Irodalmi lépegető, avagy megosztással terjed a #zanzajáték

2017.01.11. - 00:45 | vaskarika.hu / Sergő Z. András (mediahorizontblog.hu)

Irodalmi lépegető, avagy megosztással terjed a #zanzajáték

Zanzajátékot indított a Facebookon Dragomán György, író. "Egyre több olyan kezdeményezés jön szembe a falamon, ami házhoz szállítja a kultúrát és megint ismeretlen ismerősként kopogtat az irodalom. 6 szóban foglald össze valamely olvasmányélményedet!" Ennyi a játék, nem több. Nem csoda hát, ha repül a hashtag.

HIRDETÉS

„Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" - tartja az ismerős mondás, és a mindennapi kultúrafogyasztók és adagolók régi-új stratégiája bontakozik ki újra. Ezúttal is - erősítem meg a kijelentést -, hiszen nemrég volt, amikor Lackfi János és Szabó T. Anna kezdeményezésére elindult a verslavina, ami elárasztotta előbb a közösségi, majd az online, végül a többi mainstream médiát is. Ezúttal Szabó T. férje, Dragomán György hirdette ki a #zanzajáték szabályait saját Facebook oldalán: vegyél egy regényt, írd le 6 szóban a tartalmát! Kerüld a cím és a szereplők említését! Lásd el a zanzajáték hashtaggel, és várd az eredményt!

Fotó: pixabay.com

A felhívást 2 nap alatt 1200-an osztották meg. Én is írtam rögtön kettőt: 1) „Szövetségben indulnak felszabadítani embereket tárgy megsemmisítésével." Erről a műről nemrég ezen a blogon is volt szó. 2) „Egyik nap felkelsz, észreveszed, bogár lettél." (Na jó, ez nagyon könnyű.)

De mitől ennyire népszerű egy ilyen vagy ehhez hasonló kezdeményezés?

1. Mert játszani mindenki szeret. Nem kell, hogy nehéz legyen vagy könnyű, nem kell, hogy nyerjél valamit, nem kell még a 15 perc hírnév sem, ami a játékok és vetélkedők győzteseinek jár. Elég csak 15 másodperc a kikapcsolódásból, ennyi pont elég megoldani egy feladványt, és nem kell sokkal több egy új kitalálására sem.

2. Mert mindenki szereti megmutatni, mit tud. Akár feladni egy rejtvényt (na nézzük, tudtok-e annyit mint én?), akár megfejteni. Lehet ezt persze kivagyiságnak hinni, de nem kell feltétlenül. Ha innen nézzük, mondhatni, ez a közös kincs ápolása.

Fotó: foter.com

3. Mert van benne egy csepp közösségi érzés. Ahogy az emberek általában szeretnek filmről, zenéről, könyvről beszélni, nincs ez másképp az online térben sem. Pláne, ha olyan művekről szól a feladvány, amikről iskolai tanulmányaink miatt mindenképpen esett már szó. (Persze ne higgyük azért, hogy ez volna a dolgok megúszása. Mégis hányan tudnánk leírni 6 szóban, mondjuk a Vörös és fekete történetét?) Ugyanúgy része lehet a témának persze egy-egy aktuálisan népszerű vagy megfilmesítés miatt fókuszba került műalkotás.

4. Mert ez így biztos célba ér. Talán ez a legfontosabb tanulsága az ilyen kezdeményezéseknek. Megváltozott hírfogyasztási szokásaink miatt a történteket ma már a Facebookon olvassuk, legtöbbször azt sem tudjuk, melyik portálra kattintunk át egy hírért, egy interjúért, egy kritikáért. Amikor reggel az az első, hogy telefonunkon átpörgetjük az üzenőfalat, majd lefekvés előtt még egyszer utoljára, semmilyen kultúraközvetítő nem teheti meg azt a luxust, hogy kihagyja az életünk talán legtöbbször használt médiumát.

Fotó: pixabay.com

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Ha úgy lehet hát magas irodalom, hogy a közvetítő közeget alakítjuk át, ezt kell tenni. Fontos azonban, hogy ez csak az első lépés, a 6 szóból pedig egész kötet legyen.  

megosztom a twitter-en megosztom a facebook-on megosztom a delicious-on megosztom a startlapon megosztom a google+-on NyomtatásKüldés e-mailbenAz oldal tetejére Forrás: mediahorizontblog.hu

Új hozzászólás