A Genius Savariensis Szabadegyetem idei félévét Fűzfa Balázs szavai nyitották meg. Szeretettel üdvözölt minden megjelentet, immár az ELTE Savaria Egyetemi Központ falai között. Bevezetőjében röviden ismertette a félévi menetrendet, melyből kiderült, hogy idén is izgalmas előadások várják az érdeklődőket. Az irodalmi kurzus rögtön egy dupla előadással kezdődik, melynek első részét február 13-án hallhattuk, a második pedig két hét múlva, azaz február 27-én hangzik el.

Igen szép számmal gyűltünk össze az egyetem "D" épületi előadótermében, ahol üdítő látvány volt, hogy fiatal egyetemista hallgatók is ellátogattak Prof. Láng Gusztáv előadására. A téma tágabb értelmezésben az erdélyi irodalommal foglalkozott, azonban ez leszűkült az 1920-as évek utáni korszakra. Első körben a tárgykör fogalommagyarázatát, időszakának behatárolását ismertette az előadó. Az időt pontosan meg lehet határozni: a trianoni békeszerződétől lehet hivatalosan is nevén nevezni az erdélyi magyar irodalmat. Természetesen ennek voltak kísérletező előszelei, hiszen ezt megelőzően Erdélyben több évszázados múltra visszatekintő irodalmi élet működött.

Ami újdonságot hozott, az a kisebbségi helyzet, az erdélyi szín megjelenése a magyar irodalomban, akár Jósika Miklós, akár Kemény Zsigmond nevét megemlítve. A trianoni szerződés olyan identitásválságot alakított ki, amit ma sem hevertek ki az emberek. Erre reagálva született újjá az erdélyiség-eszme, a transzilvanizmus. Kós Károly Kiáltó Szó című kiáltványa élen járt a régi erdélyi identitás múltjának felidézésében. Erdély című munkájában hasonló a vezérfonál. Végkövetkeztetése, hogy a történelmi és a geográfiai adottságok egy sajátos erdélyi lelkületet alakítottak ki. Amiben különböznek az ott élő emberek, az tartja össze őket, így kialakítva egy ún. erdélyi pszichét. Ezt a transzilvanizmust követte Makkai Sándor, aki messianisztikus irányból, és Balázs Ferenc, aki népi oldalról közelített a témához.

A következő lépcsőfok a létrehozott intézmények, melyek közül ki lehet emelni folyóiratokat, mint a Pásztortűz vagy az Erdélyi Helikon, a könyvkiadásokat, például az Erdélyi Szépmíves céh vagy a Minerva nevét kiemelve, illetve a nagy összetartó erővel bíró csoportosulásokat, mint a Helikon.

Természetesen a líra volt, ami elsőként felütötte a fejt az erdélyi irodalom életében. Reményik Sándor neve hangzott el kiemelten, aki műveit Végvári álnéven publikálta. Egy-két gyöngyszemet meghallgatva az előadó felhívta a figyelmet Vajda János és Tompa László költészetének párhuzamaira. Ezekből remekül kirajzolódik az az érzelmi felkészítés, amit a jövőre vonatkozóan sugall írója. A Reményik - Tompa - Áprily alkotta ún. helikoni triászra a történelem szabta rá az erdélyi költő szerepét. A tehetségük révén remekül felnőttek a feladathoz, formálták a köztudatot, és magas szintre emelték az erdélyi költészetet. A Reményik-lírához visszakanyarodva, a költő ars poeticája, hogy mindig ott legyen az elesettek mögött. A lényeg, hogy annyi örömöt kell adni, hogy az megtartsa a szakadékba zuhanót. Ezt fogalmazza meg Szózat a mélyből című versében: 

„De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak."

Még rengeteg dologról szeretett volna nekünk mesélni a professzor, de az idő hamar elrohant. A megmaradt anyag azonban nem ment kárba, hiszen a közönség megkapta házi feladatként a versek tanulmányozását. Élvezetes előadás közben hamar repül az idő, pláne, ha egy ilyen szórakoztató személy humoros anekdotáival tűzdelt gondolatait hallgatjuk. Kíváncsian várjuk a folytatást!