A híd, amely azért épült, hogy lebontsák - a Kossuth-híd éppen ma lenne 71 éves

2017.01.18. - 12:30 | vaskarika.hu / hirado.hu

A híd, amely azért épült, hogy lebontsák - a Kossuth-híd éppen ma lenne 71 éves

Ünnepelhetnénk születésnapját, pezsgőt csaphatnánk egyik pillérjéhez, koccinthatnánk tisztes korára. Ám az egykori, nem túl impozáns, de annál hasznosabb Kossuth-híd a nevében viselte sorsát. Félállandónak hívták ugyanis.

HIRDETÉS

Hidakról viszonylag ritkán emlékezünk meg, olyan természetesnek vesszük létezésüket, mintha öröktől fogva kötnék össze az egyik partot a másikkal. Egyáltalán nem meglepő módon akkor értékeljük őket igazán, amikor nincsenek. Amikor lehetetlenné vagy roppant nehézkessé válik az átjutás egy folyón át.

     A Kossuth híd, háttérben a Batthyány téri vásárcsarnok épülete.  (MTI Fotó/Magyar Fotó: Járai Rudolf)

Tierney Clark 1840-ben sok mindennel számolhatott a Lánchíd megtervezésekor, leginkább persze a jégzajlással, de azt ő sem láthatta előre, ami több mint száz évvel később nemcsak a Lánchidat, de Budapesten valamennyi Duna-hidat "felégetett". 1944-45 fordulóján a németek a legegyszerűbb módszerrel próbálták meg lassítani a szovjet csapatokat Budapesten. Felrobbantották gyönyörű hídjainkat, mindegyiket, kivétel nélkül.

Az ostrom alól felszabaduló Budapest azonban nem lehetett meg híd nélkül: 1945-ben már három pontonhíd állt, de sejteni lehetett, hogy a jégzajlás pusztulásra ítéli őket, így egyre fontosabb lett egy masszívabb, egy úgynevezett félállandó híd megtervezése és felépítése. Dr. Mistéth Endre és Hilvert Elek nem kapott túl sok időt: mindössze nyolc hónap alatt kellett megtervezni és felépíteni a hidat. S ha azt is tudjuk, hogy a híd szerkezetét úgy kellett összevadászni a lerombolt hidak, házak elemeiből, harckocsi roncsokból, zalai olajkutak maradványaiból, akkor válik igazán hőstetté, hogy végül idejében elkészülhetett a 355 méter hosszú és 15,8 méter széles, 750 tonna acélszerkezettel bíró, két járműsávval, illetve járdával ellátott Kossuth híd.

      A bontás órái 1960-ban (MTI Fotó: Lajos György)

A híd, amelyet 71 évvel ezelőtt, 1946. január 18-án adott át a forgalomnak Tildy Zoltán miniszterelnök és Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter. Ebben az évben, jégzajláskor ez volt az egyetlen közúti híd, amely az összeköttetést szolgálta Pest és Buda, sőt, a Dunántúl és a Nagyalföld között.

Mégiscsak szomorúan félállandó híd lehetett, ami miután megtette a kötelességét - lebontatott.

1956 tavaszán már megszűnt a rajta átmenő forgalom, négy évvel később 1960. november 3-án pedig az utolsó pillére is "elesett".  Helyét ma a pesti rakpart mellvédfalában a Kossuth Lajos tér felőli oldalon, a lejáró lépcsőnél, Budán pedig az Aranyhal utca torkolatával szemben a rakpart parapetfalán jelöli emléktábla.

Új hozzászólás