Deák Kristóf: „Nem szabad hinni a guruknak, akik tudni vélik, ki lesz a nyertes”

2017.02.25. - 14:00 | vaskarika.hu

Deák Kristóf: „Nem szabad hinni a guruknak, akik tudni vélik, ki lesz a nyertes”

Egy év után megint együtt izgulhatunk álmos szemekkel hétfő hajnalban a tévé előtt ülve, hogy lesz-e újabb Oscar-díjas magyar film. Az érdeklődők vasárnap este a Dunán nemcsak a díjkiosztó gálát, de magát az alkotást is megnézhetik. A díjesélyekről és a Médiatanács támogatásával készült filmről a rendezőt kérdeztük.

HIRDETÉS

A Saul fia tavalyi sikere után idén egy rövidfilm, Deák Kristóf Mindenkije van az aranyszoborra esélyes alkotások ötös listáján. A felemelő hangulatú film egy gyerekkórusról szól, ahol a tanárnő sajátos eszközökkel próbálja elérni a sikert. A gyerekek fellázadnak, és zseniális tervet eszelnek ki az elnyomó rendszert teremtő tanárnő megleckéztetésére. A kritikák dicsérik a film természetességét, zeneiségét és pozitív szemléletét, a rendező azt mondja, talán az összefogás felmutatása teszi igazán értékelhetővé a mai alkotások között. A filmet az NMHH Médiatanácsa a Magyar Média Mecenatúra program keretében támogatta. A díjátadó magyar idő szerint február 27-én hajnalban lesz, 00.50-től közvetíti a Duna Televízió. A felvezető estén, „felkészülésként" pedig bárki megnézheti a rövidfilmet: a Duna TV-n, február 26-án vasárnap 21.05-kor.

- Gratulálok az Oscar-jelöléshez! Hol volt, amikor kiderült, hogy a Mindenki benne van a legjobb ötben?

- Egy kávézóban voltam a barátaimmal, alkotótársaimmal, egy laptopon néztük a közvetítést és felüvöltöttünk, amikor meghallottuk a film címét. Fantasztikus érzés volt, jó volt megosztani ezt az ott lévőkkel.

- Miért fontos az Oscar-díj vagy már maga a jelölés?

- A díjnak és már a jelölésnek is presztízse van rövidfilmes körökben is. Rengeteg kapu nyílik meg általa. Amikor a Mindenki a shortlistre került, vagyis benne volt a tíz filmben, akik esélyesek voltak a tényleges Oscar-jelölésre, már akkor megkerestek külföldi forgalmazók, akik el akarták adni a filmet, nyilván üzleti lehetőséget látnak ebben sokan. Az Oscar rangos elismerés, nagy a hírértéke, így hatással lehet arra is, milyen munkákat sikerül a későbbiekben megvalósítanom.

- Milyen várakozásokkal megy a díjátadóra? Mik a megérzések?

- A konkrét események és az élmények tulajdonképpen most a héten kezdődnek el, eddig is volt néhány találkozóm és adtam néhány interjút, de a formális programok most kezdődnek. Beszélgettem olyan emberekkel, akik látták a filmet és tetszett nekik, például John Muskerrel is beszéltem, aki olyan Disney-rajzfilmek rendezője, mint az Aladdin vagy A kis hableány, amelyek gyerekkorom meghatározó meséi, és ő is nagyon szerette a Mindenkit. Érdekes érzés számon tartva lenni ebben a mezőnyben, és látszik, hogy valóban törődnek a kisfilmes kategóriával is. Itt a jó filmnek és a tehetségnek tényleg van ereje, a filmes közegek pedig folyamatosan keresik a vérfrissítést.

- Mi a más ebben a Los Angeles-i világban, mint a többi filmfesztiválon, ahol már járt a film?

- Ez a közeg kicsit olyan, mintha egy kampányban lennék benne. Van például egy sajtósom, aki szervezi a filmnek a kritikákat, a megjelenéseket, interjúkat. A jövőbeni karrierem szempontjából nagyon fontos, hogy most hogyan tudunk mozogni ebben a közegben. Betáblázzák a napjaimat teljesen, nincs megállás. Az is nagy különbség, hogy az Oscarnál hétezer ember a zsűri, és ugyan szakmabeliek, de a létszám miatt inkább olyan, mintha egy közönségdíj lenne, el kell érni, hogy minél többet és jobbat halljanak a filmről.

- Mik az esélyek? Gondolom, megy a latolgatás, mit jósolnak a rövidfilmes kategóriában?

- Rendkívül kiegyenlített a mezőny, dán, svájci, francia filmek a vetélytársak, nehéz érezni, én például egyáltalán nem érzem, mik az esélyek. Mindegyik film nagyon aktuális és jó, nem szabad hinni a guruknak, akik tudni vélik, hogy ki lesz a nyertes. Sokan egyébként a második helyre tesznek minket, de annyira változékony itt minden, hogy az utolsó pillanatban fog kiderülni, amikor a borítékot kinyitják, hogy ki kapja meg a díjat.

- Térjünk át egy kicsit magára a filmre. A kórusvezető elég sajátos eszközökkel akarja elérni a sikert. Nem a gyerekek a fontosak neki, hanem az, hogy az ő kórusa győzzön a versenyen. Van személyes ihletettség is ebben a karakterben?

- Igen, nekem is volt egy tanárom, aki minden versenyeredményünket a magáénak akarta betudni. Folyamatosan szembesített is bennünket azzal, hogy mi semmire nem mennénk, ha ő nem lenne. Ugyanakkor a szülőkkel nagyon jófej volt, és senki nem értette, miért mennek haza sírva egyesek tőle. Én azt gondolom, hogy ő jól marketingelte magát, közben viszont nem vett tekintetbe minket. Nem hiszem, hogy tudatosult benne mindig, hogy nekünk ez nem jó. Önző volt és a saját sikereire koncentrált. Az empátiát ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, tudni kell, meg kell érezni, hogy mi a jó a gyerekeknek.

