Csáphenger a teraszon - a Halor, a Leaf Storm és a Bloodkingdom koncertje

Képgaléria megtekintése2009.09.14. - 03:00 | Kovács Erik - Fotók: Cseh Gábor

Szombat este a Halor jubileumi metálzúzdájával búcsúzott az évtől a mimik Zeneterasz. Volt csokitorta, emberes hörgés és némi fogösszekoccantó vacogás - a szabadtéri fesztiválszezon ablakán is mind hangosabban kopogtatott az ősz, bár ez a buli hevében fel sem tűnt.

Szombat este a keményebb zenét szerető metálrajongóknak adott teret a mimik Zeneterasz. Elsőként a BloodKingdom zenekar lépett színre. Az amatőr, dallamos death metalt játszó csapat kis csúszással kezdett. A zene hallatára a publikum nem nagyon mozgolódott, a színpad előtt 10-20 főnyi lelkes rajongótábor élvezte a Vérkirályság metálba oltott törvényeit. A bandán látszott még a koncertrutin és az összeszokottság hiánya, ugyanis a gitártémák néha foghíjasak voltak, és a feldolgozott Amon Amarth dalokat sem ártana jobban megsasolni. Ellentétben a hozott anyaggal, saját számuk viszont ötletes volt. A szombathelyi zenei életben biztosan hallani fogunk még róluk, van „vér a pucájukban", sok sikert kívánunk nekik!

Bloodkingdom

A gyors színpadrendezés és hangbeállást követően a budapesti Leaf Storm viharzott be a szombathelyi éjszakába. Láthattuk már őket a SIC-ben a tavaly októberi Symphony of Revolution-ön, valamint idén januárban az oldai Esélykiegynelítőn, a Mantra és Watch My Dying előtt játszani. A szimfonikus power metal és gothic dalok üdítően hatottak az esti órákban. Az elején Tamási Ági énekesnőből nagyon keveset hallottunk, viszont a végére meggyőzött minket - magabiztosan adta ki magából az éteri hangokat. A közönség lelkesen fogadta őket, a koncert közepére már kisebb tömeg alakult ki a színpad körül. Az ügyes kis gárdának októberben készül el a demója, kíváncsian várjuk, hogy a dekoratív énekesnővel nyomuló csapat mekkorát hasít majd a népszerűség marcipánforgácsos metáltortájából.

Leaf Storm

Rövid átszerelés után következett az est házigazdája, a Halor zenekar. A 10 éves csapatot sokan ünnepelték, a rajongók nagy csokitortával köszöntöttek őket a színpadon. A hangosítás egészen jó volt, viszont a vokáltémákra kicsit jobban kell az elkövetkezőkben ügyelni, ugyanis Komondi Ákos hangja olymértékben erős volt, hogy a vokalistákét elnyomta. Metálzúzdájukra felébredtek a teraszkoncerteknek erre az évre búcsút intő közönség, melynek összetétele eléggé vegyes volt - a kisgyerekes családoktól, az atom-mega-brutál metálrajongókon át, a 60 éves bácsik is díjazták a fémzenét. Felhangzottak nagy metálhimnuszok, úgymint Manowartól a Hail and Kill, valamint saját szerzemények. A Face to Face-re beindult a csáphenger, még fotósunkat is be akarták rántani a pogózásba, de egy jól irányzott vakuvillantással kicsusszant a „vasmarkok" szorításából, és szerencsésen túlélte a cséphadarást. A koncert érdekes színfoltja volt Michael Jackson Beat It című száma, ami inkább volt meglepő, mint autentikus ebben a formában. Ezt a nótát hagyjuk meg az elhunyt előadónak, s maradjunk annyiban, hogy a saját számokat szívesebben hallgatjuk.
Összegezve az estét: ha nem is hasadtak meg a metálszívek, attól még jó hangulatban búcsúztattuk el a nyarat, s vele együtt a zeneteraszt.