A Lumière-fivérek korábban számos fotográfiai újítást hajtottak végre, s mintegy 170 szabadalomnak lettek tulajdonosai. Az egyik legfontosabb találmányuk az 1881-ben levédett száraz-lemezes eljárás volt, mely fontos lépésnek számított a mozgókép-készítés felé. A később „Étiquette bleue" (Kék címke) néven forgalmazott ezüst-bromid alapú száraz fényképészeti lemez hatalmas üzleti sikernek örvendett.

Louis Lumiére francia mérnök és feltaláló. (MTI/FRK)

1892-ben elkezdtek mozgóképeket is készíteni, nem sokkal később pedig megalkották a filmfelvevő kamerát. Az általuk megvalósított és 1895. február 13-án szabadalmaztatott kinematográf alkalmas volt mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére is.

A kinematográf, akárcsak Edison kinetoszkópja, 35 mm-es perforált fotófilm-tekercset használt a képrögzítéshez és vetítéshez, azonban a Lumière-fivérek készüléke két dologban mégis különbözött Edison találmányától.  Egyrészt a mozgóképet nem csak egy személy láthatta egy nyíláson keresztül, hanem egy lámpa segítségével kivetítették egy nagy vászonra. Emellett újdonságnak számított a „karmos" alternáló mozgást végző filmtovábbító szerkezet is, amelynek segítségével minden egyes filmkockát meg tudtak állítani egy pillanatra a vetítőablak előtt.

A kinematográf szabadalmaztatását követően 1895. március 19-én a fivérek saját üzemük előtt forgatták le A munkaidő vége című, mintegy 46 másodperces filmet, amelyben  a Saint-Victor úti üzemből távozó munkások láthatók. Az elkészített film első, zártkörű vetítését 1895. március 22-én Párizsban a Nemzeti Iparpártoló Társulathelyiségeiben tartották. Ezt követően Louis Lumière mintegy kéttucatnyi filmet forgatott, ám mielőtt az első nyilvános vetítésre sor került volna, a kinetográfot is bemutatták különböző tudományos szaktekintélynek több zártkörű rendezvényen is.

Harminchárman nézték az első filmet

Az első, nagyközönség számára is nyilvános, fizetős vetítésre végül 1895. december 28-án került sor a párizsi Buolevard des Capucines-n lévő Grand Café indiai termében. Az előadást Antoine Lumière tartotta harminchárom néző részére, a főgépész Charles Moisson, a készülék megépítője volt, aki felügyelte a vetítést.

Az előadás belépődíját 1 frankban állapították meg, és bár aznapi bevételük csupán 30 frank volt, ezzel kezdődött meg a mozi története. Ezen a vetítésen összesen 10 rövidfilmet mutattak be, így A munkaidő végén kívül többek között A kisbaba reggelijét, és a Megöntözött öntöző című burleszket is.

A hatalmas érdeklődés láttán a Lumière-fivérek folytatták a mindennapi momentumokat rögzítő filmezést, és később áttértek a megrendezett jelenetekre is.