- A legfájóbb rész az a filmben, amikor a tanárnő azt mondja a főszereplő Zsófinak, hogy „nem vagy elég jó". Ön szerint, milyen nyomokat tud hagyni egy ilyen kijelentés a gyerekben? Mondták valaha Önnek, hogy nem elég jó?

- Én jó tanuló voltam és sokat dicsértek, de így is volt olyan, hogy összetörték az önbizalmamat. A konkrét mondat, hogy nem vagy elég jó, az eredeti történetből jön. A forgatókönyvet ugyanis egy angliai svéd lakótársam valós története inspirálta, akivel ez megtörtént az életében. Megmutattam neki az elkészült forgatókönyvet, amelyben sokkal finomabban volt megfogalmazva ez a rész, de ő azt mondta, hogy ez nem így volt, hanem kerek perec azt mondta neki a tanár, hogy nem elég jó, nem volt köntörfalazás. És ezt olyan erősnek éreztem, hogy végül ez került a filmbe.

- Mit gondol, mit okoz egy ilyen mondat egy kisgyerekben?

- Azt gondolom, hogy lehet a gyerekekkel is őszintének lenni, el lehet mondani, ha még nincs ott valaki, hogy igazán klassz legyen, de ennek a nőnek nem az volt a szándéka, hogy segítse a gyereket, hogy jobb legyen, hanem az, hogy ő sikereket érjen el. A gyerekek szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy mi az a pont, amikor megtanulják a rossz dolgokat az életből. Mikor vannak azok a pillanatok, amikor súlyos helyzetekbe kerülnek, és rájönnek, hogy nem minden jóságos. Az a legérdekesebb, hogy látszólag ártalmatlan dolgokkal lehet elrontani a gyereket. A filmben lévő szituáció például konkrétan a korrupcióval való szembesülés kezdete: ha csendben maradsz, akkor benne maradhatsz a dologban, és neked is jut a jóból is.  

- A tanárnő szerepét Szamosi Zsófi játssza, aki többek között a közelmúltban A martfűi rémben is feltűnt. Hogyan találta meg őt a szerepre?

- Castingoltunk a szerepre, de már eleve volt a fejemben néhány színész, akit el tudtam képzelni tanárnőnek, Szamosi Zsófi is köztük volt. Zsófi az első pillanattól kezdve ugyanazt látta a karakterbe, amit én, és az első beszélgetésnél kiderült, hogy jól fogunk tudni együtt gondolkodni és dolgozni. Ezért esett rá a választás.

20170124mindenki-oscar-2017-topkep.jpgSzamosi Zsófival elsőre megvolt a kémia

- Hogy választotta ki a gyerekszereplőket?

- Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya játsszák a két főszereplő kislányt. 80 gyerek közül választottam ki őket, nagyon tapasztaltak, 5-6 éves koruk óta kamerák előtt vannak, és emellett sportolnak, tanulnak, szóval szuper lányok. Fontos volt, hogy természetesek legyenek, ugyanakkor ne legyenek amatőrök, és ezt ők nagyon ügyesen megcsinálták.

mindenki1.jpgGáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya, a Mindenki két főszereplője

- Mi volt, amire különösen oda kellett figyelni a forgatáson?

- A filmben szerepel egy egész gyerekkórus, és izgalom volt, hogy hogyan fog működni a közös munka. De a gyerekek nagyon jól improvizáltak, és jó volt velük együtt dolgozni. Egyébként a Bakáts Téri Zenetagozatos Iskola kórusa szerepel a filmben. A kórusvezetőjük nagyszerűen összetartotta őket, és a zenei részeket is remekül megoldották. Balázs Ádámmal, a film zeneszerzőjével válogattuk egyébként össze a zenei anyagokat.

- A Médiatanács támogatja a következő kisjátékfilmje elkészítését is. Mit érdemes tudni erről?

- Tavasszal szeretnénk elkezdeni a forgatását, és igen, szintén a Magyar Média Mecenatúra programban nyertünk hozzá támogatást. Az a címe, hogy A legjobb játék, és arról az anomáliáról szól, hogy mi hozzuk létre a gépeket, de azok közben elveszik a munkánkat. Foglalkoztatnak a gépek, a technológia és az ember kapcsolata, ezért fogalmazódott meg bennem az ötlet.

     A 89. Oscar-díjátadó jelöltjei egy képen: a legfelső sorban jobbról a hatodik helyen Deák Kristóf

***

Az alkotóról dióhéjban

Deák Kristóf Angliában, a Westminster egyetemen végzett rendezői szakon. Rendezője volt a Hacktion című magyar sorozat néhány epizódjának, és vágóként dolgozott Angliában és Magyarországon egyaránt. A Mindenki előtt több kisfilmen is dolgozott, ez az alkotás azonban több díjat is hozott neki, például a tokiói rövidfilmfesztiválon vagy a chicagói gyerekfilmfesztiválon, aminek köszönhetően a film nevezhetővé vált az Oscar-díjra. Deák Kristóf következő kisfilmjét, A legjobb játékot szintén a Médiatanács Huszárik-pályázatának forrásából valósíthatja meg. 

megosztom a twitter-en megosztom a facebook-on megosztom a delicious-on megosztom a startlapon megosztom a google+-on NyomtatásKüldés e-mailbenAz oldal tetejére Forrás: NMHH, Kommunikációs Igazgatóság

Új hozzászólás