éve mondták ki a Szovjetunió megszűnését

2016.12.22. - 00:20 | vaskarika.hu / hirado.hu

Szépnek látták, de beteg volt - Huszonöt éve mondták ki a Szovjetunió megszűnését

Negyedszázada bukott el a Szovjetunió, a kommunista óriásállam alapvetően befolyásolta a XX. század történelmét, és sokáig rendíthetetlennek tűnt. Sokkal hamarabb került azonban leszálló ágba, mint azt a kommunista rendszerek lakói gondolhatták volna. Az óriásállam saját propagandája szerint egy igazságosabb, jobb világot hozott a földre, polgári szemmel sokkal inkább egy elmaradott, válságba jutott állam torz fejlődési útjának tűnt a kommunista kísérlet.

HIRDETÉS

Huszonöt éve mondták ki a Szovjetunió megszűnését, így Európában a kilencvenes évek elején véget ért a kommunista társadalmi kísérlet államszervezeti szempontból legjelentősebb eredményének története.

Valami új

A világ kommunistái, illetve az általuk vezetett államok számára mintát jelentő Szovjetunió 1922-ben alakult meg az 1917-ben széthullott Orosz Birodalom romjain folyó polgárháború végével, amit a vörösök, vagyis a bolsevikok nyertek meg. A szovjet állam megalakulásával az addigi Európa-központú világ kettészakadt, a föld gazdasági, technikai szempontból haladottabb, északi felét jellemző kapitalizmust az eurázsiai orosz impérium területén egy teljesen új rendszer váltotta fel.

Belpolitika - Évforduló - Győzelmi díszszemle

Nyugatról nagyon másképp nézett ki

Kommunista magyarázat szerint az új rendszer a megnyomorított dolgozók felemelését, a gazdasági termelőegységek közösségi tulajdonba vételét és a kizsákmányoló osztályok kiiktatását jelentette, vagyis igazságosabb és  jobb világot jelent. Kapitalista vagy polgári szemmel azonban egész másképp nézett ki az orosz átalakulás. Kívülről sokkal inkább úgy tűnt, hogy egy nyugati mérce szerint elmaradott és válságba jutott országban a szélsőségesek vették át a hatalmat, akik uralmuk során torz gazdaságot és elnyomó rendszert építenek. Volt, aki szépnek, más betegnek látta a rendszert, amibe kódolva van a bukás, legalábbis hosszú távon.

Kétarcú fejlődés

A szovjet fejlődés kétarcú volt, amiből a világ kommunistái jó ideig csak a propaganda által sulykolt, győzedelmesnek beállított változásokat látták. Az 1917-es októberi forradalom utáni évtizedekben a hatalmas mértékű iparosításnak és infrastruktúrafejlesztésnek köszönhetően a fejletlen paraszti társadalmú ország a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát. A Szovjet statisztikák szerint az 5,5 százalékos világpiaci részesedés 1913 és 1980 között 20 százalékra nőtt. Eközben a központilag irányított gazdaság hatékonyság és a modernizáció tekintetében hatalmas lemaradásban volt nyugati versenytársaival szemben.

Példamutató

A megalakulása, majd a néhány évvel később kiépülő sztálinizmus utáni következő nagy váltást a második világháború hozta a Szovjetunió történetében.  A kommunista óriásállam hatalmas véráldozatokat hozott a németekkel és másodsorban a japánokkal vívott háborúban, ám győztesként a világ két szuperhatalmának egyikévé vált, hatalmas hadsereggel és nemsokára kiépülő nukleáris arzenállal.

Példája hatalmas vonzerőt jelentett a világ kommunistái számára, akiket Kelet-Európában fegyverekkel segített hatalomra, és egyben csatlósaivá tette őket. Sok távolibb ország és balos mozgalom számára is mintául szolgált, amelyeket, fegyverszállításokkal és pénzzel segített. A hetvenes években már négy kontinensen álltak kommunista rendszerek, Kubától Lengyelországig, Szovjetuniótól Mozambikig, és persze ott volt a hivatalosan még ma is kommunista Kína. Nyugaton szintén erős kommunista pártok működtek, igaz a hatalomtól jórészt elzárva.

     A hagyományos díszszemle a moszkvai Vörös téren 1990. május 9-én, a II. világháborúban aratott győzelem 45. évfordulóján (MTI/TASZSZ)

A látszat csalt

A Szovjetunió ereje a felbomlását megelőző néhány évig megkérdőjelezhetetlennek tűnt, ám az ország valójában már hamarabb leszálló ágba került.  Ezt azonban korabeli polgárai közül nem sokan érzékelhették, sőt, a nyolcvanas években is kevesen gondolhatták, hogy nemsokára itt a vég.

