Orbán Attila festőművész kiállítása a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2017.01.11. - 00:30 | vaskarika.hu - Fotók: Németh Tamás

Orbán Attila festőművész kiállítása a Weöres Sándor Színházban

Január 10-én Orbán Attila kiállítását tekinthette meg a nagyérdemű a Weöres Sándor Színház aulájában, melyet Barták Balázs nyitott meg. A kiállított képek Ónodi Róbert (Budapest) és Fekete János (Szentendre) gyűjteményét képezik, és január 30-ig tekinthetők meg.

HIRDETÉS

Orbán Attila festőművész kiállítása már-már zavarbaejtően sokrétű alkotásokat tár a látogató elé. Aki végignézi a kiállított képeket, ismeretlenül is ismerősnek láthatja őket. Egy valamikor radikálisan újnak indult, a közízlést arcul csapó, aztán hagyománnyá nemesült festészeti irányt elevenítenek meg: az avantgárd tradíciónak világát. Egy olyan tradícióét, amely neoavantgárdként támadt fel újra a 20. század második felében. Újra meg újra felüti fejét valami, de soha nem ugyanúgy.

"Nem redukálhatjuk, a művészet feladatát arra, hogy a valóságot tükrözze. Mert lehet e bármi valóságosabb, mint a kiállítóteremben elhelyezett piszoár? Vagy rá lehet-e gyújtani egy tökéletesen megfestett pipára, melyek megfestője a kép részeként még fel is hívja a szemlélő figyelmét, bármennyire is valóságosnak tűnik a képen megfestett tárgy, ez nem pipa, ne gyújts rá. Ilyenfajta az említett példákban ironikusan kezelt referencialitást, azaz a valóságnak való megfelelést senki ne várjon Orbán Attila képeitől. A referencialitás újragondolását azonban igen. És ez nem is történhetne szerencsésebb helyen, mint egy színházban." - fogalmazott nyitóbeszédében Barták Balázs.

A 14 kép nagy részén hangsúlyosan vannak jelen maszkok. Ezek egyszerre nyitnak az avantgárd művészet kialakulásának forrásaként emlegetett afrikai törzsi kultúra irányába, ugyanakkor újra élővé, elevenné teszik az Orbán Attila által használt kifejezési formákat. Hitelesség és aktuálisság övezi őket,  mert időszerű problémák végiggondolását és megválaszolását teszik lehetővé. Mindezt egy színházban, az antik drámák állandó eszközeként használt álarcok mellett.

„Orbán Attila ellentéteket megfogalmazó, találkozási pontjaikat kereső szinkretikus szemléletű festő. A figurális kifejezést kezdettől kísérő geometria tiszta szépsége és az expresszionizmus érzelmi telítettsége, a kubizmus és a futurizmus számos eleme és problémaköre is tovább él festészetében. Az egyes elemek elkülöníthetők, de - s ebben határozható meg festészetének speciális jegye - mindegyik összetevő átveheti a másik ellenkező jellegű tulajdonságait. A festő hol közelíti egymáshoz a szétválasztó jegyeket, hol izolálja egyediségüket. Amit az egyik képen összekötött, a másikon szétválasztja a dinamikus kifejezést, vagy a szélesebb körű jelentés elérésére. Vagyis nincs szó konfrontációról, hanem egymást kiegészítő realitások egymásba játszó, bár fel nem cserélhető megragadásáról." /Gellér Katalin művészettörténész/

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás