Két szarvas találkozik egymással az erdőben. Góliát, az erős bika messziről szemléli a szelíd tekintetű, kecses ünőt, Picurt, aki beletúr a hóba élelem után kutatva. Ahogy felemeli a fejét, épp a szemünkbe néz, egyenesen. Havas az orra.

A vágóhíd gazdasági igazgatója, Endre reggeli kávéját kortyolja, amint kinéz irodájának nyitott ablakán. Félrebillenti a függönyt, hogy jól lássa a zavarba ejtő jelenséget. A magas, karcsú jelenséget sárga szoknyában, fény és árnyék határán. Mária pedig abban a pillanatban húzza vissza lábát az árnyékba, egyik lábával már a fényben állt. Így újra rend lesz, egymás mellett a két láb, a két cipő - egy árnyékban.

Picur türelmesen várja, hogy a megérkező Góliát megszagolja őt, hogy kicsit később nehéz, aganccsal súlyos fejét a nyakára tegye. Így most néhány pillanatra együtt lélegeznek.

Picúr(b) és Góliát(j) már megtalálta egymást

Endre, az ebédnél a HR igazgatótól tudja meg, hogy új munkatársuk érkezett; dr. Rácz Mária minőségellenőrrel még sok bajuk lehet, mondja két kanál főzelék között a kolléga, macerás egy nő. Nem kávézik senkivel, a szünetben nem megy fel az irodistákhoz, de a hentes lányokkal, fiúkkal sem érintkezik, ellenben a hűtőhelyiségben, egy sötét helyiségben ül a számítógép monitorja előtt. A bevált gyakorlattal szemben ő a legszebb húst is csak másodosztályúnak minősíti, mert mint mondja Endrének, a szabályzat szerint, nem tehet mást. Ami csak másodosztályú, az nem kaphat jobb minősítést. Macerás egy nő, valóban. Endre mégis érez benne valamit. Valamit megfoghatatlan, hártyavékony vonzódást. Vonzódást a különös felé.

Góliát és Picur közben már együtt sétál tovább a fenyves erdőben, néha szelíd vágtába kezdenek, kipárolgó leheletük ködöt húz utánuk, érezni a tél szagát, a hideget.

    Az ismerkedés színhelye - a vágóhídi ebédlő

Mária egyedül él. A nyári estéken, az erkélyen levő szárítóra csipeszeli kimosott fehérneműit. Elrendezi őket, mielőtt visszalépne a szobájába. Aztán kilép a papucsából, lefekszik az ágyába. Hamarosan álomba merül. Álmában egy szarvas ünő képében ácsorog a havas réten. Lassan megérkezik a bika, akire várt.

Endre egyedül él. A nyári estéken szélesre tárja az ablakát, jól hallatszik az utca zaja. Ölében egy tálcával, párizsis szendvicset vacsorázik, aztán néha átveszi a távirányítót, hogy csatornát váltson. Csak a jobb keze épp, a bal béna. Majd megunva az egészet dühösen kikapcsolja a tévét. Lefekszik. Álomba forgolódja magát, az álomba, amelyben gyönyörű, erős szarvasbikaként megpillant egy kecses ünőt. A nyomába ered.

Ugyanazt az álmot álmodják - anélkül, hogy tudnának róla

A kissé autisztikus vonásokkal felruházott Mária és a visszafogott Endre minden éjjel találkozik, persze csak álmukban. Arról azonban, hogy egy és ugyanazon álomban járnak éjszakánként, hogy egymást űzve, hajszolva keresik a beteljesülést - fogalmuk sincs. A munkahelyre érkező pszichológus vezeti rá őket erre, ugyanis egymástól függetlenül mesélnek mindketten az álmukról. A pszichológus úgy gondolja a férfi és a nő gúnyt űz belőle. Hiszen ilyen nem létezik.

Endre sem hiszi, Máriát is meglepi a felismerés. Egy egyszerű teszttel végül rá kell jönniük, nagyon is valóság ez az együttálmodás. Nem keresik, nem kutatják a titkot, de megpróbálnak egymáshoz közelebb kerülni. Sete-suta mozdulatokkal, félresikeredett beszélgetésekkel, furcsa helyzetekkel. Nem is igen találják benne magukat és azt a szerelmet, amit szarvasként közben már megéltek.

Vajon sikerül-e megtalálniuk egymást az álom nélküli nappalokon is?  - Borbély Alexandra és Morcsányi Géza

Közben a vágóhíd mindennapi életét éli, marhák indulnak békésen a halálba, hogy aztán szakértő kezek feldolgozzák őket. Nap közben a vért egy felmosófával terelik a padlóba épített lefolyóba, szakadnak az inak, a  csontokat persze vágni kell. Az óriás húsokat  kampóra akasztják. Formájuk így már véletlenül sem emlékeztet az állatra. (Még szerencse, különben mindenki vegetáriánus lenne ezen a világon.) Endre évek óta nem tud lemenni a földszinti "kivégzőhelyre", ahogy új munkatársának mondja, aki náluk dolgozik, sajnálja az állatot. Másképp beleőrül a munkába.
Mária nem látja a drámát, vonalzóval rendet tartott világában ez valószínűleg olyan csapás lenne, amit nem élne túl.

Enyedi Ildikó új, a Magyar Filmhetet megnyitó filmje Endre és Mária szerelmét kíséri végig, az érzékenység kézzel nem, csak lélekkel fogható és az elmúlás szemmel is jól látható világában. Ott ahol tényleg nincsenek fekete-fehér sémák, ahol semmi sem az, aminek éppen látszik.

Enyedi 18 év után jelentkezett új nagyjátékfilmmel

Enyedi Ildikó, Balázs Béla-díjas filmrendező utolsó nagyjátékfilmjeit, Az én XX. századom és a Simon mágus című mozikat 1998-ban 1999-ben zárhattuk a szívünkbe. Azóta persze készültek filmek, de saját nagy mozija azonban nem. Ahogy mondta, nehéz éveket hagyott maga mögött azzal, hogy elkészítette ezt a filmet.
Ezt az igen érzékeny, lassú és melankolikus hangulatú filmet - tesszük hozzá. Ami arról mesél, hogy bizony mennyire képtelenek vagyunk kapcsolatot teremteni egymással, hogy milyen vékony az a mezsgye, amin áll vagy bukik egy kapcsolat.

A filmben gyönyörű képek váltják egymást, Herbai Máté munkáját dicsérik, az álombetétek valódi környezetben, valódi szarvasokkal készültek. Mint ahogy a vágóhíd képei is a valódiak, így ne csodálkozzunk, ha időnként félre nézve azt látjuk, hogy a velünk egy sorban ülők is épp hasonlóképp tesznek.

Testről és lélekről - a rendező, Enyedi Ildikó instruálja filmje főszereplőit

És szándékoltan utoljára következzenek a szereplők. Borbély Alexandra egyenesen a saját bőréből lép ki azáltal, hogy tökéletesen átlényegül az enyhén autista Rácz Mária figurájává. Egyszerű mozdulatok, bizonytalan pillantások, néha kiüresedett tekintet, ami egy félmosollyá válva a másodperc töredéke alatt telik meg élettel.

Endre figuráját a rendező hosszas keresgélés után a teljesen amatőr Morcsányi Gézára (a Magvető Kiadó volt igazgatójára) bízta, ez élete első, és remélhetőleg nem utolsó filmszerepe. Morcsányi amatőrizmusa, időnként fojtott, szigorú hangja, máskor játékos pillantása teljesen hihető, őszinte játék.
A vásznon tényleg Rácz Mária minőségellenőr és Endre, vágóhídi gazdasági igazgatót látjuk. Pont, mint a többi karakterben: a pszichológust alakító Tenki Réka, a vágóhíd új "hentesbikáját" játszó Nagy Ervin, a rendőrt formáló Mácsai Pál, a HR-es Schneider Zoltán vagy a takarítónőként brillírozó Békés Itala esetében.

A forgatókönyv néhány szála ugyan zsákutcának látszik, szereplők tűnnek fel, majd vesznek el, de nyilvánvaló módon ez sem a véletlen műve. Helye van ennek is, mint a Testről és lélekről című Enyedi Ildikó filmnek azon filmjeink sorában, amelyre eztán mindig szeretettel emlékezünk majd vagy épp újranézzük majd. A cikk megírásának pillanatában pedig azért szurkolhatunk, hogy a Magyar Filmhetet megnyitó film a most folyó Berlinalén a zajos fogadtatásnak megfelelően, szép sikert könyvelhessen el.

Testről és lélekről
Bemutató: 2017. március 2.

Kapcsolódó írásunk:

Egy fanyar humorú szerelmesfilm - Testről és lélekről

2016.12.16. - 11:15 | vaskarika.hu / MTI - Fotók: Mozinet; hirado.hu

Enyedi Ildikó is versenyez az Arany Medvéért a februári Berlinalén. A nagy presztízsű fesztivál hivatalos versenyprogramjában lesz a világpremierje a rendező Testről és lélekről című, a Filmalap támogatásával készült, fanyar humorú szerelmesfilmjének.