A történelem menetének új utakra terelésével hetven évig próbálkozó, a társadalmi egyenlőséget hirdető, de diktatórikus pártállamként működő Szovjetunió megszűnésének fő okai közé sorolják, hogy a hatalmas és egyébként nyersanyag kincsekben rendkívül gazdag állam alulmaradt a Nyugattal folytatott gazdasági versenyben, ami megnehezítette a társadalmi stabilitás fenntartását és a fegyverkezést is.

A Szovjetunió meggyengüléséhez számos meghatározó esemény járult hozzá a hetvenes évektől kezdve, a legjelentősebb az 1973-as olajválság volt, ami hosszútávon eladósította a pazarló és korszerűtlen, ezért drága nehéziparú kommunista országok gazdaságát. Ehhez jött később a hidegháborús fegyverkezési verseny, mely továbbgyengítette az ekkor már kimerülőfélben lévő Szovjetunió erőtartalékait - írja a Wikipédia.

Hiába volt az új szemlélet, a dinamizmus

Újabb szakaszhatárt, és egyben a Szovjetunió utolsó éveinek kezdetét jelentette az új és dinamikus, addig elképzelhetetlennek tűnő reformokat erőltető pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov uralomra jutása. A politikus belátta, hogy a korábbi politika nem folytatható, azzal a Szovjetunió ereje nem biztosítható tovább, ezért meghirdette a fennálló társadalmi rend reformját.

Három fő jelszava volt: peresztrojka, vagyis a szovjet viszonyok átalakítása, glasznoszty, azaz a nyilvánosság és nyíltság növelése, valamint az uszkorenyije, a gazdaság gyorsítása, hatékonyabb fejlődésének elősegítése.  Tartósan azonban ezek a reformok sem tudtak segíteni az ország állapotán, a kelet-európai rendszerváltozások évében, 1990-ben már joggal tűnhetett úgy, hiába az új szemlélet, a dinamizmus, a Szovjetunión már nem segít semmi.

     V. V. Markin ezredes, második világháborús veterán unokájával, Oleggel a győzelem-napi ünnepségen a Nagyszínház előtti téren Moszkvában, 1988. május 9-én (MTI/PI-TASZSZ)

A litvánok kezdték

Gorbacsov felismerte, hogy a Szovjetunió fennállása veszélybe került. Litvánia - elsőként a tagköztársaságok között - 1990 márciusában kikiáltotta a függetlenségét, amit azonban a szovjet szövetségi szervek még nem ismertek el.  1991 januárjában a hadsereg a Moszkva-barát litván Együttélés mozgalom támogatásával kísérletet tett a szovjethatalom helyreállítására. A szovjet kommandós alakulatok több középületet elfoglaltak.

A gyengülő központi hatalom azonban a visszarendeződést a nagyszabású tömegdemonstráció - százezer ember védte élő pajzsként a parlamentet - és a nemzetközi tiltakozás miatt nem tudta elérni. A politikai vezetés ezután több kísérletet tett a Szovjetunió átalakítására, és így megőrzésére, de 1991-ben a tagköztársaságok már sorra mondták ki függetlenségüket.

A bukás

Az ország széthullását látva a Gorbacsov-ellenes erők államcsínyt próbáltak elkövetni augusztus 19-én, kísérletük azonban megbukott. Gorbacsov hatalma azonban ezt követően egyre formálisabb és kisebb lett, és tovább folytatódott a tagköztársaságok kiválása. 1991 nyár végére már csak a közép-ázsiai területek tartottak ki, ők sem sokáig.

Mihail Gorbacsov (b) és Borisz Jelcin (j) az orosz parlament ülésén a szovjet államcsínykísérlet idején 1991. augusztus 24-én. Hatalomátvételi kísérlet zajlott le a Szovjetunióban 1991. augusztus 18-21. között, amelynek során Mihail Gorbacsov szovjet államfőt állítólagos betegségére hivatkozva leváltották tisztségéből, valójában krími nyaralójában fogva tartották (MTI Fotó: Cseke Csilla)

A végső lépés 1991. december 8-án történt, amikor Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodott egymással a Szovjetunió megszüntetéséről, majd december 12-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól. December 21-én tíz volt tagköztársaság és a formailag egyetlen meglévő tagköztársaságnak számító Üzbegisztán képviselői kimondták a Szovjetunió megszűnését.

Gorbacsov december 25-én televíziós beszédben hivatalosan is lemondott az akkor már de facto nem létező szovjet elnöki tisztségről. Az egykori szuperhatalom parlamentjének utolsó ülésére december 26-án került sor, amikor a testület feloszlatta magát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió végét.

Új hozzászólás